A többszörös csalással megválasztott osztrák zöldpárti államfő olyan tüneteket produkál, amelyeket a legsúlyosabb liberopátiás elmezavar jelének kell tekintenünk. Emlékezhetünk, Van der Bellent a centrista jobboldali jelölt ellenében kellett megválasztatni, aki azzal érdemelte ki a „szélsőjobboldali” jelzőt a liberálisoknál, hogy nem tartotta szégyellni valónak, hogy osztrák, fehér, férfi és nem akar …
Bővebben »
Elterjedt nézet szerint a kormány nem, illetve nem jól mérte föl a CEU érdekérvényesítési képességét, majd megdöbbent azon, hogy az amerikai külügy, az európai belügy az ENSZ BT és a galaktikus tanács is szóvá tette a mikroszkopikus magyar-amerikai egyetemecske dolgát. Az állítás szerint tehát egyfelől a kormány elszúrta, másfelől – …
Bővebben »
Franciaországnak vége. Nem az elnökválasztás első fordulójának eredménye miatt, hanem azért, mert négy olyan jelölt szerezte meg a szavazatok nyolcvan százalékát, akinek nincs válasza az országa problémáira. A maradék húsz százaléknál meg futóbolondok szavaztak futóbolondokra. A hagyományos pártok nyugat-európai haldoklására és a jobboldal előretörésére Ausztriában a nyílt választási csalás …
Bővebben »
Szeretném gyorsan leszögezni, hogy sem független, sem objektív nem vagyok. És újságíró sem. Ez ugyebár egy indulatblog, ahol igyekszem kerülni még az objektivitás látszatát is. Vannak érzelmeim, kötődéseim, szimpátiáim, valamint szembe kellene néznem a feleségem haragjával, ha jót írnék a liberálisokról. A Simicska? Ugyan, ti semmit sem tudtok a tulajdonosi befolyásolásról. …
Bővebben »
Most, hogy újra forradalmárok járnak köztünk, itt az ideje, hogy elkezdjünk azon dolgozni, hogy jó ellenforradalmárokká válhassunk. Először is tisztáznunk kell a fogalmakat. A forradalom kifejezést már régóta kisajátította, a Nagy Francia Tömegmészárlás óta, a haladó baloldal. Így normális ember csak ellenforradalmár lehet, küzdjön akár a Tanácsköztársaság vagy Rákosiék ellen. …
Bővebben »
Divatja lett a korrupció elleni harcnak. Na, persze inkább az ellenzék körében hódit az antikorrupciós módi – annak rendje szerint –, míg a hatalmon lévőket oly igen nagyon nem hozza lázba ez a divat. Hacsak nem lehet nyakon csípni általa az előzőleg hatalmon lévőket… És persze tegyük hozzá, ezt a …
Bővebben »
Ez azért cikknek elég energiatakarékos lenne, ezért ideírom még, hogy miről jutottam erre a következtetésre. A Fidesz a nyolc évnyi borzasztó ellenzéki léte alatt megtanulta, hogy teljesen felesleges naponta három korrupciós ügyet a kormány nyakába varrni, mert a tisztelt lakosság teljesen érdektelen néhány milliárd forint ellopása iránt, amennyiben a történet …
Bővebben »Piréz Elvtárs felszólítást intézett hozzám, tisztázzak néhány apróságot legutóbbi posztommal kapcsolatban a kommentekben bíráskodó igazoló bizottság előtt, mert már unja védeni a hátsómat, védjem meg én. Alcím: Én nem leszek menekült. (I.) Az a férfi, aki veszélyben hátrahagyja a családját, az az emberiség szemete. Pont. (II.) Aki pedig biztonságos helyen …
Bővebben »
A nyomorúságos emlékű XX. század egyik kellemetlen következménye, hogy a „művészek”, bármit is jelentsen ez a szó, autentikusnak vannak elkönyvelve minden létező közéleti kérdésben. Természetesen nem a véleménynyilvánítás jogát vitatom el tőlük, hanem azt, hogy bármelyik ex-drogos énekes véleménye olyan publicitást kapjon, mintha valami tényező hallatná a hangját. Csak azért …
Bővebben »
Legyünk nagyvonalúak! Mondjuk azt, hogy a Mindenki – alkotóinak nyilvánvaló szándéka ellenére – hozzásegített bennünket ahhoz, hogy nagyon leegyszerűsítve, igen-nem kategóriák közé szorítva alkothassunk véleményt világunkról, közösségeinkről, vezetőinkről, s nem utolsó sorban médiánkról azon belül is filmes közéletünkről. Lehet, hogy a filmért, mint alkotásért nem járna Oszkár, az elgondolkodtató kérdésfelvetésért …
Bővebben »
Ki ette meg? Ki ette meg a misszionáriust? (Mi.)