Kossuth Lajos azt üzente, Makizajnak elfogyott a regimentje!

Dobrev Klára, az ellenzéki nehézlovasság Sturmführere már korábban egyértelművé tette, hogy szünetelteti a magyarországi karrierjét és a továbbiakban is inkább az Európai Parlamentben szenved vereségeket a különböző posztokról szóló szavazásokon. Tegnap Donáth Anna is bejelentette, hogy nem kíván sem a magyar parlament tagjává válni, sem az MZP-kormányban nem óhajt szerepet vállalni. Még MZP sem lett rosszabbul egyik hírtől se.

Túlzott optimizmussal egyik hölgyet sem lehet vádolni, nem tűnik úgy, hogy a jelenlegi válsághelyeztet szerintük a kommunista-nemzetiszocialista akarattal és kitartással kezelni lehetne.

Egyrészt e két delnő egyike sem gondolja azt, hogy különösebben koptatnia kellene magát ebben a választási kampányban, továbbá láthatólag olyan biztosak a vereségben, mint amennyire vágyják egyébként a győzelmet és a hatalmat.

A vereség ennyire korai beismerése az álmoskönyvek szerint nem vezet jóra, a végén még majd a sereget sem lehet megmenteni, a csata után szétszéled a végek felé és az aktivisták eltűnnek a magánéletben, mint Kossuth apánk abban a bizonyos ködben. MZP címzetes kapitány, az ellenzék közfelkiáltással megválasztott politikai tisztje (korábban őrvezető helyettes) és rohamvezetője, valamint főideológusa, mindeközben Kossuth Lajos 1848-as küzdelméhez hasonlította a Mein Kampf-ját. A jeles férfiú még a gyermekei számába is belezavarodott a héten, ami mindenképpen túlterheltségre utal.

Ezek szerint az ellenzék csatolt részeinek eddigi mentesítő offenzívái nem csökkentették a túlnyomást MZP kobakjában.

Amúgy elgondolkoztató fanatizmusra vall az az igyekezet, amellyel a magyarországi baloldal és szélsőjobb a választások előtt még gyalázgatja egy kicsit az elszakított nemzetrészeket. Nem semmi ellátogatni olyan emberekhez, akikkel eddig csak rosszat tettél, akiknek a helyi halálos ellenségeivel vagy egy oldalon az EP-ben, és akiknek azt tudod ígérni, hogy újra kiteszed őket a nemzetből, azért, hogy azt kérd tőlük, szavazzanak rád. Az érdekes az, hogy amikor a külhoni magyarok ezeket a komcsikat és a nácikat ilyenkor elküldik a redvás francba, a haladók úgy meg bírnak sértődni, mintha lenne lelkük. Donáth Annától megtudhattuk azt az örömhírt, hogy elkészült végre a közös ellenzéki program. Nyilvánosságra ugyan még nem hozzák, hiszen minden nap, amikor valaki megtudhatja, hogy mi van benne, az sok ezer szavazó veszteséget jelenthet az ellenzéknek.

Egyelőre csak annyi ismert belőle, hogy 1 (azaz egy) gigát mindenki kap. Azt még nem döntötték el, hogy a gigát bitben vagy byte-ban, esetleg elektronban adják-e majd, de a korlátlan adatcsomagok és ingyenwifik korában ez hatalmas lépés lesz a transznők menstruációs szegénységének felszámolásában. Ha valaki nem értené: a transznők így meg tudják nézni a neten, hol lehet a legközelebb olcsón tampont kapni.

Továbbra sem jutott nyugvópontra a közös ellenzéki lista ügye. Az ellenzéki pártoknál a listaállítás mindig is egy tömegmészárlásba torkolló tömegverekedés szokott lenni, mert az egyéni kerületek három választás óta öngyilkos küldetések, de most aztán tényleg sokan vannak, akiknek ez az utolsó lehetőségük arra, hogy újabb négy évig ne kelljen dolgozniuk. Hat párt ingyenélői küzdenek egy közepes párt listás helyeiért, a harc körülbelül annyira elkeseredett, mint a sztálingrádi csatában a németeké, akik helyet akarnak szerezni az utolsó repülőn, miután a támadó szovjet csapatok már több részre szaggatták a katlant.

Nem csoda, hogy az érintettek nem akarják engedni felszállni a közös lista repülőjét, hiszen például Bangónét is milyen szépen le lehetett rugdalni róla, pedig az ő kvalitásaival szinte biztos lehetett a helyében. Az látszik is az ellenzék kampányán, hogy az érintettek a listás helyek megszerzésével vannak elfoglalva, ha valaki kimegy pisilni, nem csak azt kockáztatja, hogy nem lesz rajta bejutó helyen a listán, hanem azt is, hogy mire visszaér, a pártjából is kizárják.

MZP viszont utcafórumozik lankadatlanul. Miután vasárnaponként egy ülésben mond annyi eszelős baromságot, ami egy hétre elég a kormánypárti sajtónak és kampánynak, ezeken a rendezvényeken csak azok jelennek meg, akik tényleg szórakozni akarnak, illetve azok a vérig sértett választók, akik fel akarják pofozni MZP-t. Utoljára Bokros Lajost akarták ennyien inzultálni, miután ő 1995-ben volt szíves egy virtigli pre-Márki-Zay programot megvalósítani egy „Együnk, igyunk, fürödjünk, fűtsünk sokkal kevesebbet!” csomag keretében, az MSZP és az SZDSZ támogatásával. De a lakosság akkor csak egy hirtelen felindulásból elkövetett inzultálásig jutott, amit egy szerencsétlen éhező nyugdíjas követett el, aki nem tudott uralkodni az indulatain, amikor a Bokros Lajos hasonmásverseny egyik helyezettje szembejött vele az utcán. Bokros megúszta és még mindig itt rontja a levegőt, legyen ez intő példa.

MZP azonban nem unikális, nem rá hasonlítanak, hanem ő hasonlít Ceaușescu-ra, ami eleve ellenjavall bármilyen erdélyi látogatást. Továbbá beárazza a jelöltet az is, hogy egy rokkantkocsiról akarják felpofozni.

A felpofozás ugyanis a megalázás egyik alapvető formája, felnőttek esetében különösen az. A néni, akinek innen is köszönjük a bátorságát és az aktivizmusát, ugyanis MZP-t a közismert mondatai alapján „takonypócként” azonosította és nagyon helyesen, arra jutott, hogy el kellene kezdenie a nevelését valakinek. Ráadásul a néni egy olyan eszközt választott, amit MZP közismerten maga is helyesel, vagyis a testi fenyítést. Ez a pofon biztos jó helyre ment.

És hány ilyen felpofozásra érett felebarátunk orcája rémlik fel ilyenkor bennünk! Nénik! Tessék végre rendet tenni! Csak ti vagytok elég bátrak hozzá, úgy látszik.

Fotó: Horváth Péter Gyula