A legendás Hugo Bosi rövidnadrág és a tervezett avulás, illetve a “Great Reset”


1998 kora nyarán egy utcai árustól vásároltam három rövidnadrágot. Egy fehéret, egy barnászöld jellegűt és egy meghatározhatatlan színűt. A vásárlásra a rendkívül alacsony ár mellett az motivált, hogy a nadrágok nagyjából combközépig értek, illetve a gumírozáson kívül a derekukban egy a lecsúszást meggátló madzag is található volt. Azt, hogy a nadrágokon található “márkajelzésen” a “Hugo Bosi” felirat olvasható, csak körülbelül tíz évvel később vettem észre.

Most 2022 májusa végén kénytelen voltam tudomásul venni, hogy az utolsó nadrágban is megadta magát a deréknál található gumi. Nem lényegtelen mellékkörülmény, hogy ezeket a nadrágokat teniszezésre használtam az elmúlt 24 évben. Ugyan a zsebük kicsi és csak egy teniszlabda fér el bennük, az is csak éppen, de egyébként erre a sportra tökéletesen alkalmasnak bizonyultak. Sokat teniszezem, az elmúlt két évtizedben minimum hetente kétszer-háromszor, de több sok olyan év is volt, amikor hetente, télen is és nyáron is, rendszeresen hatszor.

Minden egyéb körülményt figyelembe véve ezeket a nadrágok minimum húsz éven keresztül minimum évente harmincszor átestek egy ötven perces kímélő mosáson. Szeretek frissen mosott szerelésbe bújni edzés előtt. Vagyis ezek a képeken látható Hugó Bosi rövidnadrágok alsó hangon 600-szor (hatszázszor) ki lettek már mosva.

Nem sokat lehet tudni arról az albán garázsról, ahol a Hugo Bosi “márkajelzést” felvarrták rájuk, még kevesebbet arról a kelet-európai varrodáról, ahol gyengítetlen cérnával megvarrták őket és még kevesebbet arról a hadititokként rejtett lokalizációval rendelkező ruhaanyag gyártó üzemről, ahol a golyóálló mellények anyagának melléktermékeként ezt az anyagot előállították.

De érezzük, hogy itt a kapitalizmus farkastörvényeit a kilencvenes években még csak tanulgató kelet-európai és távol-keleti termelőerők naivitásával találkozunk. A “kutatás-fejlesztés” nem a tartós termékek létrehozásához kell, hanem ahhoz, hogy a cucc már a vevő által is tolerálható idő után rohadjon le a viselőjéről, használójáról, és az már újat akarjon és ne a márka kárhoztatásával legyen elfoglalva.

Ebből persze az az érdekes dolog is következik, hogy egy darabig, amíg a márkás termékek gyártói rá nem jöttek, hogy a saját termékeik hamisítványainak gyártását is érdemes átvenniük, ezek a Puna, Adidos nevű termékek még simán készülhettek a tervezett avulási fejlesztéseken át nem esett anyagokból. A fenti tudományos érdekesség felismeréséhez persze az is kell, hogy a nadrágok olyan felhasználót fogjanak maguknak, aki sem a márkajelzésekben megnyilvánuló humorra, sem a divat változására nem érzékeny, viszont díjazza a tartósságot. Szerencsémre olyan helyen teniszezem, ahol nem tesznek megjegyzéseket valakire, ha a praktikusságot tekinti a sportruházata vezérelvének és nem a divatot.

Mindenesetre ezek a Hugo Bosi fedőnevű rövidnadrágok a legerősebb reflektorként világítanak rá a kapitalizmus alapproblémájára.

A tudomány és a kapitalizmus is képes örök dolgok előállítására. Bogárhátú Volkswagenem is van, ez a tudásom bizonyosság, nem tűr kétséget. Mégis a tervezett avulás a kapitalizmus vezérelve és ezért dolgozza fel egyre nagyobb lendülettel bolygónk felszínének legfelső néhány száz méterét, meg sok minden olyat is, ami lejjebb van. Értelemszerűen jobbára irracionálisan és feleslegesen, csak azért, hogy egyesek minél több számlapénzzel vagy arra konvertálható követeléssel rendelkezzenek.

A probléma tehát nem technológiai, hanem az emberi viselkedésben rejlik. A divat pörgésében, a fogyasztási kényszerben, az önértékként létező szabad versenyben, amely persze ár- és nyersanyag kartellek olyan szövevénye, amely más termékek gyártóinak kartelljei elől akarja elszívni a piaci levegőt. A bolygót nem a gazdasági növekedés, hanem a technológiai fejlődés védhetné meg, de úgy, hogy képes takarékos, sem a gyártás, sem a használat, sem az újrafeldolgozás során nem mérgező következményekkel járó termékek és eljárások előállítására és működésben tartására.

A “Great Reset” elmebeteg kitalálói ehhez valamiért járványok és háborúk jól tervezett kombinációival akarnak eljutni, nem mellesleg a lakosság jelentékeny részének kiirtásával. Pedig a technológiák megvannak mindenhez. Ma az emberiség, ezt a Hugo Bosi rövidnadrágok létezése fényesen bizonyítja is, képes lenne sokkal kisebb anyag- és energiafelhasználással létezni, csak nem tud.

Nem csak nem akar, hanem nem is létezik ennek az emberi megoldási módja, mert az emberek nem akarnak racionálisan viselkedni. Egyszerűen úgy vagyunk programozva, hogy habzsolva használjuk ki a nagy bőség idejét, mert az elmúlt kétszázezer évben, mióta létezünk, a habzsidőzsit mindig hatalmas szükség követte. De az állatok is így vannak ezzel, mert ez a földi élet múltjának minden korszakára és teremtményére igaz.

Az a biztos, ami már fel van zabálva.

Az emberi értelem (most épp nem gúnyosan használva ezt a szót) példátlan és végtelennek tűnő jólétet teremtett és ugyanez az ostoba értelmünk elhiteti velünk, hogy most már örökké a fogyasztásé a jövő. Az okos társadalom-mérnökök szerint ugyanis fehér emberből van túl sok és nem új mobiltelefonból, repülővel érkező turistából, illetve mindenki másból.

A három nacit megtartom.

A tartalékrendszer, a gatyamadzag ugyanis még mindháromban kiválóan működik. A nadrágok nagyon kicsit kopottak ugyan, de funkciójukban sértetlenek.

Továbbá a kilencvenes évekre emlékeztetnek, ami ugyan pocsékabb volt mint a nyolcvanas évek, de a századelő éveihez képest aranykornak tűnik mindkettő, hiszen akkoriban tűnt úgy utoljára, hogy tanultunk valamit.

Valamint arra kérek minden jelenlegi és egykori Hugo Bosi terméktulajdonost, hogy jelentkezzen, szívesen összeraknám ennek a csodálatos márkának a történetét.


A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Ukrán véralgebra

  Az ukrán vezetés saját elmondása szerint naponta 100-200 katonájuk esik el a fronton. A sebesültek …

9 hozzászólás

  1. Nekem is van egy. Meg kéne keresnem. Mintha az egyik zsebe lyukas lett volna.

  2. A történelem során az emberek azt a tárgyat becsülték, ami tartós volt. Mi a családommal, a fiatalokkal egyetemben is ilyen ősemberi mentalitással bírunk, de úgy fest, kevesen maradtunk. Nálunk ha a hűséges tárgyak 40-50 év múltán mégis elromlanak és nincs pótalkatrész a megjavításukra, akkor mint egy családtagként szinte megsiratjuk őket, ha lomtalanításkor ki kell rakni őket az utcára.
    Mondjuk például minap az 50 éves hűtőszekrény hagyta időnként résnyire nyitva magát, erre elkezdett folyamatosan hűteni, és ezt már nem tolerálhattuk. Úgyhogy nyugdíjba ment a kamrába, száraztárolónak, nem bírtuk kidobni.
    Vagy muzeális korú autónk, aki (nem ami) mert családtag, egyszerűen szúrja a környezetünk szemét. Már csak legyintünk, mikor fű-fa-bokor beszól, hogy “miért nem dobjátok ki azt a tragacsot, és vesztek újat?” Egyszerűen nem fogják fel, hogy a “régi tragacsunk” megbízható, SZERELHETŐ, mert nem kell a sok számítógépes ketyere miatt monopolhelyzetben lévő szakszervizben pitizni, hogy “Uram, nem lehetne előrevenni a javítást, ne kelljen gyalog Vidékborzasztóra elblattyognunk, ha ott akadna munkánk, hogy megkeressük azt a vagyont, amit majd önöknek a szerelésért kifizetünk?”
    S ha megint rájön a modernautó-gyártóra a típusváltási frász, akkor majd nem lesz alkatrész, meg márkaszerelő se, és nézhetjük egymást az új csillivilli autóval, miközben a kisöreg régit meg tudjuk itthon is szerelni – mármint ha nem porból 3D-ben nyomtatták az utángyártott alkatrészt, ami nyomban porrá is lészen, mihelyt beszereljük.
    S hamár háború meg great reset. Ha pénzünk lenne, olyan gyárat nyitnánk, amilyenben primitív autót gyártanánk, amiben nincs olyan számítógép, amelyik ha Klaus Schwab és pribékjei szerint tilos a “Nem lesz semmid és boldog leszel” világban bárhova elmenni, mondjuk kirándulni erdőt szagolni, akkor ne lehessen távirányítással árokba hajtatni, vagy leállítani, amíg bevárhatjuk a lezárt autónkban foglyul ejtve a kivégzőinket…Lenne rá kereslet.
    S lenne kereslet olyan TV-re, amelyik 50 évig is kiszolgált, s nem a garancia letelte utáni héten kezd belilulni a sarkától befelé terjedve.
    Nem Great reset kell az emberiségnek, hanem színeseknek fogamzásgátló és 2 gyerek után kötelező ivartalanítás vagy súlyos büntetőadó, az elavuló selejtet gyártóknak gyárbezárás vagy javítási bánatpénz (ahol a javítóhoz járkálás, postázás stb. költségét is ki kell fizetni a károsult vevőnek), a kis csavarokat kettesével becsomagoló, vagy apró sütiket, joghurtot csomagolóknak tetemes környezet terhelési bírság, végül a járványgyártóknak és Great resetben közreműködőknek pedig 200 év kényszermunka a Gulágon emberiségellenes bűnökért…
    … és máris élhetőbb lenne a világ, senki sem pazarolna!

  3. Valamikor 1984 után ruhát gyártottunk. Varrónőim nagyjából annyit kerestek, hallatlanul kemény munkával, mint egy nagyvállalat első embere. Volt olyan termékem, amit 25 évvel később még felismertem az utcán. Könnyű volt, mert azt a fazont, színt és mintát csak mi gyártottuk. Nagyjából új állapotában volt. Tudásunkhoz, lehetőségeinkhez mérten a legjobbat állítottuk elő. Utána Horn Gyula elvtárs elöntötte az utcákat kínaiakkal. Az aluljárókban szatyorból, annyiért árultak hasonló termékeket, mint amennyiért – persze némi túlzással – mi a cérnát és gombot vettük. Adót, ÁFA-t és egyéb közterheket havonta fizettünk, ők nem. Sok-sok tízezren hagytuk abba hirtelen a ruhakészítést. Mondjuk a kutya nem sajnált minket és alkalmazottainkat. Most pedig mi sajnáljuk a benzinkutasokat? Az egymás seggében nyitó vendéglátósokat? A multikat, akik végképp tönkretették az egész iparágat? Pedig a fél kommzunista rendszerek lakosai ide jártak felruházkodni!

    • Hasonlóan jártunk mi is. Sok varrónak, festőnek, patentozónak, stb. adtunk munkát, öltöztettük a balatoni nyaralókat, keleti turistákat és hazánk hölgyeit, amíg tönkre nem tették a hazai textilipart, el nem átasztották a piacokat kínai szeméttel. Különböző jogszabályokkal nehezítették meg működésünket, amíg szinte az összes készítő fel nem adta, vagy át nem nyergelt a külföldi gagyik nagyker árusítására.

  4. Eddig egyetlen klíma/környzetvédő szájából se hallottam, hogy meg kellene állítani, vagy legalább fékezni ezt a tervezett elavulási őrületet, mert ez teszi tönkre Földünket. Én értem, hogy kell az embereknek a munkahely, de mivel sajnos, az emberiség őrült ütemben nő, így a termékekre is egyre nagyobb szükség van, tehát a termelést állandóan növelni lehetne, kellene így is. De az, hogy ezt a növelést ilyen ördögi praktikákkal még jobban felturbózzák, az kész öngyilkosság. A kedves “ZÖLDEK”(????) tudtommal még nem javasolták ennek a környezetmentő lépésnek (a tervezett elavulás betiltásának) az előírását. Hatalmas ötlet tőlük pl. a nylonzacskók betiltása, és helyettük a papírzacskók és csomagolások propagálása. Ugyan miből készül a papír, tán csak nem a kiirtott erdőkből?? És még ők sírnak álszent módon az Amazonász őserdőinek a kiirtásáról. A praktikus és mára már bizonyos területeken ténylegesen pótolhatatlan műanyagot pedig újra kellene hasznosítani, nem pedig betiltani. Olyan súlyos büntetőadót kivetni a műanyagpalackokat folyóba bedobó ÁLLAMOK ellen, hogy azok kénytelenek legyenek megakadályozni ezt a szokást. Akkor azok az államok ezeket a büntetéseket az érintett helyi szervekre hárítanák, akik rá kényszerülnének, hogy mindent megtegyenek, hogy elkapják, és olyan súlyosan megbüntessék a helyi szennyezőket, hogy elmenjen a kedvük a további szemeteléstől. Szomszédos államok esetében, pl. a Tiszán nem lehet a határtól 1 méterre egy magas dróthálókerítést építeni, hogy azon fennakadjanak a palackok, és annak mennyisége szerint kártérítésért perelni a kibocsájtó államot?

    • A zöldeket, csak hagyjuk.
      Kevesen ártottak annyit a környezetnek, mint a tudatlan balfasz “ződek”!

    • Amlodipin!
      Azt a kerítést ugyan ki tudná nagyvíznél megtisztítani?
      Márpedig minél több szemét akad el,annál nagyobb a víz nyomása arra a darab kerítésre. Nincs az a szerkezet,ami kibírná.
      Igazából a szomszéd országok embereit kell megtanítani,hogy a szemétlerakók ne patakmedrekben,folyóvölgyekben a parton stb legyenek kialakítva,de a Hazánkban élőknek is illene megtanulni,hogy nem dobjuk el,mert más is ezt teszi….

  5. Sajnos ugyanezen márkájú nincs,de hasonló életkorú rövidnadrágom (az ominózus gatyamadzaggal) az van. A vicc,hogy már az a piac is megszűnt,ahol vettem.

  6. A derekában a gumit (azt tényleg hajlamos megenni az idő) egy varrónő fillérekért kicseréli! Javítás- ez is lassan kivonul a köztudatból!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.