A gyalogördögök nagyon félnek Istentől

Liberális felebarátaink annyira tökéletesek, hogy buzgó ateistaként is jobb kereszténynek gondolják magukat bárki másnál. Bibliamagyarázatból meg professzor mind. A képet némileg árnyalja, hogy mint az közismert, az SZDSZ-t a pokolból rosszindulatúságuk, aljasságuk és undorítóságuk miatt kikergetett ördögök alapították, akik még a Pokolban is tagadták Isten létezését. Legutóbb az „Isten nem ver bottal!” közmondás értelmezésébe tört bele az intellektuális bicskájuk. Pszichopatológiai elemzés következik. 

Paranoiás Androidként nem igazán illik nekem vallási kérdésekben megnyilvánulni, de az Univerzum jelet küldött nekem a kora hajnali órákban, amikor is kávézás közben beletekintettem „Az újonc” című amerikai indoktrinációs sorozat egyik epizódjába. A szovjet megszállási övezet egykori lakójaként nagyon fejlett vörösfarok-felismerő rendszerrel rendelkezem.

Tudják, a „vörös farok” nemcsak az a hatalmas szivárvány színű, de alapvetően piros, szabadon lengedező broki, amit a mentálisan teljesen egészséges LMBTQ-aktivisták viselnek a lábuk között, amikor meséket olvasnak fel az Ön gyermekének az óvodában, hanem bármely művészeti és tudományos alkotás azon része is, amelyben a haladó szerző(k) hitet tesz(nek) az ideológiai elkötelezettségük mellett.

Tudom, hogy nem szabadna reggel tévét nézni, mert ártalmas még a fém alkatrészekre is, de különben honnan tudhatnánk, ha nem az amerikai sorozatokból, hogy a liberálisok éppen mennyire vannak megőrülve? Jelen esetben az USA-ban ahhoz az általános esethez hívják ki a rendőröket, amelyben a keresztény fundamentalista anya éppen ördögűzést tart az ágyhoz kötözött fia felett éppen, mert az egy muszlim lánnyal találkozgat. A rendőröket a barátjáért aggódó, kedves és aranyos fejkendős muszlim lány hívta egyébként. Hétköznapi eset. Hiszen közismert, az iszlám a befogadó, az emberbarát vallás, nincsenek is szélsőségesei, és reménytelen harcot vív évszázadok óta a keresztény fundamentalistákkal. A hithű muszlim leányok viszont azzal randiznak, akivel akarnak. Ez annyira így van, hogy aki az ellenkezőjét állítja, azt letiltja az algoritmus. Amely, mint tudjuk, az egyetlen és igaz entitás az univerzumban és sohasem téved. És ugyanúgy ritkán beszél bárkivel is, mint Isten. Persze mostanában a liberálisoknak már Allahhal van aláírt szerződésük, nem csodálkozhatunk rajtuk.

Valamiért tehát a liberálisok, vagyis a gyalogördögök, nem szeretnek arról hallani, hogy megbünteti őket Isten. Bonyolult dolog ez, hiszen már az is egy komoly büntetés, nem tudom másnak látni, hogy liberálisként kénytelenek élni.

Liberálisnak lenni pedig igazi aszkézis, a legrosszabb értelemben, hiszen minden emberi örömről le kell mondani, amit a világ ad, örökké rosszkedvűnek kell lenni, a globális felmelegedésben és az anális szexben kell hinni, illetve abban, hogy a külső (biológiai) nemi jellegzetességeink levagdosása segítségével más társadalmi neművé válhatunk, mert biológiai nem nincs is. A nyolcvanas évek második felében volt sláger egzaltált városi lányok körében az a hiedelem, hogy ők boszorkányok. Könnyű volt őket még jobban összezavarni, de a könnyű siker lehetősége ellenére én mindig elmagyaráztam nekik, hogy a boszorkány a legalacsonyabb rendű varázsló, aki minden egyes gonosz varázslatával csúnyább és öregebb lesz. Érdekes, hogy ezek a nők a kilencvenes években a pszichiátrián kötöttek ki, a súlyosabb esetek pedig SZDSZ-esek lettek. De mindkét típuson nagyon látszott, hogy sokat „varázsolt”.  

Egyszerűen nem is értem, ha valakinek a liberális kánon összes darabja megvolt, miért zavarja egy árvíz? Hiszen már rég megsült, levagdostak róla ezt-azt, évek óta hiánycikk az aranyérkenőcs, ilyenkor direkt megváltás a társadalmi igazságtalanságokat mind eltörlő özönvíz. Helyi özönvíz ugyan, de özön.

Háromféle vallásos ember van pszichológiailag. Olyan, aki hisz Isten létezésében, olyan, aki nem, és olyan, aki pánikba esik mindkét lehetőségtől. Ők a liberálisok. Gyávák a valóságban élni és álomvilágok gyártásába menekülnek előle. Korszaktól függő, hogy kommunisták vagy nácik lesznek éppen belőlük; a lényeg az, hogy a valóságot el kell pusztítaniuk ahhoz, hogy az ne kerüljön ellentmondásba a tüneteikkel.

Ha a liberális arra gondol, abban hisz éppen, hogy nincs Isten, kénytelen szembesülni azzal, hogy akkor ő nem isten. Ezt ezek az emberek nagyon nehezen viselik el. Feldolgozhatatlan számukra, hogy nem ők vannak a világ közepén. Mindig oda törekedtek és akkor hirtelen rájuk tör az érzés, hogy az ő számukra nincs is a világnak közepe. Ettől agresszívek lesznek és törni-zúzni kezdenek, el akarnak pusztítani mindent maguk körül. A Pokol feladata nemcsak a rossz lelkek megbüntetése, hanem az ilyen ördögnek való lelkek tárolása is. Szegény liberálisok annyira szörnyűségesek, hogy még ördögként sem tudják élvezni a saját gonoszságukat. Isten sohasem mondta, hogy a teremtés tökéletes lenne, talán pont ezért, mert ennyire tökéletlenre és mégis hatékonyra sikerült a gonosz.

Ateista pillanatai elmúltával sem lel megnyugvást a liberális lélek. Amikor rádöbben, hogy van Isten és nem ő az, iszonyú gyűlölet gyúl a lelke helyén. Egyszerre gyűlöli és féli Istent. Nem veszi észre, hogy a maga teremtette félelme és gyűlölete a büntetése, hanem azt várja élete végéig, sőt utána is, hogy Isten haragja majd lesújt rá és örök időkig úgy kell majd léteznie, hogy nem bánthat másokat. Istennek nincs dolga a liberálisokból lett gyalogördögökkel, megbüntetik azok magukat saját embervoltuk totális megtagadásával.

Viszont nagyon nem szeretik azt, ha valaki emlékezteti őket arra, hogy fennáll a büntetés lehetősége. Időről időre feltámad bennük a régi emlék, amikor ott álltak a gőzölgő üst körül és attól próbálták meg jól érezni magukat, hogy visszalökik a szerencsétleneket a forróságba.

Amikor a kánikula felidézi bennük a régi lincselések emlékét és újra szóba kerül a büntetés, rádöbbennek, hogy az elkárhozott lelkek sikolya tulajdonképpen az ő szájukból hallatszott mindig is. Ilyenkor aztán körbeállnak valakit és visítanak. Még együtt is gyávák, de miután embernek tűnnek, akár félhetnénk is tőlük. De nincs értelme. Ugyanis sem Isten, sem Belzebub soha nem adott olyan parancsot a gyalogördögöknek, hogy a bűnös lelkeket benne kell tartani az üstökben. Ezt a gyalogördögök maguktól csinálják, mondhatni, a liberalizmusukból következik. Vagy a liberalizmusból keletkeznek a gyalogördögök, de mindegy is.

Annak lényegtelen a gyűlölete is, aki soha senkit és semmit nem szeretett saját magán kívül.

Fotó: MTI/EPA/Mike Eliason