Verjük le a genderforradalmat!


Rettentően veszélyesnek látom, hogy a tolerancia nevében megengedjük elmebetegeknek, gyakorlatilag dühöngő őrülteknek, hogy hatást gyakoroljanak a társadalomra, a tömegtájékoztatásra és szórakoztatásra, az oktatási rendszerre és most már nemcsak a társadalomtudományokra, hanem a természettudományokra is, az orvoslásra, a pszichológiára és a pszichiátriára is.

Miközben a hagyományos nemi szerepekkel kapcsolatos pozitív, megerősítő véleményekre pszichopaták hordája ugrik a liberális sajtóban, multinacionális cégek szerződéseket mondanak fel egyetlen, a heteroszexuális család mellett kiálló mondat miatt és szabadon dől a liberális sajtóból a normális heteroszexuális identitás lerombolását dicsőítő, teljesen tudománytalan, őrjöngő gender-propaganda.

Ezek az emberek egyrészt olyan ideológiai zombik, akik semmit nem értve a körülöttük lévő világból, a személyiség pillanatnyi állapotának szabadságába bolondulva hirdetik, hogy a természeti törvényektől függetlenül, a társadalmi szükségszerűségekre való tekintet nélkül az egyén úgy dönt, ahogy akar. Döntésének következményei lényegtelenek, magától a döntés szabadságától már önmagában boldognak kell lennie és nem is szabad tovább gondolnia a dolgot, mert akkor már elárulja a “szabadságot”.

A genderforradalmárok másik csoportja olyan pszichiátria betegekből áll, akiknek egyéni életsorsuk során nem sikerült stabil személyiséget felépíteniük, örökre a személyiségfejlődés korakamaszkori állapotában rekedtek, amikor az ember kavargó hormonjai közepette próbálja definiálni magát. Ezek az agresszív és sokszor gonosz szerencsétlenek még a mai széthulló civilizációnkban sem képesek a létperverzióikhoz megfelelő társakat találni.

Ezért tették alapvető céljukká azt, hogy a gyerekek normális fejlődésének megakadályozásával igyekeznek létrehozni egy olyan embertípust, amelyet aztán rá lehet venni mindazon devianciákra, amelyre a normális férfiakat és nőket nem.

A biológia nem teljes dekonstrukciója, a családi szerepek teljes anihilálása, a szexualitás perverziókká alakítása együttesen azt a célt szolgálja, hogy ezek a boldogtalan pusztítók őrületük tömegesítése után elmondhassák maguknak, ők a normálisak és a normális emberek egy elnyomó rendszer kreatúrái csupán.

Az emberi személyiség felépülése egy folyamat az egyén fejlődése során. Számtalan olyan hatás van, amely negatívan befolyásolhatja, megrekesztheti. A helytelen szülői viselkedés, a rossz minták, a traumák sokakat tesznek boldogtalanná, de a társadalom ezidáig képes volt a normalitás bemutatásával és honorálásával legalább valamennyire korrigálni ezeket a helytelen irányokat. Ha a társadalomban az őrültek veszik át a hatalmat és nemcsak a normalitást tüntetik el, hanem piedesztálra emelik a totális dezintegrációt, az identitásnélküliség étoszát, akkor pillanatok alatt kisebbségbe kerülnek a normális nők és férfiak és az ő normális gyermekeik.

Ezek a gyermekeinket akarják. Szerintem még nem ijedtünk meg tőlük eléggé.

A genderforradalmárok az új nácik, az új bolsevisták és egy nemzedék alatt elpusztítanak bennünket, ha nem juttatjuk őket oda, ahová valók, a zárt pszichiátriai intézetek parkjaiba, ahol szabadon álmodozhatnak arról a világról, amelyben minden egyes emberre külön névmás van.


A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Milyen érzés liberális férfinek lenni?

  Ha ránézünk bármelyik liberális örömtelen, feszült, jóindulat nélküli arcára, ha halljuk gyűlölködő rikácsolásukat, ha olvassuk …

6 hozzászólás

  1. “„A legtartósabb, és minden bizonnyal a leginkább sorsdöntő címkénk éppen az, amit születésünk pillanatában ragasztanak ránk, amikor azt mondják: „kislány!” Vagy azt, hogy: „kisfiú!”

    írja d tóth kriszta fordításában valami hippi.
    ránk ragasztják, hogy fiú, meg, hogy lány 🙂 tehát ez nem normális, csak amikor egy fiú lánynak érzi magát, az aztán normális, meg a szabadság csúcsa.
    elmebetegek.
    meg, hogy elfogadja a családja és támogatja. ok ez a család dolga, de ettől még az marad ami, egy – valszeg gyógyíthatatlan – betegség, nehogymár ez követendő példa legyen….

  2. Nem is oly rég. volt,hogy az óvodákban,igyekeztek bevezetni,hogy a fiú babával játsszon,a lány meg kalapáccsal. 🙂 Csak mint ahogy mást is,ezt is elqrták.

  3. Nem kell ezen rugózni. Az evolúcióban ezek az ágak kihalnak. Önjavító mechanizmus, mint a géneknél.

  4. Kár ezen rugózni. Az evolúcióban ezek kihalnak. Önjavító mechanizmus, mint a géneknél

  5. Gyerekek, nem lehetne személyeskedés, és gyilokvágy nélkül higgadtan kezelni a témát? Persze, nem jó, ha bemagyarázzák egy gyereknek, hogy legyen más, de az sem, ha akinek már így alakult, ki akarjuk taposni a belét, be akarjuk zárni örökre. Csak annyit kellene elérni, hogy ha már probléma, identitásválság van, arról lehessen szabadon beszélni, ne legyen tabu, ne legyen szégyen. Ehhez kell némi gondolatgyakorlat, önvizsgálat, ami megelőzi az elfojtást. És igen, túl sok mostanában a címke. Túl sok a rózsaszín, a barbi, bár ennek intelligens kezelését eddig is meg tudták oldani a családok. Az ilyen jellegű mondatok, hogy: “Ezek az agresszív és sokszor gonosz szerencsétlenek” nem nagyon vezetnek sehová.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük