Mit csináljunk, ha egy elmebeteggel hoz bennünket össze a sors?


Természetesen ennek a felvetésnek semmiféle aktuálpolitikai vonatkozása nincs, talán csak az elmúlt néhány nap benyomásai alapján merült ez fel bennem. Ugyanúgy megírhattam volna ezeket a gondolatokat Gyurcsány miniszterelnöksége vagy Márki-Zay előválasztási győzelme után is. És most nem gúnyolódom, hanem komolyan beszélek.

Ritkán találkozunk igazi romboló pszichopatákkal, és ezek nagyon nem olyanok, mint az amerikai filmekben, hanem annál sokkal, de sokkal pusztítóbbak. Az őrület, bármennyire is furcsa ezt mondani, semmi emberit nem tartalmaz; kívül van a józan eszünkön és kívül van minden érzésünkön, indulatunkon, mindenen kívül, amit el tudunk képzelni. Rengetegféle van belőle, és bizony ritka az olyan elmebeteg, aki néha, akár idejének egy jelentős részében nem mutat olyan érzelmeket, viselkedéseket, amelyek alapján megérdemli legalább a részvétünket. És embervoltunkból következően nem tudjuk eldönteni, hogy az illető tényleg küzd a démonjaival és néha veszít, vagy élvezettel használja a saját démonait a saját érdekeit követve. Azt nem tudom, hogy olyan őrült van-e egyáltalán, aki teljesen azonos a démonjaival, de ha a kommunistákra, nácikra gondolunk, attól tartok, hogy ilyenek is vannak.

Az ilyen ügyek elmesélhetetlen történetek. Ha el is hangzanak, ha le is írják őket, a valóság halvány visszfényei csupán. Mindenki adjon hálát az isteneinek, ha nem kényszerült ilyet átélni.

Amikor a dráma valóság, amikor nem törekszik senki katarzisra, amikor minden fájdalom megmarad.

Sosem tudhatod, hogy egy másik ember igazat mond vagy hazudik, de ha napi rendszerességgel hallgatsz meg más embereket az életük fontos ügyeiben, kialakul egy rutinod abban, hogy hiszi-e az illető maga, amit mond, vagy maga is tudja, hogy hazudik. Sok olyan történetet hallottam, ami mögött ott állt az elmesélője, máig emlékszem az elbeszélt események bevillanó képeire a fejemben, amikor az áldozat láttató erővel beszél, de egyúttal szenvtelenül, távolságtartóan és rezignáltan is.

Több mint húsz évet foglalkoztam beteg, szenvedő és/vagy nyomorult körülmények között élő, sokszor csak (!) bántalmazott emberekkel, gyerekekkel. A szenvedést meg lehet szokni kívülállóként, de a szenvedés értelmetlenségét nem. Különösen akkor nem, ha az más ember közvetlen gonoszságának, indulatának, ostobaságának, butaságának, beszűkült tudatállapotának következménye.

Amikor azonban az igazi őrületről beszélünk, akkor azzal szembesülünk, hogy emberek, egyébként magukban normális emberek rossz helyre születve, rossz párt választva, rossz munkahelyre kerülve életeket vagy legalábbis életeket kitevő éveket élnek le ilyen szituációkban.

Aki pechjére egy őrült bűvkörében vagy rabságában ragad, és nem menekül, vagy úgy dönt, hogy nem menekül, az csak látszólag törődik bele a sorsába. Sokszor nem is tudja, hogy mivel van dolga: az őrület lényege pont az, hogy más ember számára a gondolatok és asszociációk káosza, a tökéletes érzéketlenség mások iránt felfoghatatlan. De az ember olyan lény, amely szinte minden szélsőséges pszichikai terheléshez, sőt, akár a folyamatos fizikai bántalmazáshoz is hozzá tud szokni. Kívülről nézve ez sokszor olyan, mintha az ember egyenesen arra lenne tervezve, hogy beletörődjön az ilyen helyzetekbe. Egyébként tehetséges, intelligens emberek is beleragadhatnak egy másik ember őrültségének csapdájába. Az emberben, a jó emberekben erős a lojalitás, a hűség, a felelősségérzet, és még a rossz forrása iránti empátia is. Az empátia a legemberibb tulajdonságaink egyike, az ilyenfajta őrültek csak használják és kihasználják az empátiát, de nem érzik. Az ilyesfajta őrület leggyilkosabb tulajdonsága, hogy mindig jelen van. A gonosznak nem hangulatai vannak: a gonosznak érdekei, tervei, vágyai vannak, akármit is mutat éppen magáról.

Aki nem élt át ilyet, vagy aki nem találkozott ilyesmivel a szakmája okán, az igazából nem is tudja elképzelni, hogy ez mi. Amikor ilyen ügyek különösen nagy visszhangot kiváltva bukkannak fel a nyilvánosságban, amelyekben a tapasztalat felismeri a mintát, a manipulációt, a nárcizmust, a totális érzéketlenséget, azt, amikor valaki csak használja a maga körül a többi embert, akkor nem egyszer előfordul, hogy banális okból felhívnak régi kliensek, hogy aztán valahogy szóba kerülhessen a saját sorsuk. Nagyon sokszor csak akkor értik meg, mi is történt velük, amikor már kívülről látják a múltjuk ezen részét. Nem olyan könnyű megélni, hogy vége van, mert az őrület, az őrült szinte mindig igyekszik elhitetni: tőle nem lehet megszabadulni. Csak az tünteti el, ha az áldozata tudja, hogy dehogynem, és ettől újra csak egy kis senki lesz majd.

Tehát mit is csináljunk, ha kifogtunk egy őrültet? Meneküljünk. Nincs kompromisszum, nincs olyan, hogy az ő szempontjait is figyelembe kell venni, segítséget kell kérni és ki kell zárni az illetőt az életünkből. Az őrült projektje mindig az, hogy elhitesse, a menekülés lehetetlen, az áldozaté pedig annak a megértése, hogy nemcsak tud élni az őrültje nélkül, hanem csak úgy tud élni.

(Minden eset egyedi: ha úgy érzi valaki, valahogy nem normális a hétköznapi élete, mert valaki elfoglalta azt, valaki meghatározza, hogy mit gondolhat és érezhet, akkor elsődlegesen azért kérjen segítséget, hogy megértse a saját helyzetét. Ez a kulcsa mindennek: kérj segítséget és aztán tanulj meg menekülni.)

A vezető kép illusztráció. (a Canváról származó kép feldolgozása)


A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Az Európai Parlament gonosz emberekkel van tele

  Sajnos az emberi világ tele van olyan problémákkal, amelynek a világ szabályaiból következően nincs erkölcsös …

17 hozzászólás

  1. Ez a probléma nemcsak az őrültekkel áll fenn, hanem a modernitással is. Olyan sok hülyeség van elfogadás vagy tolerancia alá téve, amit józanésszel nem lehet elfogadni, elviselni, együtt élni vele. A legteljesebb skizoid dolgokkal akarják megerőszakolni az embereket: gender, noborder, drogliberó, stb stb.

  2. Popper Péter

    Szerintem segíteni kell a mentális zavarokkal küzdő illetőnek. Például azzal, hogy elmondjuk neki, hogy a fiktív témákkal kapvcsolatos, álneves blogírás izgalmas tevékenység ugyan, de csak pótléka a valódi emberi kapcsolatoknak és tevékenységekenk, ami előbb-utóbb személyiségtorzulást vagy akár pszichopatológiás tüneteket okozhat. Meg kell próbálni visszahozni a delikvenst a valóságba, ahol paranoid konteók, pornóoldalak és politikai gyűlöletfutamok helyett barátok, hozzátartozók, kollégák és izgalmas szellemi kihívások várják. Hosszú, keserves munka, de megéri!

    • Popper Péter!

      Köszönjük az őszinte kitárulkozást4 Úgy tűnik, jó úton indult el.

    • Aki a 2010-ben elhunyt liberálkommunista Popper Péter álnéven „osztja itt az eszet” álnéven posztolás témában, az kiváló példa a skizofréniára. 🙂

  3. A világ már fordítva működik.

  4. Tokeletes analizis.
    Nehez a gonosz buvkorebol
    menekulni,meg az inasaitol
    is.

  5. Igen meg kell tanulnunk a bolondok és a gonoszok technikáit, hogy helyesen tudjuk őket kezelni. Amit elsőnek is tudni kell, hogy a bolond nem azonos a gonosszal. Az a nagy különbség egy buggyant és egy pszichopata között, hogy a bolond nem szelektál. A bolond akkor is nekimegy az áldozatának, ha ő végül is alulmaradt, mert nem képes felmérni a helyzetét. Ilyen volt például az a fickó pár éve amelyik idős nőket lökdösött a villamos alá, rettegtek tőle, mert kiharcolt egy flepnit, amivel sokáig tudta eljátszani, hogy nem büntethető mert bolond. De abból lehetett tudni, hogy csak épelméjű szadista, mert soha nem támadott meg erős férfit, aki őt lökhette volna a villamos alá. Vagyis nagyon is tudott szelektálni. A bolond ugyanis nem válogat, bárkinek nekimegy.
    A pszichopata nagyon is tud szelektálni és uralkodni magán. Már sokszor írtam, hogy évekig el tudja játszani a csodálatos filantrópot mint pld. Soros, miközben eljátssza a buzik, migránsok áldott támogatóját, közben kaján élvezettel teszi tönkre az egész emberiséget.
    A pszichopata remek szaglásával szerez áldozatot. A köznapi pszicho olyan mint a kullancs, neki eltartó is kell, tisztelet is kell nárcisztikus elviselhetetlen szinten, de egyben áldozat is, akiket napi szinten gyötörhet. Nem feltétlenül azért aláz, rosszabb esetben szadista tettlegességgel kínoz is mert kisebbségi komplexusát éli ki így, sokszor jó pozícióban van, látszólag semmi oka a mások gyötrésének, csak azért csinálja mert őmocsokságának szinte szexuális kielégültséget okoz. Egy igazi ember elképzelni sem tudja, hogy létezik ilyen nemember, aki mások gyötrésével tud magának örömet szerezni.
    S ezeknél a nem-emberi lényeknél nincs olyan, hogy elég. Ha nincs ellenállás, akkor nincs nála határ sem.
    Ha a házaspári kapcsolat van akkor a pszichopata érzéketlenséggel vagy túlérzékenységgel vádolja meg a neki ellentmondót, s eszméletlenül jól játssza el, hogy ő a mártír, ő az áldozat, és bűntudatot kelt a másikban. Ha ez nem megy már, akkor elképesztően bájosan kér bocsánatot és ígér fűt fát. Valójában ez is a játéka-élvezete része ez a csiki-csuki.
    Ami a nemcsak családi, hanem mondjuk szadista gyilkos szintre eljutott pszichopata remek mimikrije rendszeresen igazolja, hogy környezet csak soká jön rá, hogy a kedves, segítőkész szomszéd, öregápoló, gyerekgondozó kertjében hullák hevernek évtizedek során.
    Miről lehet felismerni a pszichopatát. Megkérdezni a családját, környezetét: Bepisilnek gyerekkorban, állatokat mészárolnak, kisebbeket sunyiban gyötörnek és szeretnek gyújtogatni vagy rombolni.
    Nagyon beszédes például amikor az agyondícsért áldott jó, szeretett politikus családtagjai nagyon csöndesek, nem dicsérik őt ellentétben a környezettel. Mert színészkedni 24 órában még a pszichopaták sem képesek, ahol nem látszik az igazi énjük, ott elengedik magukat. Ekkor kell óvatosan rákérdezni a családtagokra, munkatársakra.
    S ami legfontosabb: csak egyszer szabad megbocsátani. Ha másodszor is megbocsátasz, akkor a rabszolgája vagy. Ha másodszor is megalázhat társaságban, vagy megüthet, akkor mindig meg fogja tenni.

  6. Hú Naprózsa, ez elég érzékletes lett!
    És vajon öröklődik?
    Egyébként pedig ott ahol kisgyerek van, egy jó anya nem könnyen ugralhat, arra mi a megoldás?

    • Nem öröklődik, kedves Theo, de születéstől halálig tartó genetikai korcs a pszichopata és nem gyógyítható. Azért van egyre több belőlük mert a társadalmunk kifejezetten tolerálja ezt a típust, a csúcs politikai és gazdasági elit jelentős hányada pszichopata, akiket a krónikus hazudozás, a cinikus gátlástalanság emel vezető pozícióba.
      Az ősi közösségekben a pszichopata nem élt meg. Gondoljunk bele: egy olyan törzsfőnök, aki passzióból kilátástalan helyzetbe küldi kis csoportját azért, hogy jól szórakozzon a többiek kínjain, azt vagy agyonverték vagy a törzs maradt védelmező harcosok, vagy utódok nélkül, és a törzs szűnt meg. Nem véletlenül régebben a legokosabb, legerősebb vagy a legtapasztaltabb „vének” vezették a kisközösségeket.
      De ma? Láthatjuk, hogy járványokat fejlesztetnek ki milliárdok kipusztítására ilyen mocsok Bilderberg pszichopaták mint Bill Gates, sőt előre is dicsekszenek emberalatti terveikkel mint ezek a látványnak is korcs Klaus Schwabok, de ki merik mondani, hogy mi szép és okos, szorgalmas emberek vagyunk a fölöslegesek.
      Hogy miért kell foglalkoznunk és felismernünk a pszichopatákkal?
      Mert szó szerint veszélyesek. Újfajta mentalitással kell kezelni őkelméket, vagyis ki kell mondanunk, hogy nem emberek, ergo rájuk nem vonatkoznak az emberi védelmi törvények. Vagyis egy Fogtündér, egy Macron, egy Tusk háborús uszító levadászható, aljas cselekedetei okán életfogytiglannal börtönbe zárandó.

  7. Kedves Theo!

    Jogos a cikk és az Ön kérdése, és nagyon cinikus lenne a válasz, hogy legjobb, ha nem megyünk hozzá egy pszichopatához. Ezer apró jelből egy hosszabb udvarlás során kibukik, hogy a dicséretek, az ajándékok, a minden szinten tökéletes udvarló túl tökéletes. De a szerelem vak, az igazi ember nem tudja feltételezni, hogy a szerelme csak egy vadász amelyik zsákmányt, sokszor eltartót keres. Mint egy álláskeresőnél javasolt a szülői, testvéri társaságánál lekáderezni az előéletét., vagy azt megfigyelni, hogyan bánik az állatokkal. Bepisilt-e alváskor gyerekkorában, az állatok, kisebb testvérek mennyire kerülik, mert a legtöbb mutatja ezt az önkéntelen félelmi reakciót.
    Ha már megvan a baj, az összes szakember a menekülést javasolja. Általában az első gyerekig tud magán uralkodni a pszicho, onnantól a gyerek egy zsarolási eszköz, egyben bűnbak, hisz a házastárs már megosztja figyelmét a pszichopatája és a gyereke között. Lehet tanukat bevonni az elválás megvalósításához, hogy a bíróság őbenne ismerje föl a bűnöst. Legyen saját folyószámla, amihez nem férhet hozzá, és a közös számlát állandóan figyelni kell, hogy nem spejzol-e róla. Ne engedjük, hogy csak az ő nevén legyen közös vagyon.
    Amikor elkezdi a terrort NE MAGUNKAT SZÉGYELLJÜK ÉS TAKARGASSUK A VILÁG ELŐL A CSALÁDI SZENNYEST, HANEM MONDJUK EL A KÖRNYEZETNEK A MÓDSZEREIT. Nem számít, hogy letagadja, hogy fenyeget, ha sokat nyíltan elmondjuk, lesznek akik végül mellénk állnak.
    Nem szabad elhinni, hogy egyedül gyengék vagyunk, hogy összetörje az önbizalmunkat. Nem muzulmánok vagyunk, és nem is a középkorban, vagyis ma a törvények és sajátmagunk eltartása , megvédésünk törvényileg is lehetséges, nem vagyunk senkinek a rabszolgái.
    S ami legfontosabb, a másik ember verése, fizikai, szellemi megalázása nem bocsánatos vétek. Egy eset még megbocsátható, hisz egy elvesztett önuralmú vita bárkiből kihozhatja a rosszat, és jó tanulság, hogy meddig lehet és ne tovább. De másodszor már tilos megbocsátani, ezek ugyanis eszméletlenül jól tudnak hízelegni.

    • A saját bankszla, a korrekten bejegyzett vagyon kulcskérdés . Ezt a legjobb hazassagokban is így javasolnam.
      A kisgyerek viszont nem osztható.
      Én attól a mai bírói gyakorlattól is rosszul vagyok, hogy a gyerekeknek hetente máshol kell lakniuk, mert a biro képtelen dönteni.
      Így aztán egy otthonuk sem lesz, ahová rendesen kotodhetnenek. Aki ilyeneket talál ki, azt kéne hetente kiebrudalni a lakásából, próbálja csak ki milyen ez.

  8. De ha a terhelt illető maga is láthatólag szenved a saját maga által kreált helyzetektől, akkor mégis csak sajnálni lehet, mert sajátmagának legelszántabb ellensége.Különösen akkor, ha tudjuk,hogy egy sikeres „elmenekülés” az iillető tljes elszegényesitését hozná maga után.Ezt pedig egy empatikus ember nem akarná s inkábbb beéri a saját szenvedésének lehető lecsökkentésével.

    • Azt állítja, hogy a szenvedő félnek kéne sajnalnia azt, aki őt gyötri?

      • Nem lehet ezt ‘ltl’nositani.

        Nem lehet ezt általánositani. Én csak a saját tapasztalatomat irtam le.

    • Úristen!
      Az engem támadó, megalázó, megsemmisíteni, felzabálni akaró psziopatának NEM JÁR EMPÁTIA!

      Az a hivatását gyakorló orvos feladata, akinek kötelessége kezelni, elzárni a normális emberektől.

      Aki eteti a tamagocsit , önmagát számolja fel.

  9. A Bilderberg Rózsikák paranoid skizofréniájára nincs orvosság. Számukra minden és mindenki ellenség, pszichopata rém, sátánista, Klaus Schwab-hívő, Soros-ágens, földönkívüli gyíkember stb. Mivel ezek az üldöztetéses téveszméktől és hallucinációktól szenvedő mentális betegek kezelhetetlenek, zárt osztályon kell őket tartani, hogy se maguknak, se másoknak ne árthassanak.

  10. Van, aki hivatalból elviseli.
    Pl. a Soros-Pressmanék által a M.Péterre ráállított nő.
    Ránézésre ő sem egy szerelmes tipus.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük