Könyvnek látszó tárgy, avagy mit darált le Dúró Dóra?

Mi a könyv? Például az egykori MSZP utolsó komolyan vehető elnöke, a kommunista cenzor Lendvai Ildikó is írt könyvet. A címe az, hogy „Civilkönyv”. Gondolom azt írhatta bele, amit mások könyveiből és cikkeiből ifjú korában, még néhány rendszerrel ezelőtt kihúzott. A könyv egy adott funkciójú tárgy, de mi mégis könyvnek azt szoktuk nevezni, aminek a tartalma egy bizonyos szint fölött felelős önmagáért. Attól, hogy valami könyv formában jelenik meg, automatikusan nem lesz igaz, hasznos, vagy bármilyen formában jó.

A Mein Kampf, Sztálin „művei”, egy pornóregény, egy LMBTQ „mesekönyv” igazából nem könyvek. Nem részei a Gutenberg utáni kultúrának. Egy szakácskönyv sem úgy könyv, ahogy a Mester és Margarita az. Igazából egy mondatban, egy szövegben sem lenne szabad említeni a kettőt, még akkor sem, ha egy jó szakácskönyvről van szó. Manapság, ha bemegyünk egy könyvesboltba, már alig találunk a szó szoros értelmében vett könyvet.

A könyv fogalmának használata egy könyvnek látszó tárgyra ugyanis eleve feltételezi, hogy a szerző minőségi szellemi teljesítményt nyújt, a műnek van mondanivalója, szerkezete és a szöveg egységes egész. A könyv attól könyv, hogy a felsorakoztatott gondolatok koherensek és konzisztensek és a szerző nem ártani akar velük, hanem gondolkozásra, szellemi teljesítményre akarja késztetni az olvasót.

A könyv, az igazi könyv, önálló életet él. Régebben, a könyv fénykorában a könyveknek volt szerzője. Ma, amikor az írásbeliség látványosan hanyatlik, a szerzőknek van könyve. Olyan emberek írnak manapság könyvet, akik nem is alkalmasak arra, hogy egy valódi, igazi könyvet elolvassanak. Általában nem is tették meg, még a saját könyvüket is csak “megírák”, de elolvasni már nem lennének képesek.

Az, hogy valami könyvé is válik, az rangot is ad neki, még most is.

Az elmúlt húsz évben a genderideológia szennye minden tömegkulturális szemétbe egyre nagyobb mértékben belekerült. Amerikai, nyugati filmek százait, sorozatok ezreit szinte minden popkulturális terméket lehetett volna ugyanezen az alapon támadni, mint amiért Dúró Dóra darált. A baj csak az, hogy azok fizikai formában nem is léteznek, és nem elég látványos törölni egy fájlt a számítógépünkről.

Egy könyv, egy mesekönyv sokkal komolyabb dolog, mint egy mozgóképes alkotás. Azzal, hogy egy könyv miatt háborodunk fel, tulajdonképpen a könyv fensőbbségét is kifejezzük, azt, hogy egy mese elmesélve vagy könyv formába halálosan komoly dolog.

Egy jó mese mindennél pontosabban fejezi ki gyermeki lelkünket. Minden szavához odaképzeltük a világot, akik jó meséken nőttek fel azok lettek igazán boldog emberek. Mert mese minden, aminek úgy jó a vége, hogy azt teljesen el tudjuk hinni. Ki tudja elhinni azt, hogy egy kisfiú lányként, egy kislány fiúként boldogan él majd, amíg meg nem hal?

Ki veszi be azt, hogy gyermek nélkül, unokák nélkül, egyedül meghalni, minden nyom nélkül véget érni az egy igazi mese vége?

A gyerekeket szexuális tárggyá alacsonyító mese nem csak a mese, hanem az ember elárulása is. Azért mesélnek neked, hogy becsapjanak, nem azért, hogy megtanulj örülni, nevetni, mosolyogni, jónak lenni. Nem helyes könyvet égetni, könyvet ledarálni, de vajon mennyivel nagyobb bűn és gonoszság olyan könyvet csinálni, mert az „írás” kifejezés itt nyilván nem használható, amely a gyerekeket a legocsmányabb szexuális perverziók propagandájának teszi ki? Aki ilyen könyvet „gyárt”, praktikusan kiad, az nem könyvkiadó, az csak iparszerű szexuális agresszor.

Régen a könyveket olyan embereknek írták, akik tudtak olvasni, ma már ez az állítás sem igaz. Mert tud-e olvasni az, aki ilyen mesekönyvet megvesz és „felolvas”, „elmesél” a gyermekének?

Ez az „érzékenyítés” végtelenül érzéketlen, a szülői felelősség feladása is. Ezek a „szülők”, 1-es és 2-es bizonyára, nem merik felvállalni, hogy az ő szüleik és nagyszüleik kultúrájának, a felmenőik végtelen sorának tapasztalatait, nyilvánvaló tudását átadják a gyerekeiknek.

