Határeseték Amerikában

Márki-Zay-ról tudjuk, nem idegen tőle a ténykörülmények érdekorientált kommunikálása, Kész Zoltánra meg már nem emlékszem, csak arra, hogy ordas nagyot bukott összellenzéki csodajelöltként egy állítólagos Jobbikos fellegvárban tavaly. Az ellenzéki kamuoldalakon ők Orbán Viktorral egy időben jártak „Ámerikában”, némileg elhomályosítva a miniszterelnök látogatását.

A kérdés az, hogy miért éri meg az ellenzéki sajtónak és a két ellenzéki hírességnek ennyire nyilvánvalóan beégetni magukat? Csak nem gondolták, hogy nem néznek utána, hogy kik és miért hívták meg őket Amerikába? Már csak azért is, mert fontos tudni, hogy ki ennyire hülye ott az amerikai külügyek környékén.

Mindenesetre megnyugtató, hogy a nyugdíjas amerikai külügyérek szervezete a ludas, amely meglepően magas arányban tartalmaz szellemileg hátrányos helyzetű, demokrata elkötelezettségű (ebben az esetben a demokrata szó az amerikai Demokrata Pártra utal), bukott vagy kiöregedett karrierdiplomatákat, akik azzal akarnak visszakerülni a pikszisbe, hogy a remélt 2020-as demokrata győzelem után tudnak váltókormányt ajánlani az új külügyminiszternek az illiberális magyar vezetés helyett.

Mély és őszinte riadalommal tölt el az a magyarországi kapcsolatrendszer, amely a régi SZDSZ-es hazaárulók leváltására ezt a két díszpintyet izzadta ki magából.

Most már tudjuk, hogy miért szoktak annyira látványosan polgárháborúhoz vezetni az amerikai beavatkozások szerte a világban. Társadalmi támogatottság nélküli személyiségzavaros politikai kalandorok, vidéki polgármesterségbe belebukó aránytévesztők. Abba azért talán reménykedhetünk, hogy Trumpék talán nem fegyverzik fel az ellenzéket, mert Európában ez nem szokás. Már, ha tudja ezek közül valaki is, hogy hol van Európa.

Viszont a hazai reakciók érdekesek. Pszichiátriailag érdekesek, de az ellenzék és a sajtója esetében már ennyivel is be kell érnünk. Szerintem még az Indexnél is tudták, amikor a címlapon megírták, hogy ezt a két figurát néhány senki hívta meg Amerikába, ahol az a néhány ezer dollár, amit rájuk költenek, nem tétel. Még csak nem is azért írták meg, mert azt hitték, hogy majd nem buknak meg vele pillanatokon belül. Azért írták meg, mert ki akarták élvezni azt a néhány órát, amikor némi elfojtással élve a saját fejükben, az ellenzéki sajtó címlapjait átpörgetve elmerülhettek az örömben, hogy van két prominens ellenzéki vezető (HAHAHAHA), akit számon tartanak az USA-ban.

Mert egyébként egy sincs.

Ez olyan mértékű öncsalás, a valóság olyan mértékű kerülése, amely eddig inkább csak az ellenzéki pártvezetők/miniszterelnök-jelöltek között volt szokásos, amikor a saját nevükkel jelölt kormány majdani tevékenységéről beszéltek az 5-8 százalékos közvéleménykutatási eredmények ismeretében. A következmények, a nevetségesség, a megszégyenülés a lebukáskor, a hitelvesztés teljesen hidegen hagyta őket. Csak az érzés meglegyen, hogy most aztán lenyomtuk az Orbánt. Ez olyan, mint amikor a megye kettes csapat túlsúlyos hátvédje meg van győződve róla, hogy levenné a pályáról Messit.

A magyar ultraliberális propaganda színvonala rengeteget romlott a boldogult Népszabadság óta. Az Index is.

Régen sokkal elegánsabban és megfoghatatlanabbul hazudtak.

Végül is megemlítendő még a magyar ellenzék két utazó nagykövetének pszichés státusza is. Ha az ellenzéki sajtót olvassák és kerülik a választókkal való találkozást, akkor teljesen hihető, hogy a repülőn oda és visszafelé is a miniszteri tálcák elosztásáról beszélgetve, illetve homályba hagyva azt a kérdést, hogy majd melyikük lesz miniszterelnök, jól érezték magukat.

A Kész feleségét nem ismerem, de Márki-Zay felesége valószínűleg egy Vona Kriszta, akinek nagyobb ambíciói vannak, mint a polgármesterség. Ahogy elnézem, otthon nem merte elmondani az asszonynak, hogy nem kapott helytartói kinevezést, és nagyon komoly büntivel van fenyegetve. Azzal a lehetőséggel, hogy nem a feleségétől történő eszelős rettegés, hanem a szimpla nárcizmus hiteti el vele, hogy róla már Amerikában is tudomást vettek, nem is merek számot vetni.  

Akkor új Gyurcsányunk van.