Éljen a háború!

A rohadt defetista, békeszerető anyátokat! Nem akartok háborúzni Ukrajnáért? Hát mit képzeltek ti? Azokért a drága jó ukránokért, akiktől annyi jót kaptunk mi (illetve ti), magyarok is! Komolyan azt hiszitek, hogy az amerikai érdekekért majd a franciák, meg az olaszok, meg a németek, meg az angolok fognak megküzdeni az oroszokkal?

Ahhoz volna eszetek, mi? Lapulni télen az olcsó gázzal fűtött lakásaitokban, nyáron meg olcsó benzinnel leruccanni a Balatonra 800 forintos tejfölös lángost zabálni? Ilyenkor bezzeg minden hátországi lógós megszereti a feleségét meg a gyerekeit és arra hivatkozik, hogy ő családfenntartó?

Az iPhone meg a Netflix az kell, de amikor teljesíteni kellene az amerikai érdekekért, akkor rögtön ki akartok maradni a háborúból! Aztán majd rinyálni fogtok, hogy a háborút fényes diadalt aratva megnyerő ukránok elkergetik Kárpátaljáról a Dnyeperen túlról elmenekülő nem oroszok elhelyezése érdekében az ottani magyarokat. És teljesen igazuk van, illetve lesz.

A győzelemnek ára van és azt az ilyen defetista rohadékoknak is meg kell fizetnie, mint amilyenek ti vagytok. Majd az amerikai nagyvállalatok fizetik meg a háború árát? Még mit nem! Az amerikai nép esetleg, de ők már megszokták ezt. A nagyvállalatok a fegyvert adják, meg a propagandát. Egy cég nem hozhat áldozatot, hiszen mit is szólnának a részvényesek?

Én egyszerűen nem is értem, hogy egy ilyen vonzó és szexi háborúba, mint ez, ezek a nyüves magyarok nem akarnak beszállni.

Pedig nincs is szebb annál, hogy az ember egy éppen lejárt szavatosságú nyugati páncéltörő rakétával megpróbál kilőni a közeledő harminc orosz T–72-es közül egyet. A modern technikának hála minden hatodik lövés talál és minden második eltalált páncélos harcképtelenné is válik a találattól. A rohadt oroszok meg hadd lövöldözzenek csak össze és vissza, hiszen ennek ellenére minden három rakétázóból kettő próbálkozhat még egyszer. És a stresszt bőven megéri az az édes érzés, ahogy az ember elképzeli, ahogy azok a rohadt orosz zsoldosok elevenen elégnek.

Miért nem akarjátok a messzi Dnyeperen túl megvédeni az ezeréves magyar határt, ami most ukrán belterület? Mocskos banda, fogadjunk, hogy Erdélyt sem akarnátok megvédeni a románok kedvéért. Soviniszták, irredenták vagytok.
Vegyetek példát a lengyelektől. Azok bezzeg egy percig sem haboznak úgy viselkedni az oroszokkal, ahogy korábban az oroszok meg az ukránok viselkedtek velük. Pontosabban szólva, az ukránoknak valahogy azért sikerült megbocsájtaniuk. De egy lengyel–ukrán közös állam, természetesen lengyel dominanciával már majdnem akkora lenne, mint Németország.

Na, szóval gyerünk, azonnal mondjátok meg, mennyit ajánlotok fel az életszínvonalatokból a nyugati tulajdonú energiacégeknek?

Mi ugyanis ezt a rafinált módját választottuk az ukrán háborús erőfeszítések támogatására, hogy például az ukránok számára ti kölcsönt vesztek fel, hogy nálunk fegyvert vásárolhassanak rajta. Ez nálunk élénkíteni fogja a hadiipart (ami nektek is jó), mert ijedtünkben lecseréljük a régi fegyvereinket újakra, mert hiszen a régieket kénytelenek vagyunk odaadni az ukránoknak. Az új fegyvereinket persze kénytelenek vagyunk előbb legyártani, mint azokat, amiket ti már megrendeltetek és ki is fizettetek előre. De hát most mondtátok, hogy pacifisták vagytok. Ja, hogy magatokat azért megvédenétek. Sajnos ez nem így működik.

A mi energiacégeink természetesen, ha nem is azonnal, de meg fogják oldani a ti energiagondjaitokat is. Nehogy már előre panaszkodjatok, hogy drágák leszünk. Háború van, infláció van, mi igazán nem tehetünk róla, hogy nincs többé olcsó orosz olaj és gáz. Ha véletlenül megnyerjük a háborút, akkor sem lesz soha többé. Akkor se, ha a miénk lesznek azok az orosz gáz- és olajmezők. Csak nem gondoljátok, hogy olcsó pénzért elvesztegetjük a szabad és demokratikus Oroszország ásványkincseit? Az amerikai multinacionális cégek híresen patrióták, természetesen mindig abban az országban, ahol megszerezték a koncessziókat. Néha a haszon egy százalékát is visszaforgatják a helyi infrastruktúra és az LMBTQ-kultúra fejlesztésébe.

A háború az új béke. Ezt kell megérteni. A békevágyat a háború iránti természetes vágyakozássá kell konvertálni. A kisfiúk amúgy is hajlamosak katonásdit játszani, ami persze csak társadalmi nyomás következménye, de ebben az esetben egyedül teret lehet engedni ennek a természetellenes hajlamnak.

Aljas hazugság, hogy mi az utolsó ukránig vagyunk hajlandók harcolni az oroszok ellen! Természetesen semmi kifogásunk az ellen, hogy az utolsó lengyelig, lettig, észtig, litvánig és magyarig harcoljunk. Ti, magyarok azért vagytok különösen undorítóak, mert nem akartok osztozni szláv testvéreitek sorsában. Azt, hogy melyik szláv a testvéretek, azt mi döntjük el.

Ez igenis a ti háborútok! Ti támadtátok meg az oroszokat, a békeszerető Szovjetuniót! Ja, bocs, ez egy másik forgatókönyvből van.

Az oroszok támadták meg az ukránokat! És az ukránok csak azért mondtak le a náluk ragadt szovjet atomfegyverekről, mert ti megígértétek nekik, hogy megvéditek őket az oroszoktól, és nem azért, mert mindenkit kitört a frász, hogy egy rakás ismeretlen egykori kommunista középkádernek, aki hirtelen egy addig soha nem létező önálló államban találta magát, ezernyi atombombája legyen.

Különben is, ha annak idején a magyar királyok rendet csináltak volna Halicsban és Lodomériában, akkor ez az egész balhé nem lenne, tehát tulajdonképpen ti, magyarok vagytok felelősek az egészért. Persze itt az ideje azokért a népirtásokért is felelősséget vállalni, amit 900 éve a magyar seregek a szánalmas birodalomépítési kísérleteik során a szerencsétlen elnyomott preukránok ellen elkövettek Halics elfoglalásakor. Már az ezer éves független Ukrajna fennállásának ünnepére készülhetnénk, ha ti nem lennétek.

Szóval pofát befog, az ukrán hadkiegészítő parancsnokságon megjelenik, a páncélöklöt felveszi és sturm! Az oroszok ellen elkövetett bűnökért meg majd még számolunk. Tessék végre megérteni, egy magyar csak hódító, népelnyomó lehet, ha meg nem akar háborúzni, akkor is csak egy, az önérdekét követő amorális féreg, harmadik út nincs! Fel Moszkvába!!!!! Egyébként meg az amerikai kormány elhatárolja magát a magyarok mindenkori kardcsörtető magatartásától, különösen most, amikor a harctéri helyzet úgy alakul, hogy a területi kompromisszumon alapuló béketárgyalásoknak nincs alternatívája. Majd az ukránokat kárpótoljuk valahogy. Nincs valakinek valami ötlete?

Különben is, ha a magyarok lelkesebbek lettek volna, akkor biztos győztünk volna.