Már több mint ezer magyar „pszichológus” tett hitet a genderideológia mellett!

Hatalmas port vert fel egy olyan mesekönyv, amely nagyon eltér a szokásostól. A folyamatosan „fejlődő” amerikai „kultúrkör” legújabb mesefelfogást tükröző, a tradicionális európai meséket „aktualizáló” kötetről kialakult szakmai vita is elgondolkoztató, nem is beszélve a politikairól. De vajon hol vannak a szakemberek?

Egy szexuális perverziók propagálásával foglalkozó egyesület egy olyan mesekönyvet jelentetett meg, amelyben a hagyományos mesehősök a manapság trendszerűen érzékenyítés tárgyaként szereplő kisebbségi csoportok képviselői. Ezek a „mesék” annyiban különböznek a hagyományos meséktől, hogy nem az azokban szokásos, tipikus és pozitív társadalmi szerepek és személyiségtulajdonságok átélését és személyiségbe építését támogatják, hanem azt, hogy a gyermek saját magát különlegesnek, atipikusnak és elnyomottnak identifikálhassa.

Ezek a mesék már első közelítésben is azt a célt szolgálják, hogy a gyermek a közösséget és a társadalmat elnyomókra és elnyomottakra ossza és magát automatikusan az elnyomott csoportba helyezze be.

Ez az elképzelés az emberi személyiségfejlődés teljes és természetesen szándékos félreértésén alapul. Ráadásul nem csak empátiára képtelen embereket nevel, hanem a kirekesztést és a gyűlöletet a személyiség legmélyebb rétegébe ágyazza be. A gyerekeknek ugyanis azt tanítja, hogy külső normalitás nem létezik és a „különbözés”, az egyediség, a másság a normalitás. Egyedüli értékként az egyediséget, a saját magunkra koncentrálást ismeri el. Egoistákat, individualistákat nevel, akik csak valamivel szemben képesek identifikálni magukat.

Tulajdonképpen social justice warrior (SJW) képzésről van szó, amelyet óvodás gyerekeken „követnek el”.

Annak, hogy a szexualitásnak, mint viselkedési mintának a bevezetése ebben a korcsoportban mennyire releváns, csak a pedofílek és szexuális szadisták a megmondhatói. Ez a felfogás szexuális tárggyá teszi a gyerekeket, nem segíti, hogy értelmesen viszonyuljanak a biológiai nemükhöz. De persze nem is ez a cél, hiszen genderideológiáról van szó. Az ember testi és lelki felnövekedése során „belakja” a testét, a biológiai lehetőségeit.

A genderideológia és úgy látszik ezernyi pszichológus célja is az, hogy becsapja a gyerekeket a testükkel, a biológiai adottságaikkal kapcsolatban.

Ez az elképzelés már kisgyermekkorban a liberális emberképnek megfelelően akarja formálni a gyerekeket, kihagyva az emberi személyiségfejlődés önreflexív szakaszait, az empátiára ébredés korszakát, amikor a gyermek másokban is felfedezi ugyanazokat az érzelmeket és gondolatokat, szándékokat, mint amelyeket megtapasztal saját magában. Az idegennel, a nem normálissal, a „mássággal” való találkozás és az azzal való együttélés elsajátítása sokkal későbbi és sokkal hosszabb, komplexebb folyamat, mint ahogy ezt ezek a „pszichológusok” ideológiai alapon állítják.

Minden kultúra célja az, hogy a gyerek egy adott normalitásból kiindulva és annak normarendszeréből tanulja meg kezelni, megérteni, és ha az lehetséges, elfogadni a normalitáson kívülit.

Állítólagos pszichológusok egy Bagdy Emőkét támadó, a szakmai véleményétől elhatárolódó nyilatkozatot hoztak nyilvánosságra, amelyet már állítólag már 1000 állítólagos „pszichológus” írt alá.

A baj az, hogy a nyilatkozat szerzői annyira ostobák, hogy képtelenek voltak egy legalább alapszinten szakmainak látszó szöveget írni, csupán a genderideológia primitív fogalmait próbálják meg pszichológiai szakkifejezéseknek eladni. Idézetek következnek a szövegükből:

A könyv olyan karaktereket jelenít meg, akik nem vagy nagyon ritkán szerepelnek mesékben, így a kötet mind az érintett csoportok, mind a többségi társadalom tagjainak fontos üzenetet hordoz.

Ugyanakkor számtalan kutatás bizonyítja, hogy az el-nem-fogadottság és a kirekesztő környezet hatására a társadalom többségétől különböző emberek komoly szorongást és krízist élnek át (Lick, Durso és Johnson, 2013), mely elidegeníti őket a többségtől, így hozva létre egy megosztott társadalmat (Hopkins és Blackwood, 2011).

Továbbá, az előítéletesség és az azt elfogadó közeg semlegessége az adott csoport dehumanizálásához és teljes kirekesztéséhez vezethet (Haslam és Loughnan, 2012), míg ahogy a szociálpszichológiai kutatások 70 éve folyamatosan bizonyítják, a tőlünk különböző emberekkel való találkozás – főleg, ha pozitív színben tűnnek fel előttünk – növeli a másik csoport tagjainak elfogadását (Pettigrew és Tropp, 2006).

A könyv ezek alapján kiváló érzékenyítő eszköz lehet a gyermekeknek, hiszen az ő nyelvükön mesél olyan emberekről akik velünk élnek, de nem feltétlenül találkoznak velük a mindennapokban.

Fontosnak tartjuk a fogalmak helyes használatát, például a nemi identitás (megélt társadalmi nem, mely megegyezhet a biológiai nemmel) és a szexuális orientáció (szexuális és/vagy romantikus vonzalom) közötti különbségtételt.

Emellett elhatárolódunk minden olyan pszichológus, így Bagdy Emőke nyilatkozatától is, amelyek szakmaiatlan és a tudomány mai álláspontjával ellentétes tartalmú állításokat tartalmaznak, és amelyek várható hatása a gyűlöletkeltés és a társadalmi kirekesztés fokozása.

A pszichológia kutatási eredményeire támaszkodva feltételezhetjük, hogy mind a könyvben megjelenő csoport tagjaira, mind a többségi társadalomhoz tartozó gyerekekre gyakorolt hatásán keresztül, a könyv megjelenése hozzásegíthet egy elfogadóbb, békésebb és egyenlőbb társadalomhoz, hogy egyszer ne csak meseország lehessen mindenkié.

Kiemelném ezt a részt mégegyszer:

megélt társadalmi nem, mely megegyezhet a biológiai nemmel

Tehát a biológia nem ezek szerint még csak nem is tájékoztató jellegű. Elmebetegekkel van dolgunk, nem gyógyítókkal.

Az aláhúzott fogalmakat és még sok másikat is genderideológiai értelemben használnak a szöveg megfogalmazói, egy elvileg pszichológiai szövegben. Ezt magát pszichológusnak tartó komoly szakember nem írhatta alá. Vagy ha igen, akkor számtalan képzőhelyen már nem pszichológus, hanem genderológus képzés folyik.

Egészen elképesztő, hogy ezek az emberek egyáltalán diplomát kaphattak. Az egészből süt a természettudományos és a tudományfilozófiai képzetlenség mellett a „tudományos liberalizmus” dogmaszerű, gondolkodást nélkülöző, bigott sulykolása.

Egy normális világban az ember a saját csoportjában, kultúrájában sajátítja el az empátia alapjait, amelyen bármilyen elfogadás alapulhat. A társadalom és mindenfajta racionális közösség megszűnését jelentené, ha minden kisebbségként definiált devianciát úgy kellene kezelni, mintha az racionális normalitás lenne.

A pszichológia ugyanis tudtommal nem az alapvető emberi jogok liberálisok által kitalált és abszolutizált változatának kikényszerítésére szolgál, hanem egyéni személyiségproblémák és sorsproblémák kezelésére.

A pszichológus dolga nem az, hogy megerősítse a normalitáshoz alkalmazkodni képtelen személyiségkonstrukciók önértékét, hanem az, hogy az egyénnek segítsen a normalitáshoz alkalmazkodva élni. A normalitáson kívüli személy számára feladat a normalitáshoz való alkalmazkodás, mind a törvényeket, mind pedig az emberek közötti szokásos határokat meg kell tartania. A deviáns személyek számára, ahogy minden normális ember számára is, feladat és a személyiségfejlődés legfontosabb eleme minden életkorban, hogy viselkedéseivel, interakcióival kivívja embertársai személyes megbecsülését. Kétségtelen tény, hogy ez a homoszexuálisok, szexuális perverzek, és egyéb deviánsok számára sokkal nehezebb feladat.

De csak a nagyon hülye liberálisok gondolják azt, hogy a világ szükségszerűen teljesen igazságos és minden ember tökéletesen egyenlő lehet, minden tulajdonságában és minden személyes élményében. A pszichológusok dolga az egyén gyógyítása és nem a társadalom normalitás definíciójának megváltoztatása és az egyén környezetének erőszakos deformálása.

Arról nem is beszélve, hogy a genderideológia teljes egészében fel akarja rúgni azokat a kulturális szabályokat, ahogy a szexualitást kezeljük. Biztos nem kezeltük és kezeljük tökéletesen, de a „szexuális forradalom” totális kudarca után biztos nem a haladárokra és főleg nem ezekre a pszichológusokra akarjuk bízni mi normális emberek, a gyermekeink nevelését.

Továbbá minden külön értesítés helyett megjegyezném, hogy az aláírok bő kilencven százaléka a neve alapján nő, vagy a szülei legalábbis női nevet adtak nekik.