Meglehetős szomorúsággal szemlélem az eseményeket. Attól tartok, Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, és az unió szétveréséért felelős többi brüsszeli bürokrata nem, hogy az akasztást fogja elkerülni, de még lemondásra sem kényszerül, és így addig folytathatja ámokfutását, amíg (nemzetállami) nyugdíjba nem vonul. Mindig így …
Bővebben »
A vidéki Anglia és Wales kilépett az EU-ból. A többiek meg ott laknak. Ilyen a demokrácia, a többség dönt. Nagyon csúszós lejtő kezdete az a gondolat, amely szerint ha a nép rosszul dönt, bárkinek is joga van azt felülírni. Például a liberális baloldalnak mindig vannak ilyen ötletei. Az „angolok” azonban szerintem …
Bővebben »
Az Egyesült Királyság ugyebár nem egy nemzet. Annyi közös van bennük, hogy egyformán a korona alattvalói, ami egyre kevésbé jelent számukra bármit is, nem hordoz különösebb értéket. Közös történelmük nem más, mint egymás családjának gátlásmentes kiirtása a 16. századig, majd ugyanezt a tevékenységet folytatták a gyarmataikon, a munkaerő hatékony kihasználásának …
Bővebben »
A Kocsis Máté és Ungár Klára (korábbi írásunk itt) közötti ügyben hozott másodfokú bírósági ítélet hatalmas győzelem a heterofób, homonormatív, akcionista csoportok számára. Első lépés egy homoszexuális társadalom megteremtése felé, amelyben üldözik a heteroszexualitást, kriminalizálják a biológiailag adott, tehát ciszhetero gyermekvállalást és ahol bűncselekmény lesz a velünk azonos nemű személy …
Bővebben »
Így, rögtön az elején, mintegy bevezetőként be kell vallanom, ahhoz a törpe kisebbséghez tartozom, amelyik nem ért a focihoz és nem is érdeklődik iránta. Mi több, a kisebbségen belül is egyfajta szűk extremitást képviselek: még a futball-közvetítés zaja is zavar. Ha tehetem, elkapcsolom a tévét, a rádiót, amit bármilyen …
Bővebben »
1989 óta isten tudja hány baloldali és liberális politikus reménységet felejtettünk már el. Az ideologikus csökönyösséggel „demokráciáknak” nevezett országokban nincs olyan politikus, aki folyamatosan meghatározó szerepben töltötte volna az elmúlt 28 évet. Valahol megértem a (most már) balliberális politikai és értelmiségi „elit” eszeveszett dühét, mert szörnyű érzés lehet nekik, hogy …
Bővebben »
Kevesen vannak, akik manapság meg tudják különböztetni a káromkodást, az átkozódást és a szitkozódást. Pedig valamikor a régi időkben ezek közül kettőnek önálló büntetési tétele volt. Meglepő módon egészen más logika szerint. Míg szitkozódni nem illett ugyan, de lehetett, addig az átkozódásról úgy gondolták, legalábbis kísérlet arra, hogy rontást küldjön …
Bővebben »
Régóta nem olvasok el semmit Trianonról. Az ember a saját gyászjelentését nem sűrűn olvassa újra. Különösen nem olyan nekrológokat, amelyeket sok esetben olyan emberek írnak, akik számára a magyargyűlölet (az átlagos magyargyűlöléses hétköznapok után) ünnepe ez a nap. Emlékszem arra az érzésre, döbbenetre amit akkor éreztem, amikor a kilencvenes évek …
Bővebben »
Schiffer Andrásnak vannak politikai nézetei. Miután a parlamenti képviselőket és a „politikusokat” manapság nem ezen az alapon válogatják, ezzel a tulajdonságával majdnem egyedül volt a mamelukok között. Ragaszkodott is a politikai nézeteihez, ami minimum felveti a gyíkemberség gyanúját, annyira egyedi jelenség a magyar parlamentben. Azzal pedig, hogy nagyjából képes volt …
Bővebben »
Az embert a munka teszi emberré mondta Marx elvtárs, és kivételesen igaza volt. Különös, hogy a szociálizmus (ahogy Rákosi elvtárs ejtette) kevés számú pozitív tapasztalata közül egy se szivárgott le azok agynak nevezett szervébe, akik ideológiailag leszármaztak a nagy társadalommérnökösködési projektből. Ezért lehet az, hogy időről időre felbukkan egy rakat elmebeteg, aki …
Bővebben »
Ki ette meg? Ki ette meg a misszionáriust? (Mi.)