Nem elég jó embernek lenni, „jóembernek” is kell látszani

Szegény Medgyessy Péter mondott valami olyat, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Ez azért volt zseniális mondat, mert akkortájt már a 95 százalékos baloldali sajtófölény sem tudta elintézni, hogy a szocik és a szabaddemokraták tisztességesnek látsszanak. Az a feltétel pedig, hogy velük kapcsolatban a tisztességesség emlegethető, sohasem állt fenn.

Az idők változnak, a haladó liberális és baloldalon a tisztesség már nem lényeges tulajdonság, a fizetett aktivisták tisztességesen megdolgoznak a pénzükért, nyíltan, nem is titkolják, hogy meg-, illetve le vannak fizetve. Szóval rendesen le van papírozva minden forradalmi, világmegváltó tevékenység, hazaárulás, osztályárulás, multinacionális vállalatok számára végzett lobbitevékenység.

A haladó oldal már rég nem is kísérletezik azzal, hogy ne tűnjön annak, ami: egy hatalmas maffiának, aki ki akar rabolni mindenkit, el akar pusztítani minden embert, amely nemcsak jognak, hanem egyenesen jó cselekedetnek tekinti az abortuszt, a jóemberség feltételének a háború támogatását, a szabadság részének és diadalának a testcsonkítást és a hormonkezelést, különösen a gyerekeknél, és hosszasan lehet sorolni az elmebaj minden más haladó megnyilvánulását.

De ez lényegtelen, mert ez mind jóemberség, mert akik csinálják, támogatják, végrehajtják, le- és kivágják, beadják, eltörlik, megsemmisítik, megkínozzák, azok mind-mind jó emberek, akik legelsősorban a lehető legjobb embernek gondolják magukat, hiszen az ideológia éppen aktuális parancsa szerint járnak el, tehát rosszat nem tehetnek, rossz emberek nem lehetnek.

Mindez azért érdekes, mert Magyarország, a magyar kormány az orosz–ukrán háború esetében szintén a saját erkölcsi parancsolatai alapján jár el, a valódi menekültekért mindent megtesz. A „jóemberek” szerint azonban ez nem elég, ugyanis a lényeg nem a jó cselekedet, hanem az, hogy jót cselekedőnek is látszódjunk! Vagyis miközben jót cselekszünk, 3 percenként posztoljunk a közösségi médiába, adjunk ki közleményeket az oroszok brutalitásáról, szavazzunk meg bármilyen baromságot az EU-ban meg bárhol, a következményeire való tekintet nélkül és napi háromszor vegyünk részt az oroszok elleni „gyűlöletfélórán”! Ez utóbbi alatt fröcsögő nyállal szidjuk az oroszokat, tiltsuk be az orosz kultúrát, és legyünk kreatívak új szankciók, büntetések kitalálásában. Én rögtön javaslom a gyógyszer- és oltóanyag-szankciókat, amely segítségével Szaddám idején az amerikaiak legalább százezer iraki csecsemőt öltek meg, és lám, mégis milyen nagy szeretettel fogadták utána a felszabadító amerikai csapatokat.

Kár, hogy az oroszok nagyobbak és fejlettebbek, de biztos csak lehet nekik ilyen „jóember” módon ártani!

Csak nem vagyunk elég kreatívak, mindjárt meg is büntetem magam, elhalasztom egy évvel a nemváltásomat, ugye látjátok, hogy szenvedek? Sőt, annyira megbüntetem magamat, amiért nem voltam elég kreatív az oroszok vegzálásában, hogy egy egész életre elhalasztom a nemváltásomat, átadom a lehetőséget egy momentumosnak, mondjuk Fekete-Győr Andrásnak. Mondjátok, hogy nem vagyok jó ember. Ha aztán majd a dolog elfelejtődik, azt mondom, hogy már két nemváltáson is túl vagyok (duplán jó ember) és a háború miatti tiltakozásom miatt halasztom a harmadikat, hogy újra nő lehessek.

Magyarország gyakorlatilag mindent ugyanúgy tett, az európai egység jegyében, mint ahogy azt Brüsszelben, akarom mondani, az USA-ban kitalálták, mert a „jóemberség” ősforrása ugyebár Amerika. Csak nem voltunk eléggé lelkesek, továbbá szóba mertük hozni az örömóda éneklése közben, hogy az adott szankciókba mi beledöglünk, az oroszok meg fel sem veszik. És ezt a lelkesedést kérik rajtunk számon igazából. Úgy kellene tettetnünk a lelkesedést, ahogy azt az európai politikusok képesek bemutatni. Mondjuk egy részük tényleg annyira hülye, hogy lelkesedik a háborúért. De jelentős részük pontosan kitanulta, hogy miként kell „jóemberként” megmutatkoznia, szinte mindegyik képes akaratlagosan sírni, vászonra kívánkozóan képes szomorúságot tettetni, sokuknak feltételes reflexe van ilyesmire, a (Szlava) Ukrajini, Zelenszkij, Kijiv, LMBTQ fonémák hallatán azonnal elindul a nyálelválasztása. Akinek ez nem megy, annak azonnal vége. Tapsolni nem elég, ragyogni kell a boldogságtól akkor, ha Zelenszkij esetleg fizikailag, netán online beúszik a képbe.

Hát, drágáim, ezt kellene gyakorolnunk. A „jóemberség” lényege tehát az a csodálatos érzés, hogy annak érezzük magunkat; a valóság, más emberek sorsa, érzései ebbe nem játszanak bele. Jó cselekedeteinknek tehát látszaniuk kell rajtunk. Az összes többi nem is fontos.