Az őrült háborúpártiság generációk pusztulásához vezet, ha nem fékezzük meg őket!

A magyar közéletben, és valószínűleg az EU-ban és az USA-ban is két politikai nézet áll szembe egymással: a végső győzelem kivívásának igényét a béke elérésének eszközeként propagáló álláspont, valamint a „tűzszünet és tárgyalások” azonnal nézete.

A magyar ellenzék lehetetlen feltételeket támaszt a békéhez – érdemes felsorolni, miket is, mert ezek szokás szerint teljesen azonosak a nyugati fősodor álláspontjával.

Oroszország vonuljon vissza 2013-as határai mögé, térítsen meg minden kárt, amit okozott, soha többet ne foglalkozzon az Ukrajnában élő orosz nemzetiségű emberekkel, adja ki a háborús bűnösöket, szereljék le az orosz hadsereget – hogy csak néhány könnyen teljesíthető feltételt említsünk. Ezek a célok nyilvánvalóan csak a végső győzelemmel érhetők el.

A végső győzelem eléréséhez szükséges erőfeszítés és áldozat természetesen teljes homályban marad, amikor tárgyalják ezt a kérdést. Ez persze propaganda szempontjából érthető technika: nem fogják megmondani a közép-európai országok 18 és 35 év közötti férfiainak, hogy az ukrán fiatalság után rájuk gondoltak, mint ágyútöltelékre. Nem ismerjük a valós veszteséglistákat, de könnyen lehet, hogy az ukrán halottak és sebesültek száma – a legoptimistább verzió szerint is – már százezrekben mérhető. Igazából azt sem tudjuk, hány ukrán katona áll fegyverben, de az Ukrajnából nem elmenekülést választó fiatal férfiakra hatalmas csapás ez a háború. Ha megnézzük a nem megrendezett sebesültmentések során készült felvételeket, amikor a sérült katonát nem propagandakatonák veszik körül, jól látható, hogy milyen állapotban vannak az igazi frontkatonák, milyen korcsoporthoz tartoznak, és sokszor az is, hogy milyen társadalmi rétegből jönnek.

Ukrajna feláldozza a lakosság alsó-középosztályához tartozó férfiakat, azért őket, mert nekik a legkisebb a társadalmi érdekérvényesítő képességük, ők nem tudtak vagy nem is akartak nyugatra menekülni. Egy demográfiailag már kifosztott országot néptelenít tovább ez a háború. A civil lakosság számára is hatalmas szenvedés a háború, különösen, ahogy egyre közelebb vagyunk a fronthoz, de a férfiak számára általában különösen az.

Érdemes megjegyezni, hogy a nyugati haladóknál ilyenkor mennyire nem működik az interszekcionalitás: a tömegesen legyilkolt fiatal, döntő többségben nem egyetemet végzett férfiakért nem sír senki, nem követeli senki, hogy a nők, meg minden más elnyomott társadalmi csoport is vegye ki a részét az áldozatokból. Másoknak a mi igazságunkért és győzelmünkért meghalni mégsem igazságtalan dolog. A gyermektelen német középkorú nők például biztos nem sírnak a családalapítás előtt eleső vagy a kisgyermekeiket árván hagyó ukrán férfiakért. Ennyit a mi közös háborúnkról.

De a morált hátrahagyva is érdekes gondolatokra juthatunk. Tegyük fel, hogy az ukránok vérvesztesége tűrhetetlenné válik, már külföldi zsoldosokból sincs elég, tehát az USA és a magországok el tudják adni a lengyel, cseh, szlovák, magyar komprádorértelmiségnek és komprádorpolitikusoknak, akik meg el tudják adni a népeiknek, hogy katonákkal, magyarul harcoló alakulatokkal valahol a Dnyepernél kell megvédeniük az országaikat. (A románok addigra már átállnak, az ő komprádoraik már az oroszoknak árulják el a hazájukat.)

Érdemes végiggondolni, mi következne akkor, ha minket is bele tudnának kényszeríteni ebbe a háborúba. Senki ne gondolja, hogy nem szállnának meg bennünket, ha semlegesek akarunk maradni. Ilyenre mindig akad néhány román (a románok csak a magyarországi akció után állnak át, mert ezt ki nem hagynák semmi pénzért), osztrák (mert ők is értelemszerűen inkább velünk együtt áldozzák fel a semlegességüket) vagy cseh dandár.

Az utazási szabadságot addigra már rég elfelejthetjük, nyugati barátaink lelkesen fogják a kelet-európai fiatalságot visszatoloncolni (igen, Londonból is) a hazájukba, hogy mondjuk Fekete-Győr András hadügyi népbiztos a Nyugati pályaudvaron üdvözölhesse a bevonulókat.

Mint minden európai országban, nálunk is katasztrofális demográfiai állapotban van a társadalom, általános az egykézés; ha egy férfi nem jön vissza a háborúból, szinte bizonyosan megszakad a vérvonala, családok tömegei maradnak fiatalok, unokák nélkül. És persze ne legyenek kétségeink: a németeknél lesz majd olyan haladó mozgalom, amely az egyenlőség nevében a kelet-európai nők harci bevetését is sikeresen követeli ki az Európai Parlamenttől, ha esetleg valami baj lenne a végső győzelemmel.

Európa nem háborúképes demográfiailag. Ha valóban háborúzik az oroszokkal, akár győz, akár veszít, olyan vérveszteségeket szenved majd el az ukrajnai háború eddigi tapasztalatai alapján, amelyek az államalkotó nemzeteket végleg eltüntetik.

Az afrikai bevándorlóknak természetesen nem kell majd katonáskodniuk, ez fel sem merül, mert ez nem az ő háborújuk; nem lenne etikus bevonni őket, hiszen ez a fehér ember háborúja. Meg az arabok és a négerek nem hülyék, számukra nem opció, hogy az ő fogalomrendszerükben értelmezhetetlen, őket nem uraló hatalom érdekében csupán azért meghaljanak, mert annak területén tartózkodnak és élvezik annak szociális szolgáltatásait. Ezeket az embereket, ciszheteró férfiakat egyetlen módon lehet megmozdítani, ha nőket ajánlanak fel nekik. Ne legyenek kétségeink: a nyugati liberálisok örömmel fogják felajánlani a náluk felesleges bevándorlóknak a közép-európai fiatal lányokat és özvegyeket, akiknek a férjei, potenciális párjai elestek a keleti fronton. És akkor ezek a férfiak már harcolni is hajlandóak lennének az újonnan birtokukba került nőkért és földekért.

Ettől a helyzettől csak az választ el bennünket, hogy a jelenlegi végletesen kiélezett helyzetben nem keveredünk háborúba Oroszországgal. A NATO teljes bevonódása ellen szólnak végletesen racionális érvek, mert az nagy valószínűséggel egyenlő lenne az atomháborúval. Egy felőrlő háború Ukrajna területén a NATO bevonódása nélkül, de a kelet-európai országok ebbe történő belekényszerítésével atomháború nélkül is elképzelhető. Csak hogy világos legyen: akár kétszázezer fiatal férfi bevonultatása (és fronton tartása) és százezer halála elegendő lenne a magyar társadalom demográfiai összeroppantásához és egy-két generáción belüli teljes eltüntetéséhez.

Mi, Paranoid Androidok nem vagyunk különösebben oda az összeesküvés-elméletekért, de a nyugati fősodor elmúlt években tanúsított viselkedése alapján ez már nyilvános terv. Ezért minden háborúpárti politikus óriási veszélyt jelent ránk, magyarokra, legyen az illető magától teljesen hülye, tudatos hazaáruló, magyargyűlölő, vagy szimpla megfizetett zsoldos, vagy ezek valamilyen keveréke. A háborúpártiak elszigetelésén és az óriási békepárti többség fenntartásán múlik a sorsunk, mert már nemcsak a szuverenitásunk a tét, hanem az életünk is. Újra.

Vezető kép: Szentpétervár, 2023. május 23. Hadkötelezettség alá vont és a frontvonalra induló orosz férfiak búcsút vesznek szeretteiktõl a szentpétervári Szentháromság-székesegyház elõtt 2023. május 23-án. MTI/EPA/Anatolij Malcev