Ennyire egyszerű?

Önt is erősen érdekli a gyermekek nemi élete? Ön is fontosnak tartja, hogy foglalkozzunk a gyermekek nemi szerveivel? Ön is tudni akarja, miről fantáziálnak a kiskamaszok maszturbálás közben? Ön is szeretne részletes információkat kapni a gyerekek nemi identitásáról, útkereséséről?  Esetleg szívesen adna tanácsokat a kiskamaszoknak, mit, hogyan, kivel, miképpen?

Ne aggódjon, ön nem pedofil! Ne aggódjon, a gyerekek nemi életének feltárása az ön részéről nem abúzus, nem molesztálás, nem nemi erőszak!  Ön pusztán egy barátságos felnőtt (néni, bácsi, esetleg nénibácsi), aki szeretné egy boldogabb, teljesebb, genderebb élethez segíteni a gyerekeket. Ehhez persze tudnia kell a részleteket.

Ha azonban feltáró kutakodása akadályokba ütközne, ajánlom figyelmébe az Ifjúsági Magazin hetvenes, nyolcvanas években megjelent számait, azon belül is Veres Pál doktor úr rovatát, amelyből elképesztő dolgokat tudhat meg a gyermeki szexualitásról. Megtudhatja például, hogy a gyermeki nemiség kialakulása során minden előfordul, ami egyáltalán előfordulhat. Alighanem a legkreatívabb pornórendezők sem tudnak annyi baromságot kitalálni, amennyit a gyerekek előállítanak fantáziadús képzelgéseik során. Különösen az igazán kicsik azok, akik bármit képesek szexuális tárgynak gondolni. Őket nem, vagy nem olyan erősen köti a felnőttek erkölcsisége, taburendszere, így aztán mindenféle nemi játékban benne vannak.

Jó, mi!

És bármi lehet belőlük.

Még jobb, mi?

Persze többnyire végül férfiak és nők lesznek, meglepően hétköznapi szexuális szokásokkal.

Sajnálom.

Transznemű gyerekek?

De az a helyzet, hogy a gyermekek furcsa nemi kalandjainak legfőbb oka a maguk gyermeki gátlástalansága, illetve a másik oldalról társadalmunk viktoriánus prüdériája, amely kettősségből egészen különös kiruccanások születhetnek. De bármit is tesz egy gyerek a nemiség felfedezése során, attól még éppen annyira nem lesz transznemű, mint ahogyan, mondjuk, zoophil sem lesz attól, hogy esetleg röptében is szexuális kapcsolatot létesítene egy léggyel…

Alighanem ezt az igencsak lényeges apróságot nem érti, vagy nem szeretné érteni Beatriz Sever, a Chrysallis Euskal Herria nevű szervezet sajtósa, aki úgy véli, fel kell nyitni a társadalom szemét, hogy vannak transznemű gyerekek…

Az említett szervezet amúgy plakátkampányt indított Spanyolországban. A plakáton pucér gyerekek láthatók, ahogyan kézen fogva szaladgálnak. A nemi szerveket viszont felcserélték, alatta a szöveggel: „Vannak lányok pénisszel, és vannak fiúk vulvával. Ennyire egyszerű.”

A kezdeményezést a breitportal.hu ferdezte föl, amelyik beszámol arról is, hogy a kampányt a transznemű érdekvédő csoport, a Chrysallis Euskal Herria indította, a plakátokat pedig Pamplonában, San Sebastiánban, Bilbaóban és Vitoriában helyezték el a helyi önkormányzatok támogatásával. A szervezetet amúgy 2013-ban nyolc olyan család indította, ahol transzneműnek tartott gyerekeket nevelnek.

Segítő erőszak

Nekem azonban úgy tűnik, hogy amennyiben ízléstelennek éreznénk a gyermeki szexualitás valóban tekervényes felfedezőútjainak nyomon követését, s ezt a kalandos utazást egyszerűen figyelmen kívül hagynánk, akkor az egész gender-problematika egy nagyon szűk csoport, a melegek belügyévé válna. Lehet, hogy valaki másnak érzi magát, mint aminek született, de akárhogyan is csűri-csavarja a szavakat a genderideológia, azért mindközönségesen csak buzi lesz az, aki a saját nemét szereti, bármiféle narratívát is kapcsoljon is hozzá.

És bizonyára vannak gyerekek is, akik úgy gondolják, hogy ők inkább a saját nemükhöz vonzódnak. Nincs ezzel semmi gond. Hogy a Chrysallis Euskal Herria mondatán csavarjak egyet: Vannak melegek, Ennyire egyszerű.

Illetve ennyire egyszerű volna, ha a gyerekeket amúgy jogképesnek gondolnánk. Ha azt feltételeznénk, hogy bírnak azzal a belátással döntéseket hozni, amivel a felnőttek.

Csakhogy ezt nem gondoljuk. Így azt sem gondolhatjuk, hogy a gyermekek alkalmi identitáspróbálgatásainak szükségszerűen kell lennie bármiféle következményének. Viszont, ha „transzneműeket” kreáló szervezet elhiteti a gyerekkel, hogy ő bizony „más” – miközben valójában pont olyan, mint bárki, akinek élénk, és gyermekkora miatt kissé különös a szexualitása –, akkor őt olyan pályára sikerült állítani, amin amúgy nem biztos, hogy járni akart volna. Csináltak egy normális gyerekből egy transzneműt. (Valójában egy identitásproblémákkal küzdő pszichiátriai beteget.)

Amivel kapcsolatban azért látnunk, hogy ez nem az ő döntése volt. A gyerekeknek nincsenek igazi döntéseik. Ezért tartjuk őket gyereknek. Akik mégis azt állítják, hogy a kicsik genderidentitásukat maguk alakítják ki, azok valójában a gyerekek helyett akarnak dönteni. Ami tulajdonképpen nemi erőszak. Egyelőre.

De amennyiben elismerjük, hogy egy gyerek el tudja dönteni, milyen nemű, akkor nyilván arról is felelősen dönthet, hogy kivel akar szexelni. Azaz a pedofília, mint büntetőjogi kategória mindjárt értelmét veszti.

Ennyire egyszerű.