Hülyeség ellen nincs oltás

Viszont egy csomó másik betegség ellen van. Ezért van életben a sok hülye vírus- és járványtagadó, oltásellenes idióta. Létezik közveszélyes hülyeség is és ezt sajnos a hatvanas évek óta teljesen elfelejtettük. A tudomány, akkoriban úgy tűnt, végleges győzelmet képes aratni a fertőző betegségek felett. Az észak-atlanti civilizációban ez pont akkor zajlott le, amikor elképzelhetetlen mértékben nőtt az életszínvonal, az egészségügy minden területen hatalmas léptekkel haladt előre. A járványok felett aratott diadal beleveszett a technológiai fejlődés mindent elborító diadalmas zajába, két nemzedék alatt elfelejtettük, hogy mennyire nehéz volt az élet még akár 20-30 évvel ezelőtt is, mennyi mindenben meg lehetett halni és mekkora erőfeszítésekre volt szükség egyáltalán az életben maradáshoz.

Az emberek egy része mindig is nagyon hülye volt. A szó legszorosabb értelmében véve együgyű. Azt gondoltuk, hogy a technikai civilizációban, ahol még a leghülyébbeket is 11, 12 évig járatják iskolába, hogy valami értelmes munkát képesek legyenek elvégezni, sikerül kiirtani a teljesen ostoba meggyőződéseket, hiedelmeket, öngyilkos viselkedési stratégiákat. Úgy általában el lehet szigetelni a futóbolondokat. Habár a bulvársajtó mindig is élen járt a baromságok terjesztésében, Európában a második világháború után egy olyan kegyelmi állapot alakult ki, amelyben az államok viszonylag hatékonyan tudták a kirívóan veszélyes álhírek, rémhírek terjedését kordában tartani.

Járványügyben különösen óvatos és határozott volt mindenki, általában az emberek elsöprő többségének támogatásával, mert a század közepén élő emberek még pontosan emlékeztek azokra a járványokra, amelyek a fejlett XX. század első felében Európában is rendre tomboltak. A gyarmati hatóságok pedig járványügyi szempontból Európánál sokkal keményebb vidékeken tanulták meg, hogy a járványügyi szabályok be nem tartása mihez vezethet.

Arrafelé tényleg felszólítás nélkül lőttek, ha valaki ki akart szökni a karanténból. És jól is céloztak. Aki pedig lázított a karantén előírások ellen azt is emberijogilag elfogathatatlanul utasították rendre. Mert pontosan tudták, hogy az ilyen ember közveszélyes, tömeghalált okozhat. Az is, aki kilóg a karanténból és az is, aki az ellen lázít.

De nem csak ezeket a nehéz időket felejtettük el, hanem azt az eufóriát is, amikor a védőoltások gyakorlatilag egy nemzedéken belül eltüntették Európában az összes olyan fertőző betegséget, amiben az emberek korábban tömegesen meghaltak. A csecsemő és gyermek halál, ami még dédanyáink idejében is drámai mértékű, mindennapi esemény, hétköznapi tragédia volt, szinte teljesen eltűnt, egyedi eseménnyé, balszerencsévé változott.

Nem kell számítani rá. És ezt már nem a tudomány diadalának, hanem adottságnak tekinti mindenki, a világ ilyen, természetes, hogy nincsenek halálos járványok, a gyerekek nem halnak meg skarlátban, kanyaróban, nem bénítja meg őket a gyermekbénulás, nincs szamárköhögés, nincs tömeges tuberkulózis járvány. De lenne, ha nem lenne fejlett a közegészségügy és nem oltanánk be mindenkit. Az ember immunrendszere az egyik legbonyolultabb rendszer, amit ismerünk. Az, hogy sok esetben pozitív irányba tudjuk befolyásolni, támogatni a nyugati tudomány egyik legnagyobb sikere. Ráadásul nagyon látványos tagadhatatlan sikere. Elég csak ránézni egyes afrikai országok adataira, és rácsodálkozni, hogy van ahol kb. 14 év az átlagéletkor. Ebbe az állapotba akarnak visszalőni bennünket azok, akik elemi tudományos ismeretek híján elhiszik azokat a baromságokat, amiket elmebetegek terjesztenek a közösségi médiában.

Minden orvosi beavatkozásnak van rizikója. Minden oltásnak is. Csak sokkal, de sokkal kisebb, mint az oltás elmaradásának és az esetleges megbetegedésnek. De a százezerből-millióból egy esetben vagy még ritkábban fellépő komoly oltási szövődmény sok száz, sok ezer halál és iszonyú mennyiségű emberi szenvedés megelőzésének az ára.

A szólásszabadság nem vonatkozhat az első közelítésben is közveszélyes elmebetegekre és kórosan ostobákra, valamit különösen nem a szuggesztív zakkantakra. És a kattintásvadász vállalkozásokra aztán végképp nem, amelyek csodaszereket, tragikusan ostoba gondolatokat, és a mindentudás extrémista élményét kínálják a hülyéknek.

Nézzük meg mire vezetett az, hogy a korábbiakban más zakkantaknak is megadtuk a szólásszabadság teljesen parttalan módon értelmezett lehetőségét. Ma bele kell írnunk az alaptörvényünkbe, hogy az anya nő, az apa férfi. És ez azért van így, mert tucat zakkant hazai méretekben és néhány tízezer világszinten azzal töltötte minden idejét, hogy elhitesse mindenkivel, az ember olyan nemű, amilyen kedvel éppen reggel ébred. És erre a közösségi média megteremtette a lehetőséget, mert ezek a platformok általában hasonló zakkantak tulajdonában vannak és olyanok is vezetik őket. És szó szerint százmilliók el is hitték.

Persze a vakcináért, az oltásért pénzt lehet kérni, ezért itt a fő játszma nem az oltás ellen megy, hanem azért, hogy ki mekkorát kaszál a saját termékével. Ezért csak bizalom alapján, a saját szakembereinkbe vetett bizalom alapján dönthetjük el, hogy mit adatunk be magunknak.

Akik most hezitálnak, hogy beoltassák magukat és nem bíznak az egészségügyünkben, az orvosainkban, azok között sok százezer olyan van, aki csak azért él, mert a szülei megbíztak a tudományban, a tudósokban és mert az akkori kormányzat jó döntést hozott. A hülyeség ellen nincs orvosság, csak és egyedül a gondolkozás, a józan ész. Habár aki jobban hisz Gödénynek, mint az országa vezető tudósainak, az valószínűleg amúgy is menthetetlen.