Mit kezdjenek a normális vidéki emberek a budapesti liberális értelmiséggel?


Rákaptam a budapesti liberális értelmiség választási-kudarc elemző műsorainak hallgatására. Relaxációhoz, autóvezetéshez, kondizáshoz, mosogatáshoz mindegyik kiváló. Az egyikben Gulyás Marci a sztálini értelemben vett partizán beszélgetett három muciológussal. Muciológusnak nevezzük azokat a szociológusokat, akik elbírlalták a szociológus megnevezést az igazi szociológusoktól. Többek között onnan lehet megismerni őket, hogy bármilyen általuk tetszőlegesen létrehozott képzetes társadalmi csoportot “osztálynak” neveznek.

A Fideszre szavazó vidéki “szegényeket” meg “osztályárulónak”. A beszélgetés fő témája az volt, hogy a vidékiek miért gondolják a saját érdekeiknek a saját érdekeiket és miért szavaznak egy olyan pártra, amelynek jelentős életszínvonal növekedést, közbiztonságot és egyéb, a nagyvárosi szabadsággal nem összeegyeztethető előnyöket köszönhetnek. És miért nem az ellenzékre, amelynek fő pártja 2010 előtt létbizonytalanságba és nyomorba taszította őket. Félreértések elkerülése érdekében kijelenthető, hogy teljesen pontos látleletet állítottak ki a múltról és jelenről, szinte minden mondatuk ténytartalmával egyet lehetett érteni kormánypárti szempontból.

A baj az volt, hogy szerintük ennek ellenére a vidékieknek a “szabadságot” kellene választaniuk a jólét és a biztonság helyett.

Az egész beszégetés alatt úgy tűnt, mintha a szabadság a bizonytalanság szinonímája lenne. Az a része is különösen kedves felütése volt a beszélgetésnek, ahogy a Marci meg a másik három okos ember összedugta fejét, milyen tanácsokat is adjon az ellenzéknek, mint budapesti csúcsértelmiségi, hogy az mi a fenét kezdjen azokkal a fránya vidéki emberekkel. Annak az ellenzéknek, azok az értelmiségiek, akiknek jó szavuk sem volt soha a vidéki emberekről.

Magam exjuhászként, a mernyepölöskei takarmánykeverő üzem egykori udvarosaként, áramütést elkerülni képes betanított villanyszerelőként, beteghordóból előléptetett műtőssegédként a szocializmus végóráiban megszereztem azt az élettapasztalatot, ami a somogymámorosi kocsmában a túléléshez kell.

Így utólag visszagondolva akkor és ott követtük el a hibát, amikor nem vettünk tudomást országműködtető és fenntartó cimboráimmal a fővárosi és nagyvárosi értelmiség problémáiról. Pedig ha lett volna tervünk a budapesti, belpesti értelmiség felemelésére a fizikai munkások szellemi színvonalára, mennyivel előrébb tartana az ország!

A probléma felismerését SWOT analízis, majd közös kocsmázás követte, amelynek során négyen, az én moderálásom mellett megvitattuk a budapesti értelmiség helyzetét, illetve terveinket a sorsuk rendezése tárgyában, továbbá projekttervet fogadtunk el a “jó gyakorlatok” kialakítása és rögzítése érdekében.

Alapfeltevésünk az volt, hogy a budapesti értelmiségiek életmódját, értékválasztásait, tulajdonviszonyait, életterveit nem vesszük figyelembe semmilyen formában, mert az nem lenne méltó a társadalom-mérnökösködés nemes társadalomtudományához.

Városkutató tábort is fogunk tervezni, különös tekintettel a belbudai kerületekre. Közfelkiáltással kijelentettük továbbá, hogy mindannyian elég tájékozatlanok vagyunk a városiak bármely tetszőleges tulajdonságát tekintve, így a tények nem fogják megzavarni az ideológiánk kifejtését. Taxonómiailag azt is bejelentettük, hogy a budapesti értelmiséget ezentúl “osztálynak” fogjuk tételezni, marxi értelemben, mely osztálynak az antagonistája az az embercsoport, amely nem érez ellenállhatatlan késztetést arra, hogy belepofázzon mindenki más életébe.

Deklaratíve a következő alant felsorolt tökéletes emberek fogják meghatározni a továbbiakban azt, hogy miként kell belbudán és belpesten élnie azoknak, akiket értelmiségiként határozunk meg. Az igekötők is megfordításra kerülnek, ebben a kontextusban Budapest van lent és minden más fent, beleértve a trágyatavakat és a dögkutakat is.

A projekt résztvevőinek élet és személyiségvázlata:

Kovács Dezső traktoros. Alsódabason született, Felsődabasra nősült, kedvenc traktorja a Zetor. Szeret szántani. Kedvenc söre a Borsodi, de nosztalgikus emlékek kötik a Kőbányaihoz, amelyet budapesti P. Mobil koncerteken ismert meg a nyolcvanas években. Kedvenc száma a “Kőművesfütty” Suhajda Palitól. Fidesz szavazó, mert 11 éve nem törtek be a pincéjükbe a szőlőhegyen. Mindig is szerencsés embernek tartotta magát.

Stencer Matild háztartásbeli, egykori közmunkás. Lánykorában nagyon szép lábai voltak, ezt megjegyzik errefelé. Tulajdonképpen “gyüttment”, hiszen az egyik nagyapja a szomszéd faluból, Torgyánbesenyőből való, ahol köztudomásúlag nagyon különös emberek laknak. Hat kihasználatlan OKJ-s tanfolyama van, remekül főz, a süteményei isteniek. Gyermekei minden héten hazajárnak. Több teljesen elfelejtett paradicsomfajtát termeszt a kertjében. Sokak szerint neki köszönheti a polgármester a megválasztását, mert ő csinálta a falugyűlésekre a süteményt. Budapestet szemetes helynek tartja, nem is érti egyébként sem, hogy lehet ott élni? Iszonyúan bírja az italt, a közvélekedés szerint minden férfinél jobban, több helyi alkoholistának vette el a kedvét az ivástól, mint az Antialkoholista Liga. A férje büszke rá.

Floscsák Rezső disznótenyésztő. Munkásruha, svájci sapka, gumicsizma, hetven hízó. Valahogy mindig megoldja, hogy jól jöjjön ki az ingadozó árakból, rendszeresen vág, a kolbásza egy költemény. Több mint kétszáz könyve van otthon, az összes Szilvási és Berkesi, valamint a Hód-sorozat. A háza előtt áll meg a könyvtárbusz, 27 idegen szót használ helyesen. A felesége 29 év után is szereti. Két unokájuk van helyben, akiket az életük értelmének tartanak. Vigyáznak magukra, szeretnék megélni a dédszülőséget is, ha már így kitolódott az átlagéletkor.

Orsós Vendel magánzó, önálló vasmunkás, nagycsaládos, napszámos, de a monotónia tűrése is kiváló, hiszen egyszer fiatalabb korában két évet dolgozott szalag mellett. Annyira sötét a bőre, hogy elmehetne négernek, de mégse tartja senki cigánynak, ugyanis az életmódja alapján nem nagyon lehet megkülönböztetni a falu többi lakójától. Sőt, a gyerekei tisztelik az iskolában a tanárokat, ami a jelenlegi véleményklímában kifejezetten értelmezhetetlen. Azért is szeretik a helyiek, mert ő szokta elintézni az unokatestvéreivel, hogy a távolabbi unokatestvérei nehogy valahogy a faluba költözzenek. A hivatkozott unokatestvérei sem jöhetnek, ők is a torgyánbesenyőieket boldogítják. Régebben a Jobbik tagja volt, de mióta a pártból kiveszett a gárdaszellem, nem látja értelmét.

Moderált beszélgetésünk részleteivel nem untatnám a kedves olvasót, csak a konklúziót osztanám meg egyfajta előzetes jelentésként.

A budapesti értelmiségieknek sokkal több fizikai munkát kellene végezniük, inkább ösztönből kellene szexelniük, mint önmegvalósításból (és láthatólag sokkal többet is), és nem kellene belepofázniuk olyan dolgokba, amihez rohadtul nem értenek.

Amúgy szívesen látjuk itt őket a tanyaközpontban, munka mindig van, a friss szénakazlak a rekreáció minden formájára csábítanak, és tegnap este a kocsmában kilenc felé a relativitáselmélet egy helyi társadalomtudományos értelmezésével veszkődtünk. Feltettük ugyanis magunknak azt a kérdést: Az okos emberek miért annyira ostobák? Mi relatív? Az okosság vagy az ostobaság?


A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Ukrán véralgebra

  Az ukrán vezetés saját elmondása szerint naponta 100-200 katonájuk esik el a fronton. A sebesültek …

11 hozzászólás

  1. Villanypasztőr

    Lófasz a picsájába, aki elvette a budapestiektől az olimpiát. Sokkal előrébb lennénk minden téren. Stadionok,spotközpontok, komplett negyedek a sportolóknak, külön az újságíróknak.

    Új közlekedési csomópontok, szabadidős létesítmények. Mindenki láthatta a terveket.

    Hát a jó édesanyját, annak, aki elkaszálta azt hogy népszavazás legyen a témában.

    Szar álomgyilkos…

  2. Zseniális!
    Amúgy, teszem hozzá, az országban VIDÉKEN a nagy kulturális, oktatási és tudományos központok,
    szerte, a Kárpát-medencében. Pannonhalmai oktatás közel 1100 éves.
    Hol voltak akkor még a belpesti régi és újprolik, a trotty-kulturdagonyák,
    Tehát, ahogy Illyés Gyula írta: Haza a magasban.

  3. Egyre sűrűbben morfondírozok azon, hogy a liberálgenderfasiszták, vagyis a “balos” belpesti értelmiség szerint végülis milyen a szabadság.
    Valami ilyesmire jutottam:
    1. Bárki bármikor bárkire ráugorhat, ha rátör a bakzás, valahogy úgy mint a békák vagy a kígyók, ahol a gomolyagban nem lehet tudni ki hol kezdődik és végződik, de végülis mindegy, fő a korlátlan buli.
    2. Bármilyen egyetemnek kinevezett felnőttdedó papírja egyben munkakerülési jogosítvány. Az igazi szakmát adó intézmények ebből kivételek, mert az oda jelentkező leendő mérnökök, mezőgazdászok, erdészek orvosok stb. nem is valódi értelmiségek, hisz dolgozni akarnak.
    3. Ahhoz, hogy liberális értelmiségnek számítson valaki ahhoz előfeltétel, hogy garantáltan ne értsen semmihez. Tehát ne tudjon festeni, szobrot faragni, tenyérbemászó legyen ripacsként, mindent is tudjon a semmiről filozófusként, tanárként, szociológusként, bármiként.
    4. Tudjon olyan megvető, elnyújtott pózban szerepelni bárhol, amiből mindenki kiérezze, hogy a libernáci a világegyetem csúcsa, hozzá nem ér fel senki.
    5. Tudjon a közvagyonból mindent ellopni, még azt is ami le van betonozva, de panaszkodni, hogy bezzeg a nem értelmiség rettenetesen korrupt.
    6. Tudjon sírni, és csak ő sírhat, hogy ez a világ mennyire elviselhetetlen, hisz ezek a bugris melósok, meg parasztok nem megfelelő szinten tartják el őket, meg képesek másnál szerelni, mikor őnekik már pár perce gondolatait zavarja a csöpögő csap.
    7. A liberális nem ad borravalót, nem támogat senkit se fizikailag, se anyagilag. Ő ugyanis érték, és neki joga és kötelessége mások munkájának ellenőrzése, a jogállam biztosítása fékek és ellensúlyokkal, és meghatározni, hogy ki az igazi menekült.
    8. Minden is ingyen jár neki, és abból is csak a legjobb.
    9. Egy liberálisnak bírnia kell a kábítószert, az alkoholt, az éjszakázásos világmegváltást, és a péknek, utcaseprőnek, szomszédnak meg minden nem liberálisnak kussolnia kell, amíg délig alszik.
    10. A liberális nem lakhat falun, külvárosi munkások között, de legfőképp nem lakhat no go zónában. Mert neki nem szabad szellemi épségét a munka látványával kockáztatnia, és a biztonságát is az államilag kell szavatolnia annak a hülye rendőrnek.
    11. A liberális kötelessége védeni a természetet, a környezetet, ezért a saját kocsijában, lakásában nem szemetel, a zöldgyártású lattéja poharát ezért a kocsiból kihajítja, a szemetét mások elé rakja, a kutyáját a szomszéd ház elé vagy a játszótérre viszi szaratni.
    12. S a liberális egy isten, nem szabad semmiért felelősségre vonni, és hogy jön ahhoz egy büdös heteró szülő, hogy megtiltsa a gyermeke érzékenyítő kiképzését a hogyan szo..jad le szakszerűen a transznéni bácsikat, miután mi átoperáltunk valami izévé, mert gyermekem, te nem ember vagy, csak a mi korlátlanul használható szextárgyunk…

    • Naprózsa 2022-04-27 : 16:46

      Kissé borongóssá vált a hajdani derűs kedélye.

      Ne vegye annyira a szívére a zűrzavaros közélet és hazugságokkal tele közbeszéd állapotát.
      Végül is osztanak kenyeret népnek és van cirkusz is. Sőt a cirkusz marad is, nehogy komoly dolgokkal foglalkozzunk.
      Például; miért a lakosság fizeti szennyvize után a környezetterhelési díjat, nem pedig a lakossági kibocsájtást hasznosításra – tőzeg, virágföld, talajjavító adalék, ipari alapanyag és víz – átvevő a tisztított vizet a természetbe kibocsájtó állami (önkormányzati) cég.

      Orbán a Sargentini vitában bejelentette 4:03 – 4:09; Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat akik nem értenek velünk egyet.
      (Na persze, ez csak a bolsi globalistákra igaz, az eltérő konzervatív patrióta véleményekre nem.)

      https://www.youtube.com/watch?v=X7FzFa8_0Bc

  4. S hogy 13. pont is legyen. Olyan ellensúly, amely nem hamis: A Duna minden délután lead 2 rész az “Ízőrzők” sorozatból. A 3200 magyar önkormányzat legalább 2/3 része kistelepülés. Ezek a kistelepülések a sorozat főszereplői.
    A sütés-főzés (nem a gasztronómia!…) helyi sajátosságainak bemutatása mellett zseniálisan bemutatkozik a falu-község, múltja, hagyománya, kultúrája, emberei. Zseniális.

  5. Köszi ezt az írást! Nagyon jól esett a marhapofára és a két korsó sörre. 🙂

  6. Amilyen a vezető olyan a vezetett.
    Donát, cseh, fegyör, szarházi, varnyú, jákob, és a többi emberi selejt.
    Ha csak szart tudnak maguk közül kitermelni a parlamentbe akkor ük sem különbek.

  7. Egyetértek, vegyük át
    a balosoktol azt a szokásukat
    hogy a ..tények nem zavarják
    ideologiájuk kifejtését..

  8. Kedves Android,

    Némi történelmi háttér. A baloldaliság mint olyan eredetileg egyfajta összefogás volt az értelmiség és a szegények között: philosophe-ok és sans-culotte-ok. Ebből következik, hogy két, radikálisan különböző baloldali szemlélet létezik.

    Az egyiknek az alapja az emberi szenvedéssel szemben mutatott együttérzés. Ezt hazánkban gyakorlatilag csak TGM és Ungár Péter képviselik az ellenzékben. Esetleg Schiller és Puzsér, bennük kevésbé vagyok biztos. Gyakorló politikusaik közül egyedül Ungár ér valamit. Nem meglepő, jó családból származik :))) Általában onnan lehet felismerni ezt a típust, hogy nem kritikátlan a globális kapitalizmussal és az azt olyan engedelmesen kiszolgáló EUval szemben.

    A másikfajta baloldali szemlélet alapja az, hogy mi vagyunk az okosok, ti meg az ostobák. Pl. John Stuart Mill, “a Konzervatív Párt az ostobák pártja”. Ezt képviseli az ellenzék összes többi tagja. Alapvetően azért imádják a Nyugatot, az EUt, a globális kapitalizmust, mert ez, legalábbis a szénahordáshoz képest, a fejlettséget, elitséget, műveltséget, okosságot jelképezi nekik.

    Ez a baloldal problémája mindenütt, a második irányba tendál, elveszíti a kapcsolatot a kevésbé iskolázott, így aztán többnyire szegény emberekkel. Épp most láttuk, hogy a szociális érzékenység, a megélhetési problémákra fókuszálás Franciaországban is jobboldali kategória lett, Le Pen képviseli.

    Miközben a jobboldal a világon mindenhol kezd szépen lejönni a thatcherista, neoliberális tripről. Láttuk, ahogy Trump elnök széles ívben baszik a szabadkereskedelmi ideológiára, és helyette az amerikai munkások érdekét helyezi előtérbe. Komolyan nem is értem, hogyan tudott ezzel választást veszíteni. Az amerikai fekete férfiak körében óriási a munkanélküliség, elvileg pont így lehetne elszippantani őket a démonkratáktól…

  9. A budapesti liberális értelmiség többsége, a vidéki otthoni életmódot utáló, gyökértelen vidéki.
    Akik belső tartás híján, romos személyiségük maradékát feladva hozzácsapódtak valamely bolsi-náci, maoista, neoliberális, cionista hangoskodó reformkommunista utód által vezetett galerihez/romkocsmázó pia-por-fű-tabletta körhöz.

    Akik részben családi – jaj gyerekem neked jobb legyen, szerezz diplomát – részben társadalmi – képtelen beilleszkedni a közösségbe, utálja a munkát, kiismerték haszontalanságát, stb – okok miatt Budapesten szerzett muciológiai diplomát (vagy azzal érkezett Miskolcról, Szegedről), mivel azzal csak a fővárosban lehet megélni, dolgozni meg nem akar.

    A záró kérdések “Az okos emberek miért annyira ostobák? Mi relatív? Az okosság vagy az ostobaság?” ostobaságok.
    1. A képzettség, nem azonos a képességgel és nem pótolja azt.
    2. A tanult ember nem szükségszerűen okos.
    3. A tanulás ismereteket ad, jó esetben bemutatja mások okosságát, a felismeréseikhez vezető út ismertetésével.
    4. A tanulmányok a veleszületett ész hiányát nem képesek pótolni, arra részben és nem mindenki esetében, az élettapasztalat képes.

  10. Jó cikk. (Valahol olvastam, hogy a budai kerületek azért vesztek el az idők során a jobboldal számára, mert kicserélődött a lakosságuk. Régen még az átkos kommunizmusra emlékező polgári gyökerű emberek laktak ott, ma pedig már fejletthaladó, semmihez se értő, de abból jól megélő, nem objektív hanem szubjektív hitekre alapozó paraziták lakják.)

Hozzászólás a(z) khm bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.