Mert ezek már egy lánynak sem merik megmondani, hogy ő lány, és egy fiúnak sem merik elmondani, hogy ő fiú.

Ezek a szülők tulajdonképpen olyan „olvasók”, akik semmit nem mernek tudni a világról. Érdekes kérdés, hogy nekik hogy lettek gyerekeik egyáltalán? Nekik biztos nem két királyfi szerelméről mesélt a nagymamájuk.

Dúró Dóra tette érdekes kérdést vet fel, mert tulajdonképpen igaza van. Ő igazából nem egy könyvet darált le, hanem csak egy könyvszerű tárgyat semmisített meg, ami nem volt könyv, csak egy aljas módon könyvnek álcázott méreg.

A liberálisok mindennel visszaélnek, amivel csak lehet, miért pont a könyvet, az emberiség legnagyobb találmányát ne használnák fel ellenünk?

Soha senki nem csinált még annyi pocsék, unalmas, semmire való könyvet, mint a liberálisok. Pár év múlva a fő műveik ott fognak sorakozni a Lenin összesek, Bolgár György, Heller Ágnes életműve és Goebbels kiadott beszédei mellett. „Könyvek” azok is, de csak a formátum iránti tiszteletből őrizzük meg őket, no meg azért, hogy emlékezzünk az emberi gonoszság és ostobaság mindenkori kordokumentumaira.

Tulajdonképpen a könyv iránti tiszteletünk nyilvánul meg abban, hogy a liberálisok meddő szövegóceánjait és aljas játszmáinak eszközeit, rendes konzervatív környezetvédőként bezúzásra szánjuk és újra felhasználjuk, hogy aztán valami értelmeset nyomtassunk rá.

Nem minden könyv, ami könyvnek látszik.

Facebook hozzászólások

A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Nincsen apám, se anyám, csak emberi jogaim vannak

Nehéz gyermekkorom volt, fantáziátlan családban nőttem fel, szüleim egyszer sem cseréltek nemet a felcseperedésem során. …

23 hozzászólás

  1. csakafidesz

    Régi emlék, 10 éves voltam 1956-ban. Két fiatalember csöngetett be, egyik vállán vadászpuska. Apám szó nélkül beengedte a két egyetemistát.
    – Sztálin, Rkosi könyv van? kérdezték.
    – Persze, erre tessék.
    Az “égigérő” könyvespolc legalján ott volt néhány amit fizetés helyett, pontosabban fizetésnap kötelezően adott (árát a bérből levonva) brosúrák, könyvek ott voltak a legeslegalsó polcon. A két ifjú kinyitotta az ablakot és kidobták a könyvszemetet.
    Estefelé szólt apám. Gyere fiam nézzük meg a könyveket. Lesétáltunk a Móricz Zsigmond körtérre ahol a Szent Imre szobor előtt hatalmas máglya lobogott. Égjen Rákosi, Égjen Sztálin éljenezett, azaz ÉGJENezett a nép. Apám is tapsolt egy kicsit, majd mentünk vissza. Hazafelé mondta nekem, hogy tudod, kevés otthon a tűzifa, de azért mégis szebb, ha itt gyújtják meg ezeket. Ebben maradtunk.
    Ha lett volna gender könyv apám nem várta volna meg, előbb dugja bele a kályhába, mindjárt a megjelenés után..

  2. csakafidesz

    “Ki veszi be azt, hogy gyermek nélkül, unokák nélkül, egyedül meghalni, minden nyom nélkül véget érni az egy igazi mese vége?”
    Hát a gyerektelen, kerekseggű Bőszanett. Aki az “anyuka” szó ellen is tiltakozott.
    Nos, mint nagyapa kijelentem, hogy: NEM TELJES ANNAK A LELKI NYOMORÉK EMBERNEK AZ ÉLETE AKINEK NINCSEN GYEREKE.

    • Azért ne keverjük a lelki nyomorékok közé azokat, akiknek egészségi okból nem lehet gyerekük!

  3. Br. Beverneky

    René Guénon:”Ma mindenkinek szabad olvasni. Ez megrontja nem csak az írást, de a gondolkodást is.”

  4. Igazán könnyű azonosulnom a fenti eszmefuttatás tartalmával, nem csak azért, mert szinte 100 százalékban egyetértek a csodálatos DD csaknem minden politikai megnyilvánulásával, hanem mert a botrányos “mese”-gyűjtemény megjelenése, majd a ledarálást követően a libsik által gerjesztett műbotrány óta szűkebb-tágabb környezetemben magam is pontosan ezt hangoztatom: EZ NEM KÖNYV, még akkor sem, ha annak látszik. Attól, hogy egy tárgy lapokból áll, s kemény, vagy bármilyen fedélbe kötik, lapjaira rányomtatnak valamit, az a tárgy még nem válik méltóvá a Könyv megnevezésre.
    Az már nehezebb kérdés, hogy akkor mi is ez a tárgy. Egyetértek a szerző számtalan megközelítésével, de hadd tolakodjam ide a magam – kimondottan a jelen esetre vonatkozó – egyszerű meghatározásával: ez egy SZAVAZÓLAP, vagy ha úgy jobban tetszik, válaszadás egy közvélemény-kutatásra.
    • Megveszem, terjesztem, értékelem, dicsérő cikkeket írok róla, tüntetek mellette, ajánlgatom mindenkinek: LIBSI vagyok. (Figyelem, a felsorolásban nem szerepel az “elolvasom”, “felolvasom gyermekeimnek”, stb., ez nem véletlen, mert erről a könyvekkel kapcsolatos alapvető cselekményről ez esetben szó sincs, nem ez a cél!)
    • NEM veszem meg, undorodom tőle, harcolok ellene, legszívesebben zúzdába küldeném az utolsó darabig, ám mivel ez nem áll módomban, legalább jelképesen megsemmisítem (és messzemenően egyetértek a bátor megsemmisítővel!): becsületes, egészséges lelkületű következő nemzedékeket óhajtó tisztességes családanya, szülő, ill. állampolgár, vagyok, röviden: a KONZERVATÍV értékrend mellett teszem le a voksom.

    • Örülök, hogy mégis hozzászól, kedves Lupus. Már nagyon hiányoltam a véleményét, egy ideje nem láttam sem a régi sem ez új jellel.
      Mint szinte mindenben most is hasonlóan gondolkodunk. Könyv nem lesz abból, ha van fedele, címe és lapjai. Bár az jó, hogy egyáltalán még nyomtatnak könyvet, nem halt ki a Gutenberg galaxis, de amit ma a könyvesboltok kirakatában látunk, az ettől a provokációs irománytól sem sokkal igényesebb. Az oktató képeskönyvek tudományosnak álcázott igénytelenségek, a többi meg jóformán kriminek, horrornak becézett láttunkmárilyennél sokkal jobbat is, s a legunalmasabban a celebek öntömjenzési önvallomásai.
      De nem látok egyetlen iszlámot, bevándorlást elemző vagy mint én szoktam megjelenítő történetet, max. libsi érzékenyítést.
      A valóság ábrázolása mind könyvekben, mint filmen, mind közbeszédben mind a színpadon vesztésre áll, pedig a mai helyzet, Európa lemenése kutyába adna jobbnál jobb nem elcsépelt témaötletet.
      S visszatérve a mesékre. Mi lenne, ha mi is írnánk kontrameseországot, amelyben a buzikat állítanánk be -annak amik valóban – gyerekekre vadászó pedofil söpredékeknek?
      Az vajon mekkora visítást váltana ki, és meddig maradna belőle a polcokon?

      • Köszönöm, kedves Naprózsa – végülis nem futamodhatunk meg holmi hárombetűs világcsavargók még oly kellemetlen áskálódásától sem (ez ügyben sokat tanultam Öntől!) – még ha bizonyos blogokon nehezebbé is vált a jelenlét.
        Tény viszont, hogy igyexem, ha lehet, még kevesebbet hozzászólni úgy összességében is; a kommentársak véleményeihez pedig – amíg meg bírom állni – még annál is kevesebbet hozzáfűzni.
        Egy valaki azonban megmarad örökre ott, ahová – hozzászólásai alapján – az első pillanattól végleg “befészkelte” magát…
        [pironkodvamosolyog-ikon]

  5. Akik nyavicskolnak a megsemmisített “könyv” alkalmából,pont ugyanilyen boldog mosollyal darálták a Mein Kampfot,de a Bibliát is.
    Úgy látom itt ismét egy eszmét kell ledarálni. A követőit nem muszáj,hisz maguktól is kivesznek.

    • Kocajogász

      Noha Med “fejsebész” követői brutális SZAPORODÁSI rátát produkálnak, és nagyon úgy fest, hogy MI fogunk kiveszni, nem ők.

      Speciel NEKEM van egy olyan SF-KÖNYVEM, amiben egy tudományos kutatóközpont gyakorló ****nyalonca “busukvótán” kerül be oda, ahol a tudása alapján nem feltétlenül lenne helye – később persze kiderül, h. ő sem az, aminek mutatja magát… Egy másik mozzanat: egy frissdiplomás, mindenfajta erőszaktól irtózó KULTÚRharcost rávesznek arra, hogy a múltba visszatérve irgalmatlanul elverje Szaladdin seregét Hattín szarvainál… (A főhős – jobb híján, szokásai, habitusa ellenére – nem annyira elemzi, sokkal inkább irtja Noha Med követőit. “Győz, mert győzni kényszeríttetik”.) Szívből remélem, h. mire a polcokra kerül, már kormányzati kézben lesz egy-két nagyterjesztő…

  6. …és még egy apróbetűs kis megjegyzés:
    T. Szerző,
    Az első színessel kiemelt bekezdést követő első mondatból kéretik a – feltehetően gépelési hibából eredő -, súlyosnak tűnő helyesírási hibát kigyomlálni (különösen hogy könyvügyekről esett szó…), mielőtt még valami nagyokos libsi felébred valamikor hajnali fél 12-kor és pimaszkodni kezd…
    🙂

  7. No lám.
    Az első jobboldali elismerő szavak, a “Mesevilág” megsemmisítéséről és megsemmisítőjéről, egy igazán lényeglátó Androidtól.

    Gratulálok.
    Ez egy hiánypótló írás, az elhamarkodottan nyilatkozó, magát jobboldalinak tartó “könyvbarátnak”, köztük jó néhány megmondóembernek és élvonalbeli “politikusnak”, szüksége volt erre a kis esszére.

    Azért szomorú, hogy mérvadó intelligenciáknak el kell magyarázni, hogy a csinos külső, közel sem biztos, hogy értéket takar.
    Vajon a ezek a személyek és személyiségek reklámokkal is így vannak?

  8. Már az is ferdítés, hogy könyvet tilos égetni. Az attól függ, hogy mi van benne. A szöveg úgy lenne helyes, hogy értékes írást tartalmazó könyvet tilos égetni. Szemetet viszont nemcsak szabad, hanem kötelező is. Az LMBTQP propagandát tartalmazó mesekönyvnek álcázott fertőző szemeteket kötelező elégetni, és nem kell foglalkozni a szemükben műkönnyet elmorzsoló hamis liberálisokkal. Terjeszkedésük egyik igen célravezető eleme a megtévesztés, a PC-beszéd, a mindent másnak való elnevezés. A homoszexuális meséket tartalmazó könyveket irtani kell.

  9. Dr.Bever..Tudom hogy
    Hamvas becsülte Guénon-t,
    én pedig becsülöm Hamvast,
    de ez az idézetet nem kedvelem.
    De…mindegy is mert az emberek
    többsége nem olvasott és ma sem
    olvas.Nem vagyunk egyformák
    és attol hogy nem olvasunk vagy
    nem ugyanazt ..halljuk..ki ugyanazon
    könyvből az is elfogadhato.

  10. Egyetértek a cikkel.Minden
    amit szép a művészetben,
    a jo irodalom, a jo és
    tiszta étel a rombolok
    utjába van.Vagy inkább
    ugy gondolják nekünk
    a selejt is elég jo?

  11. Tönkretenni szellemi alkotásokat mindig könnyebb, mint létrehozni őket.

  12. A rossz könyvekben nincsen semmi érték, amiért ne volna szabad kitenni a lángok martalékának. Ha például annak idején elégették volna az összes Marx, Engels, Lenin, Hitler, stb. könyvet, akkor ma nekünk könnyebb dolgunk volna.

  13. Az egy külön könyv témája lehetne, hogy MA SEMMI SEM AZ, AMINEK LÁTSZIK. Rengeteg dolog szeretne másnak látszani, ezért magára ölti a külső jegyeket, abban díszeleg. Mint abban a bizonyos szovjet(orosz) népmesében…

  14. A Mein Kampfot én olvastam, de vajon az a sok-sok ezer hivatkozó, aki mint ebben a cikkben a szerző is, a bűnösök közé sorolta, olvasták? Tudják mi van benne?
    Szerintem nem.
    Vélhetőleg azok haragudtak meg rá, és tették tiltó listára mindenütt, akiknek a könyveinek az égetése máig tartó rettegéssé nőtte ki magát…
    Meg folyamatos kárpótlássá…

  15. A vélemény szent, a hír szabad ? valóban ?

  16. Legalább van valaki aki mer állni amellett, amit rengeteg ember gondol erről az egészről. A többség pedig diszkréten meghúzta magát a háttérben, várta, mi lesz a balhé eredménye, és ha az eredmény nem kecsegtet túl sok jóval, akkor még mindig gyorsan át lehet állni a mérsékeltebb oldalra. Szánalmas hozzáállás.

  17. Ma is daráltam…

    Dúró Dóra – [fb] bejegyzése – 2020.10.28

    Ma is daráltam, ezúttal húst. Köszönöm a meghívást Körmendi Gábornak, hamarosan láthatjátok, milyen vagyok a konyhában, ha édesapám receptje alapján készítem a harmadik gyermekem kedvencét.

    https://www.facebook.com/durodora/videos/780967916087069

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük