Tóth Berci levezette, hogy az egész tavalyi költségvetés el lett lopva

A politika iránt érdeklődők még emlékeznek rá, hogy valaha volt egy nagy szocialista politikai párt Magyarországon, az MSZP. Néhányunknak talán az is rémlik, hogy ennek a pártnak az utolsó elnöke egy Tóth Bertalan nevű ember volt. Az MSZP Retkes Attilája (ez utóbbi az SZDSZ utolsó elnöke volt) írt egy cikket a Népszavába. Kötelező darab, ugyanis Tóth elvtárs a maga elfeledettségében összehordta, hogy miért nem szabad soha rá és az MSZP és az SZDSZ, illetve a nyilaskeresztesek utódpártjaira szavazni.

Tóth Bertalan szerint amikor a hivatalban lévő kormány nem az ellenzék programját hajtja végre, akkor lop. Ha az állami költségvetés nem az ellenzék programját tartalmazza, akkor az éves költségvetés is csak egy gigantikus lopás. Tóth Bertalan jogász, de igazi polisztirol ő, mert a közgazdasághoz való tökéletes hozzánemértést is képes volt valahol elsajátítani. Berci a segélyek és a nyugdíjak jelentéktelen emelésének univerzumában mozog, fogalma sincs arról, hogy mitől működik egy ország gazdasága.

A szövegből gyönyörűen kiderül, hogy miért nem voltak soha képesek beszedni az adókat a baloldali kormányok, és miért foj(LY)totta meg a gazdaságot mégis az általuk preferált adórendszer.

Azóta kiderült: volt elegendő pénz az emberek és az ország megmentésére! A KSH kimutatása szerint 2020-ban a tervezetthez képest 1593 milliárd forinttal több pénz folyt be a központi költségvetésbe! A Fidesz-kormány 11 százalékkal több pénzből gazdálkodhatott, mint ahogy azt előre gondolták volna!

Bertalan okkal van meglepődve, ilyesmi nem szokott baloldali kormányokkal előfordulni. Ők ugyanis mindig alultervezték a kiadásokat és túltervezték a bevételeket. Nekik az ilyesmihez semmiféle válság, világjárvány nem kellett, ment helyből.

1593 milliárd forint többlet hullott a Fidesz-kormány ölébe! Ám Orbánék ezt a pénzt egyszerűen nem adták oda az embereknek! Vadászkiállításra, űrkutatásra, stadionépítésre, sportakadémiák támogatására, atlétikai központra, templomfelújításra, a Budapest-Belgrád vasútvonalra, a Budai Vár felújítására, a Mathias Corvinus Collegium Alapítványra és még ezernyi más olyan dologra pazarolták el, aminek semmi köze nem volt a válságkezeléshez! És eközben több mint 5000 milliárd forint hitelt is felvettek, amit majd a magyar embereknek kell visszafizetniük!

Érdemes ezeket a csodás mondatokat ízlelgetni egy kicsit. Mert a mögötte megbúvó gondolkodásmód legalább annyira egyszerű, mint amennyire téves. A nyolcvanas évek elejétől kezdve az MSZMP úgynevezett „megszorításokkal” próbálta kezelni a gazdaságpolitikai problémákat. Ezt a szokásukat sikeresen átörökítették az MSZP-re is, az SZDSZ meg ugyebár helyből támogatott minden olyan intézkedést, aminek következtében a magyar átlagembernek rossz lett, esetleg éhezhetett egy kicsit. A megszorítás lényege a gazdaságot megfoj(LY)tó adóemelés mellett a segélyek látszatemelése volt. És persze leállítottak minden olyan állami beruházást, amelynek nem egy baloldali oligarcha volt a lebonyolítója. Miután sok baloldali oligarcha volt, csak azokat a beruházásokat kaszálták el, amelyeket reális áron végeztek volna el, aktuálisan éppen kisebb politikai érdekérvényesítő képességgel rendelkező vállalkozások.

Az állami bevételek persze jelentősen csökkentek, hiszen beruházások tömege maradt el, sőt a gazdasági nehézségekre való hivatkozással a baloldali és külföldi oligarchák valahogy mindig elérték, hogy kevesebb adót kelljen fizetniük. És miután baloldali kormány idején mindig valahogy válság volt, ezt meg is szokták.

A Fidesz nagy újítása volt, hogy kialakult egy reális adószint, viszont azt mindenkinek be is kell fizetnie, nincs politikai mentesség. Ennek bizonyítására elég csak megnézni az adóbevételek alakulását, a lényegesen több befizetett adó sem fékezi a gazdaságot, mert mindenki csak elviselhető mértékű adót fizet. Sőt, az egyre nagyobb adóbevételek mögött a gazdasági növekedés is megbújik (amelyet az oly vitatott beruházások révén is generált az állam) és amely gazdaságfilozófia így rejtve maradt a szocialisták és liberálisok előtt.

Tóth tulajdonképpen tehát elismeri, csak nem veszi észre ezt, hogy a kormány gazdasági mentőcsomagja működött, hiszen nem hogy csökkentek, hanem éppen nőttek az állam bevételei a járvány gazdasági következményei ellenére. Többek között azért, mert az állam nem leállította, hanem ösztönözte a beruházásokat. Ahogy a bértámogatások is számtalan életképes vállalkozást tartottak életben.

Annak megértését, hogy az a jó az országnak, ha az emberek munkából élnek és nem segélyből, egy baloldali politikustól már rég nem várjuk el. Nem emelkedett jelentősen a munkanélküliség sem, mert az értelmes emberek tömegesen alkalmazkodtak az új helyzethez. Ez sem kényelmes, sem kellemes nem volt, de minden problémát nem oldhat meg az állam.

Tóthnak az is fáj, hogy a válságkezeléshez szükséges hitelekhez az állam olcsón jutott hozzá, nem az IMF-re szorult az ország, mint a baloldali kormányok idején.

A legszebb az, hogy Tóthot felháborítja, hogy a kormány a járvány és a gazdasági válságkezelés mellett majdnem pontosan ugyanúgy végrehajtotta a gazdaság- és társadalomfejlesztési programját, mint ahogy azt a járvány nélkül tette volna.

Hát ez milyen már, ezek a rohadtak még ilyenkor is a templomokra költenek és nem a Pride-hónapot támogatják!

Tóth végül arra a „következtetésre” jut, hogy minden olyan költségvetési kiadás ellopottnak tekintendő, amit nem egyenesen zsebbe osztanak ki az embereknek.

Tóth persze kifelejti magát a nagy rablásból, hiszen egyébként szerinte az általa felvett csok is az, a családtámogatások is lopásnak minősülnek. Mondjuk ez egy híres balliberális jogelv, hozzájuk minden pénz legálisan érkezik, akkor is, ha Nokiás-dobozban érkezik. A feltétel nélkül szétszórt „helikopterpénz” persze nem az, mert az „az emberekhez” kerül.

Cikkének vége felé a következő mértéktartó mondat is olvasható:

Orbánék felszámoltak mindent, ami megakadályozhatná őket a lopásban!

A kormány végrehajtotta a parlament által jóváhagyott költségvetést. Az egykori MSZP jelenlegi társelnökének világképében ez egy gigantikus lopás. Talán csak saját képviselői fizetésével tud megbékélni valahogy. Persze ennél egyszerűbb világnézet nem létezik és ebben osztozik az ellenzék összes politikusa is. Érthető is a dolog az ő és némely szavazójuk szellemi egyszerűsége okán ez, hiszen így semmit nem kell megérteni az ország, az állam, a társadalom, a gazdaság működéséből.

Tóth Bertalan tehát eljutott minden ellenzéki ígéretek szélső értékéhez, a baloldali álomállam utópiájához:

Mindent, amit elszedünk tőletek, szét is fogunk osztani köztetek!

Milyen jól sikerült ez múltkor is.