Szivárványszínű szív egy résztvevő pólóján az LMBTQ-közösség (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer emberek) fesztiválja, a 23. Budapest Pride felvonulásán a fővárosi Andrássy úton 2018. július 7-én. MTI Fotó: Balogh Zoltán

Önként és dalolva, ja és kéjjel


Magyarországon a nyolcvanas évek óta nem rendeztek olyan önkéntes felvonulást, amelyen kötelező volt részt venni. Ha majd a reményeik szerint jövőre győztes „forradalmuk” után karriert szeretnél csinálni, vagy meg akarod tartani a mostanit, akkor ma ki kell menned. Gyerekestül, férjestől, feleségestől, és ha a nagymama nem érti ezt az egészet, de szereti a színes forgatagokat, akkor őt is vinni kell. A haladás ilyen. Kötelező. 

A május elsejei felvonulás sem volt kellemetlen. Az igaz, hogy bekerült a kartonodba, ha rendszeresen nem jelentél meg rajta, de volt sör meg virsli. Ha jó volt az idő, igazán kellemes volt sétálgatni a többiekkel, akik szintén önként ezzel a sétával töltöttek egy olyan napot, amelyen nem kellett dolgozni.

Talán csak az volt kellemetlen, hogy Túlbuzgó Ferenc, a szakszervezetis újra és újra átfurakodva a tömegen, egy jegyzettömbbel a kezében, és mantraszerűen ilyeneket kérdezgetett mindenkitől: Kovács elvtársat látták ma már? Szabó kartárs hol van? Kisné elvtársnőt keresném…

Ferenc azt is szerette, ha a dolgozók jó magasra emelik a táblákat, már jóval a tribün előtt és a szülők a nyakukba ültetik a gyerekeiket, hogy a kis lurkók is jól látszanak. Önként. Ki kell mutatnunk pártunk és kormányunk iránti szeretetünket, mondta mindig. Úgy mondta, mintha ironizálna, de a vállalathoz újonnan belépőket még a hetvenes évek végén is figyelmeztették a munkaügyön, hogy ez egy teszt és ki fognak maradni a béremelésből és jutalmakból, ha Túlbuzgót nem veszik komolyan. Túlbuzgót egyébként egy multinacionális vállalat HR vezetőjeként ütötte meg a guta valamikor az ezredforduló környékén.

Szomorú tragédia, pedig ő ott lenne ma is veletek, kint a felvonuláson. Hogy aztán másnap megnézze az FB-n azoknak a profiljait, akikkel nem futott össze a tömegben. Ezért aztán javaslom, hogy ne felejtsetek lőni egy olyan szelfit, amin jól látszik mögöttetek a felvonuló tömeg. Egy közös kép egy politikussal vagy egy nagyon érdekes emberrel, aki olyan nagyon toleránsnak és elfogadónak látszik, kettőt ér. Ha multinál dolgozol, akkor nincs kívánatos felső határa az ilyen dokumentumoknak. Tedd ki őket az Instára is ne csak az FB-re. Kifejezetten kedves ötlet, ha benyomod a munkahelyi zárt csopikba is, meg a gyereked óvodai szüli csoportjába is. És ne felejtsd el lájkolni a többiek hasonló képeit. És azt se felejtsd el megemlíteni, milyen bátor dolog volt tőlük, hogy ki mertek menni ebben az ellenséges környezetben. De szerencsére olyan sokan voltak, hogy a HATALOM visszarettent a tömeg szétvízágyúzásától.

A HR osztály emiljét viszont semmiképpen se említsd meg, amelyben értesítették (angol nyelven is) a cég dolgozóit, hogy hol lesz a cég munkavállalóinak gyülekezője a felvonulás előtt. Aki hozza a gyermekét, gyermekeit is, azokat ajándék üdítő és süti várja ugyanott. Az emil azt is tartalmazta, hogy az egyénileg felvonulók hol vehetik át a cég ajándékát, a kis zászlócskákat (A HR osztály mellett, Dezsőkénél, az esélyegyenlőségi osztályvezetőnél.).

Nincs új a nap alatt. Jogos a felvetés, hogy azoknak is kell némi tanácsot osztani, akik nem mennek felvonulni. Azok mindenképpen nézzék meg a Telex Felvonulók kérték című műsorát. A nehéz sorban tengődő ellenzéki újság 29 (huszonkilenc) 3 fős kamerás stábbal közvetíti az Eseményt (plusz a drónok). Erre azért van szükség, hogy a provokátorok transzparens, dokumentált környezetben dolgozhassanak. Bocsánat, a helyes fogalmazás a következő: a rohadt fasiszta mindenfóbok által elkövetett cselekmények a lehető legtöbb irányból és jó szögben legyenek fényképezve. Mikroadományokat még elfogadnak. Elképesztő, hogy ezek a vadak gyerekek előtt is mire nem képesek. A gyerekeink előtt. Akiket pont azért viszünk ki erre a csodálatos felvonulásra, mert itt megtapasztalhatják, hogy elfogadják őket azok a kirekesztő szóhasználattal néninek és bácsinak nevezett Emberek, akiket a gonosz hatalom nem enged be az óvodákba és az iskolákba.

És ha már szóba került: senki ne szóljon bele, hogy én hogyan nevelem a gyerekem! Különösen az állam ne. Elképesztő, hogy egyes szülők, hogyan nevelik a gyerekeiket. Szerencsétlen gyerekek úgy nőnek fel, hogy egyszer sem viszik ki a szüleik őket felvonulni.

Pedig itt egy helyen láthatnának mindent, amit érdemes látni, amiért érdemes élni, az összes választási lehetőség itt kelleti magát előttük. Ha mi nyerjük a választásokat, akkor minden városban, a legkisebb településen is lesz felvonulás! És minden szülőnek kötelező lesz kivinni a gyermekét, vagy legalábbis a helyi illetékes civil szervezet szervezésében elengedni oda. Leszögezem még egyszer, nem engedjük, hogy eluralkodjon a gyűlölet, ha a szülők nem tudják szeretetre nevelni a gyerekeiket, akkor az államnak kötelessége beavatkozni. Mi olyan országot akarunk, amely egyetlen gyermeket sem hagy magára. Különösen a szüleivel nem. A gyerekek nem a szüleik tulajdonai.

Hanem azoké, akik tudják mi a jó nekik. És azok mi vagyunk. Ma azért vonulunk fel, hogy a te gyereked is megkapja azt a rengeteg elfogadást és befogadást, amit tőled nem. Még szerencse, hogy nekem nincs gyerekem, nem kell látnia azt a rengeteg gyűlöletet, ami bennetek van. De a te gyerekedet megmentem én, és mi sokkal alkalmasabbak vagyunk a felnevelésére, mint ti.

De elkalandoztam. Nem értem, hogy mi bajuk van ezeknek a mai felvonulással. Nem akarunk mi semmi rosszat, csak a gyerekeiteket.


A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Német villámháborús tervek Oroszország ellen 2024 tavaszán

  Csak nehogy kitalálják az oroszok, hogy Németországot is nácitlanítani kell. Ezt ugyanis a németek maguk …

20 hozzászólás

  1. Elkezdődött a posztkommunisták nemzeti ünnepe? Na, de gyerekek…! Pár éve még November 7.-dikét ünnepeltétek!

  2. „Magyarországon a nyolcvanas évek óta nem rendeztek olyan önkéntes felvonulást, amelyen kötelező volt részt venni. ”

    Tévedés!
    A negyvenes évek második felétől, Rákosi óta volt kötelező!
    Az 1957-es május 1-jén való felvonulás is kötelező volt.
    Dúltak a koncepciós perek. Próbált volna valaki otthon maradni, kimaradni belőle!

    • Olvasd el újra az idézett mondatot. És talán rájössz mit írt Paranoid Android.

    • csakafidesz

      A hires 1957-es felvonuláson az „önfeledt” tömeg fele titkosrendőr volt. Amikor tucatjával börtönözték be az emberket (apámat 4 hónapig verték egy pincében) akkor az emberek nem mertek nemet mondani a felvonulásra. A tömegben a rendörök civil öltözékben lökdösték őket előre. Kádár nagy „sikernek” minősítette a Május 1.-ét.
      Nos, ha a buzik felvonulását kordonok között rendőröknek kell vigyázni azt jelenti, hogy a nép 90%-a nem ért vele egyet és vannak akik képesek bekiabálni a ferdehajlamúaknak.
      Sajnos 5-6 nagykövetség is figyeli(!) hogy nálunk rendben megvolt-e a felvonulás! Mi ez, ha nem a belügyeinkbe beavatkozás. Ha betiltanánk az EU teljesen ránkzúdulna, még fegyveresen is képesek lennének a perverzek és aberráltak felvonulásáért ide bevonulni.

  3. Hehe,hehe,hehe.
    Röhögök,pedig egyre nagyobb a veszély. Kár lenne Magyarországért.

  4. Hát igen, ez a nácikból lett bolsevikok, majd reformkommunisták, bőreváltó SZDSZ „liberálisai” politikai öröksége, a hatalomgyakorlás módszertanában, buta köznép ne gondolkodj, majd mi az elit megmondjuk, milyen jelszavakat ismételgess helyette, hogy viselkedj, hogy és kivel éljél, legfőképpen, hogy a Népfont legjobb hagyományai szerint ki fog képviselni és arra kell szavaznod.

    A képviselőid pedig azt csinálnak amit akarnak, azt kezdeményeznek amit ők, vagy lefizetőik akarnak és neked ehhez semmi közöd ,( a MENTELMI JOG KITERJESZTETT ÉRTELMEZÉSE MÉG A RAJTAKAPÁS ESETÉBEN IS VÉDI ŐKET), akkor se ha érted és közösségedért nem tesznek semmit, NEM HÍVHATOD VISSZA ŐKET.

    Van mit tenni, tehát ; Hajrá Orbán!

    Ha kell ebben is népszavazok!

    Vagy nem kell?
    Elég legitim a kormány ahhoz, hogy tegyen ellene?

    • Hogy jönnek ide a nácik? Annyi lehet közös a nácikban, és a bolsevikokban, hogy mindegyik a nép érdekére hivatkozott. Csakhogy a nácik a saját nemzetüket akarták megmenteni az élősködőktől,- és rövid idő alatt, rendkívül mélyről indulva, rövid időre sikerült is nekik, – a bolsik meg az egész világ proletárját, akarták megmenteni, akár akarták azok, akár nem. Ahogy a minden társadalmi berendezkedés legjobbikának a liberal-kapitalizmusnak a képviselői is exportálják a „demokráciát” mindenhova, akár van rá igény, akár nincs. Mondjuk, meglepő lenne, ha igény mutatkozna rá, hiszen ahová exportálták, ott kő kövön nem maradt, viszont évtizedekig tartó káosz az igen. Szuverenitásról pedig,- mivel nincsen, – többé szó ne essék. Viszont okosan lavírozni a nagypolitika viharos tengerén lehetne, mondjuk úgy, ahogy azt a leírni sem merem, vérnősző, a nép zsírján dúsgazdaggá lett muszkavezető tette, amikor a diktatúrája alatt a legvidámabb barakk címet kaptuk az értünk aggódó nyugati testvéreinktől. De hát ki akarja itt a karrierjét úgy befejezni, jobblétre szenderülve, mindössze egy értékesnek mondható ajándék vadászpuska maradjon utána?

  5. Székely Regina

    Nincs rendben a Pride. Már az ötlet maga mellőzi az észszerűséget. Felvonulni egyet jelent a kiváltságok igénylésével. A heteroszexuálisok nem vonulnak fel, tudtommal, hogy heteroszexualizáltságukért kiváltságokat kapjanak. Amikor kiváltságot kér valaki azért, mert homoszexuális, akkor kérdem én, milyen kötelezettséget vállal érte? Merthogy ez kéz a kézben jár. Az lenne az ára, hogy kitárulkozik, fajtalankodik az utca kellős közepén? Megáll az ész. Ezt büntetni kell. Be kell tiltani. Jövőben nem szabadna sor kerüljön erre a menetre!

    • Kocajogász

      Eddig sem lett volna szabad, ui. a „foglyul ejtett közönség” esete bírósági ítéletben is megjelent már, és több kormánypárti jogász is hivatkozott erre. De a közbotrányokozás, közszeméremsértés mindig is tilos volt. Jellemző módon a sündőrség MINDIG az ellendemonstrációkat tiltotta, a normalitáspárti hazafiakat vegzálta. Dóráék-Tamásék legalább két éve követelik hivatalosan a betiltást. A Vezér rájött, hogy 22-ben AKÁR ezen múlhat a többsége, és lépett. A moslékkoala elegáns parasztmattot kapott. Én a keményfa sakktáblát vertem volna szét a szervezők fején, egyenként. Ne kelljen brutális diktatúráról hazudozniuk tovább…

    • Az első hivatalos Gay Pride-t, az első Orbán kormány valamelyik államtitkára nyitotta meg.

      Tévedtem, a hivatalos megnyitót Dr. Orsós Éva, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke tartotta.

  6. Budapest Pride History (szemezgetés)

    Itt megtalálható a korai hazai buzifesztiválok, ill. a később, 2009-től Budapest Pride-nak nevezett tömeges buzipropaganda-show teljes története (persze vázlatosan):
    https://budapestpride.hu/tortenetunk

    Ebből világosan kiderül, hogy kik voltak a kezdeti szervezők, melyek voltak a korai helyszínek (jellemző módon eleinte a CEU – ugyan mi más!), és hogy kik tartottak beszédeket, fontosabb előadásokat. Ilyen neveket találunk rendre (tényleg csak mutatóban!): Göncz Kinga, Ungár Klára, Szetey Gábor (Gyurcsány „coming out”-os államtitkára, ha valaki már nem emlékezne rá…), Lévai Katalin, Nádasdy Ádám (ez utóbbi tehát az első „hivatalosan” is Budapest Pride-nak említett buzifelvonulás évében tartott megnyitót); de a későbbiekben is ilyen neveket találunk, mint Györgyi Anna (színésznő), Majtényi László (eszdészes fő-fő-nem-tom-micsoda…) és Demszky Gábor, mint olyan.

    A 2013-as Bp. P-on felszólalt egyebek mellett régi „haverünk”, Ulrike Lunacek, az Európai Zöldpárt nyíltan leszbikus képviselője, és érdemes még megemlíteni két fő adományozót: az OSI (azaz, Soros) 18.000 USD, és a budapesti Brit Nagykövetség 100.000 Ft – ez utóbbit szerintem inkább mint a nevetségesen alacsony összegű adományozói cím nyertesét. (Gondoljuk meg: egy Brit Nagykövetség egy hazai kisnyugdíjas havi bevételével egyenlő összeggel „erőltette meg” magát – ez inkább megszégyenítés, mint hozzájárulás!
    Az év „kiemelkedő eseménye” még: a buzifesztivál során filmvetítéseket is tartottak, az egyik ilyen alkalmi moziterem neve: Hátsó Kapu…
    Végül a 2014-es évi buzifesztiválról csak két információ: a rendezvények egyik fő helyszíne a Bálint Ház (ugyan, mi más…), fő mottója: „Budapest Pride 365 – Most és mindennap”, tehát a ‘buzulás egész évben’ program korántsem az idén indult!

    Szándékosan hagytam a végére a sok közül egy témamegjelölést – magyarázat nélkül is érthető, miért:

    1999. „Ebben az évben is a Közép-európai Egyetemen (CEU) gyűltek össze az LMBT közösség tagjai. A Háttér Társaság a Melegekért, a Lambda Budapest Meleg Baráti Társaság és a Labrisz Leszbikus Egyesület által szervezett, a CEU és a Fővárosi Önkormányzat által támogatott, csütörtöktől vasárnapig tartó fesztivál K_Ö_Z_P_O_N_T_I T_É_M_Á_J_A: A KORMÁNY [az első Orbán-kormány] HAMAR ELVETÉLT, A MELEGEKET KIREKESZTŐ CSALÁDPOLITIKAI ELKÉPZELÉSE.”

    Tehát már a kezdetek kezdetén ez volt az egyik KÖZPONTI téma: befurakodni a család intézményébe és bomlasztani, lazítani, lehetőség szerint szétverni azt.

  7. Sütött a nap, bömbölt a Queen Don’t Stop Me Now, meg mindenféle jelszavak, bár többnyire érthetetlen hörgés jutott csak el a tömeg szélére. De a hangulat igazán cool volt. Mindenki mámorosan boldognak tűnt, vagy legalább is majdnem mindenki. Anabel a koleganőm, aki miatt kijöttem a Pride–ra, szorosra zárta a száját, nehezen állta meg, hogy ki ne csússzon egy méretes káromkodás rajta. Szerinte az egész tömeghisztéria, tök gáz, csak azért van kinn, mert a főnök árgus szemmel figyel, és a legközelebbi leépítésnél az kerül lapátra leghamarabb, aki nem jött ki vonulni, aki nem posztolt legalább egy szivárványos logót az instán. De aztán nem láttam sehol, lehet, hogy az előző saroknál lelépett. Nekem is el kéne pályáznom, lelvgre már meg volt a pofafürdő.
    Ekkor sündörgött mellém egy sunyi pofájú alak, rajta szivárvány logós kétes tisztaságú trikó, fején lila paróka, és máris duruzsolni kezdett:
    – Figyelj tesó! Csak 5 perc az egész, lecuppantalak és annyi.
    – MI a f..-t csinálsz? Mi az a lecuppantás?
    – Atyám? Te kis cuki Muki! Hát az orális szex, a cumi, a lepippantás. Öt perc az egész, és csak öt kilóba kerül.
    Normális esetben, az életben bele nem egyezek az ilyen gyors menetbe. De a hangulat, a zene, a filing, na meg igen olcsó is volt az ajánlat, hagytam, hogy a karomnál fogva lassan húzzon egy csendesebb mellékutca egyik kapualja felé.
    A ház, akár a belvárosban számos külföldi befektetők tulajdonában lévő ingatlan, lakatlan bérház volt. A Koma egyenesen a szeméttároló mögé cipelt, és máris neki látott az ügykezelésnek. A lecuppantás alig tartott 5 percig, noha közben a hányinger kerülgetett a kukák körüli ürülék és hányás szag miatt. Igazi csöves tanyára kerültem. Fizettem, és amilyen gyorsan csak tudtam leléptem.
    Hetek, sőt hónapok múlva jelentkeztek az első tünetek, rossz közérzet, állandó orrfolyás, láz, ízületi fájdalmak, test szerte gyanús nyirokcsomó duzzanatok. Kiderült, hogy HIV pozitív vagyok.
    A tanulság mindig legyen kéznél nálatok koton.

    • re: Csocsó – 2021.07.27 at 15:08

      Elgondolkoztam ezen a képzelt riporton (?), valódi élmény alapú beszámolón (?), …szóval: kommenten.

      Az eredeti blogbejegyzés kategóriáit figyelembe véve a felvázolt aktus vajon hova tartozik:
      Önként, vagy Dalolva, esetleg Kéjjel…?

      • Közeli csöves ismerősöm mindig megtalálta a maga „ügyfelét” a tömegrendezvényeken, főleg a baloldaliakon. Ilyenkor, mindig akadt néhány fizető ügyfél, de sose mondta meg egyiknek sem, hogy aids-es.
        Számomra a megdöbbentő az volt, hogy még pár héttel a halála előtt is akadt ügyfele.

        Neki, és gyanítom, hogy jópár más tüntető számára is a fizetség volt a lényeg.

  8. A lupusz gyulladásos betegség, amely során az immunrendszer a test saját szövetei, szervei ellen fordul. Érintheti az ízületeket, a bőrt, a veséket, a vérsejteket, a tüdőt és a szívet. A lupusz tünetei és jelei egyénenként eltérőek lehetnek attól függően, hogy melyik szervet vagy szövetet támadta meg a betegség.A leggyakoribb panaszok: kimerültség, láz, fogyás vagy elhízás, ízületi fájdalom, merevség és duzzanat, az arcon és az orrháton kialakuló vörös, pillangó alakú kiütés, léziók a bőrön, szájsebek, hajhullás, ujjak és lábujjak elfehéredése vagy elkékülése hidegben vagy stressz hatására (Raynaud-szindróma), légszomj, mellkasi fájdalom, száraz szemek, szorongás, depresszió, memóriazavar, hallucináció…

    webbeteg.hu

  9. Még van remény ha
    meg akarnak bennünket
    győzni hogy ez a pridos élet a jo.Mert
    ha nem vigyázunk akkor
    egyszer annyira nem lesz
    ránk szükség hogy nem
    győzködnek.És ez alol
    a pridosok stb.sem lesznek
    kivételek,mert kevesen férnek
    majd be a kiválasztott
    kategoriába.

  10. Még egy pillanatfelvétel a pride-ról:

    KÉNYSZER

    Szorosan összekulcsolta a kezét, és összezárta a száját, még a lábait is összezárta volna, de haladni kellett a tömeggel, nem lehetett megállni. Reménykedett, hogy minél kevesebb emberrel kell kezet fognia, és senki sem hajol egész közel, az arcába, ne csapja meg a másik szájszaga.
    – Mosolyogj és integess! – kapta az utasítást a fülesen keresztül, de valahogy most nem ment.
    Már hetek óta járta az országot, elvégre kampány van, és ő volt a párt üdvöskéje. Profi csapat öltöztette, sminkelte, írta a beszédeit, serkentőkkel és altatókkal látta el. Mindig mellette volt a
    pszichológusa, és másfél méterrel mögötte, testőrök gondoskodtak a biztonságáról.
    Érezte, hogy újult erővel rátör a pánikroham, a menekülési ösztönén egyre nehezebben tudott erőt venni. Már egy hete is a cigánysoron, majdnem elhányta magát, a faluszéli dögkútból áradó bűz végett. Utána három napig lázas volt, szédült, forgott vele a világ. Most sem kellene itt lenni, de a pride-t nem lehetett kihagyni, ezen áll vagy bukik a mandátuma, az élete. Úgy érezte, hogy benyeli, végleg elsodorja az áradó, zsivajgó tömeg, hogy eltűnik benne, mint a víz a lefolyóban, és soha senki nem találja, hogy hova lett. Ekkor közelített hozzá egy óvatlan pillanatban Mártuska, az a bizonyos amazon természetű, a maga izzadt száztíz kilójával. Ő volt a helyi párt egyik leghűségesebb mezei talpasa, szórólapozott, és aláírást gyűjtött, hirdette az igét amerre járt, utcán, téren, piacon, fodrásznál, orvosnál, és buszon. A párt volt Mártuska családja. Fekete szteccsnadrágan, és pártlogós trikóban, teljes súlyát latba vetve áttört a sameszok gyűrűjén, és a meghökkent ifjú reménység kezeit izzadt, nyirkos tapintatú kezei közé ragadva, arcára egy nyálas, kissé borgőzös csókot cuppantott.
    – Te a mi kutyánk kölyke vagy elvtársnő! – Jól csinálod! Aggyá nekik a mocskos pofájukra, ami belefér!
    – rikkantotta.
    Szerencsére a testőrök máris intézkedtek, a rajongót határozott erőteljes mozdulatokkal odébb cibálták, dedikált képet, szivárványos zászlót és egy pártlogós tollat nyomva a kezébe.
    Ő, noha tudta, hogy a dologból botrány lesz, mert több kamera is veszi az eseményeket, és az ellenfél sajtója hetekig fog róla cikkezni, de nem bírta megállni, hogy a táskájából előkotort higikendővel megtörölgesse az arcát és a kezét. Persze igyekezett úgy tenni, mintha csak az izzadtságot törölgetné, de az aljas ellenzék úgy is kigúnyolja, lejártatja majd. De minden kezelés, minden nyugtatózás ellenére, kényszeresen tisztálkodnia kellett minden kézfogás után.
    Milyen szép is pedig a párt üzenete, hogy love is love. Csak az a borzalmas tagság ne volna!

  11. Nem szeretnék kirekesztő lenni!
    Mindegyik hozzászólás figyelemfelkeltő és tanulságos!
    Olyan nincs amit egy ember ne tudna elviselni, de a tükröket jobb otthon letakarni és a kirakatokat is kerülni kell!
    Korábban még a fejekben próbáltak zűrzavart kelteni, most már bőven öven alul!
    Melyik a hatásosabb?

  12. Az a szörnyű, hogy hiába próbálja az ember humorosan felfogni ezt a dolgot, nem lehet, mert ez maga az észbontó valóság. Máig beleb.orzongok, amikor eszembe jut, hogy rövid ideig egy multinál dolgoztam. Bevett szokás volt, hogy kivezényelnek bennünket tömegnek valamilyen burkoltan politikai rendezvényre hétvégén, amelyet le sem lehetett mondani. Cserébe volt előléptetés, külföldi út, ösztöndíj, kaja a legjobb helyeken. Amikor először meghívót kaptam egy ilyenre és visszaválaszoltam, hogy nem tudok menni, mert családi programom van, azonnal hívott a nagyfőnök titkárnője, hogy a meghívó nem meghívó hanem kötelező utasítás, csak a kaját válasszam ki (marhahúsos (kóser/halal), húsmentes vagy ovo-lakto vegán…mert nekik annyira fontos, hogy jól érezzék magukat a munkavállalók). Így kerültem a pride-ra közvetlen egyetem után. A pride-ra, amiről azt sem tudtam mi, de a közönséget meglátva azonnal sarkon fordultam. Igen ám, de közben elkapott egy nagyon kedves meleg kollegám, és kezét nyújtva vállon veregetett. Elszaladtam mielőtt még a menet elindult, otthon pedig bejelentettem, hogy valószínűleg el fognak bocsátani, mert leléceltem a kötelező programról. Rákövetkező héten a (globális) vállalati hírújságban volt néhány kép a pride-ról, hogy milyen jófejek a budapesti kollegák, hogy milyen nagy számban támogatják az lmbtq szervezeteket és örömteli, hogy vannak szép számban lmtq alkalmazottak stb. Az egyik kinagyított képen ott voltam én is: olyan szögből fotózták a jelenetet ahol kezet fogtunk a meleg kollegámmal és megveregette a vállam, hogy úgy tünt, mintha ölelkeztónk volna!!! (Mondanom sem kell, hamarosan felmondtam.)

  13. „Szerencsétlen gyerekek úgy nőnek fel, hogy egyszer sem viszik ki a szüleik őket felvonulni.”

    Egy mondat a nagyon sok közül.
    Nekünk más nem kell csak a gyerekük.HÁT EZ AZ!

    Kedves Szülők, NAGYSZÜLŐK, ÓVÓNŐK ÉS TANÁROK, ÉS MINDENKI, AKIK FELELŐSSÉGET ÉREZ AZ UTÓDOKÉRT.
    NE VIGYÉTEK KI MÉG FELVONULÁSRA SEM A GYERMEKEKET.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük