Miskolc, 2018. december 6. Demeter Béla főorvos gerincműtétet végez a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Idegsebészeti Osztályán az egészségügyi intézményben új műtéti eljárással 2018. december 6-án. Az új feltárási módszerrel egy speciálisan kiképzett, csigolyaközi résbe alkalmas, távtartó (cage) bevezetése után minimálisan invazív technikával az érintett gerincszakasz rögzítését (fixációját) végzik el. MTI/Vajda János

Az a „rohadt kormány” nagyon megemeli az orvosok fizetését!


Általános közfelháborodást keltett ellenzéki és egyéb körökben is, hogy az a „rohadék kormány” nagyon megemeli az orvosok fizetését. A reakciók alapján teljesen érthető, hogy a kormány eddig ódzkodott ettől a népszerűtlen lépéstől. Az ellenzék azt találta felháborítónak, hogy most már nem mondhatja, nem keresnek eleget és természetesen azt is kijelentették, hogy ők sokkal jobban megemelték volna. A többi egészségügyi dolgozó is azonnal hasonló mértékű emelést kezdett követelni magának. A szakértők pedig kijelentették, hogy a nagyon jelentős fizetésemelés növelni fogja az orvoselvándorlást. Az orvosok szervezetei meg siettek kinyilvánítani, hogy nehogy már kötelességeik keletkezzenek attól, hogy rendes fizetésük lesz.

Szeretném kijelenteni, hogy én nagyon orvospárti vagyok. Nagyon tisztelem az orvostársadalom azon 70-75 százalékát, aki ért is a szakmájához és a legjobb tudása szerint, nagyon sokszor az emberi teljesítőképesség határán dolgozva rendesen el is látja az elé kerülő betegeket. Csak az a másik 25-30 százalék ne lenne. Pedig az egészségügy valódi problémáinak döntő részét ők okozzák, egybeépülve azzal az egészségügy kirablására szakosodott vállalkozói réteggel, amely a rendszerváltás után megjelent az egészségügy körül. De ez nem egészségügy, hanem szociológia és közgazdaságtan. Sok ember lett milliárdos az ingyenes egészségügyi ellátásból. A betegek, az orvosok, a szakdolgozók tulajdonképpeni kirablásából. Ez a modern egészségügy alapvető problémája egyébként, az iparággá, sőt tulajdonképpen különböző logikájú iparágakká változó, alapvetően technológiai alapú egészségügy szükségszerűen lesz vadkapitalista, mert annyira bonyolult, hogy gyakorlatilag szabályozhatatlan. És a lopásra (ez eufemizmus a „meggazdagodásra”) hajlamos emberek, akik mindenütt ott vannak, ezt azonnal és egyre jobban ki is használják. És ráadásul ezek nem egyszer kiváló orvosok egyébként.

2010-re ez a rendszer minden tartalékát felélte, a lopási százalékok állandósultak, az orvosvezetők egy részének maffiája, amely összefonódott az egészségipar egyes tulajdonosi köreivel gyakorlatilag az éhenhalás szélén rabszolgaként tartotta az orvosokat és a szakdolgozókat.

Az ilyen rendszerek gyakorlatilag reformálhatatlanok. A kormányzat az elmúlt tíz évben folyamatosan arra kényszerült, hogy életmentő beavatkozásokat hajtson végre a napi túlélés érdekében, miközben hatalmas erők mozdultak meg azért, hogy megszüntessék, szabályszerűen kinyírják az állami egészségügyet és megszerezzék a teljes „piacot”.

Olyan vagyonok megszerzésének esélye villant itt fel, az egészségügy privatizálásának lehetőségével Gyurcsányék idején), amelyek tulajdonosai nem kényszerültek volna arra, hogy űrhajóra gyűjtsenek, hanem zsebből tudtak volna venni egyet, ha éppen olyanjuk van.

Csak egy erős központi kormányzat volt képes ellenállni egy ilyen nyomulásnak. Természetesen vitathatóak azok a döntések, amelyeket az elmúlt tíz évben hozott a kormányzat, hogy a már korábbi, de nem ilyen mértékű béremelések mellett inkább az infrastruktúra újrateremtésére költ. A mostani reakciók a diplomás bérekhez képest nagyon magas orvosi bérszínvonalra megmutatják, hogy kik és miért nem érdekeltek a helyzet kezelésében.

Mostantól a formális és informális magánegészségügy, sok-sok ember csodás magánbiznisze, bérezés tekintetében nagyon erős konkurenciát kap. Rengeteg orvos hozhat olyan döntést, hogy csak egy állást vállal, mert abból is meg tud élni a maga által elvárt színvonalon és úgy, hogy közben nem zsigereli ki magát. Ez az, amit nagyon sokan nem szerettek volna.

Az ő hangjukat természetesen szakmai álcában halljuk most is, de ne törődjünk vele.
Itt kell megjegyezni, hogy a társadalom nagyon alulértékeli az orvosi tudást és munkát, mert nem nagyon képes felfogni, hogy mekkora erőbefektetés egy orvosi diploma, egy szakvizsga megszerzése, és ennek a tudásnak a felelősségteljes, hasznos használata. Nem tagadva a tanárok, védőnők teljesítményét, de azoknak is a többszöröse, pedig azok is nagyon kemény hivatások. Sok ma divatos bölcsész és egyéb érdekes egyetemi szakhoz képest pedig az erőfeszítés inkább már százszoros, ha nem ezerszeres. A felelősségről és a koncentrációról, a tétről nem is beszélve.
A valóban felelősségteljes szakmai munkát végző orvosok még az új bérükkel sem lesznek megfizetve arányaiban, de legalább végre meg lesznek becsülve látványosan.
Az új orvosbérezés, amelyet a szakdolgozói bérek látványos javulása is követ majd, újra a középpontba helyezheti majd a szakma emberi, erkölcsi, etikai aspektusát. A kilencvenes évek elejéig az egészségügy egy segítő, segítséget nyújtó rendszer volt a saját lelki öndefiníciója szerint. Még a szocializmus is jobb örökséget hagyott a hálapénzes rendszerrel együtt, mint ami utána jött.
Az emberek segítségért, tulajdonképpen önzetlen segítségért mentek „orvoshoz” és olyan emberektől kapták meg azt, akik így is gondoltak magukra.

A liberalizmus brutális bűne és a mi hülyeségünk, hogy bevettük a szolgáltatásról szóló maszlagot és úgy tekintünk az egészségügyre, hogy azért amit ott kaphatunk, azért mi fizettünk. Pedig a segítség, amihez ott hozzájuthatunk az megfizethetetlen. És idáig meg sem próbáltuk megfizetni. Megszűnt az emberi viszony orvos és nővér, beteg és hozzátartozó között.

Tulajdonképpen a társadalmi kohézió egy fontos elemét számoltuk fel. Itt az ideje, hogy ezt visszaépítsük, visszaadjuk az egészségügyi dolgozóknak a segítés örömét és egy olyan munkakörnyezet és életmód lehetőségét, amelyben fenn tudják tartani empátiájukat és segítő képességeiket.
Aki ebben ellenérdekelt vagy aki erre nem képes annak nincs helye az egészségügyben, sőt annak a környezetében sem. Az anyagiakban megnövekedett társadalmi megbecsültség pedig kötelezettségekkel is jár. Nem csak a „hálapénz” eltűnésével, hanem annak az elfogadásával is, hogy az egészségügyi dolgozóknak alkalmazkodni kell a társadalmi igényekhez, például válságok idején „vezényelhetőek”, túlmunkára, plusz képzésekre kötelezhetőek. Természetesen jól megfizetett túlmunkára.

Az orvos, a jó orvos fogalmához hozzátartozik az az alapállás, hogy alárendeli magát a hivatásának, jobban, mint bármelyik más hivatás képviselője. Ugyanis ez a munka nem végezhető másképp. Nincs könnyebb útja.

A mi orvosaink, a mi nővéreink jelentős részének ez eddig is természetes volt, ezt a járvány első hulláma idején és most is alkalmunk van megtapasztalni.

Vezető kép: MTI/Vajda János


A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

A VAR csak tovább rombolta a focit! (Liverpool-Manchester City 1-1)

  Nem abban kívánok állást foglalni, hogy tizenegyes volt-e az az esemény, amelynek során egy City-játékos …

15 hozzászólás

  1. Nagyon jó írás, pluszban lenyűgözött, hogy reformálásról ír, és nem „megreformálásról”.

    • A kormàny helyesen döntött.Mi emberek pedig azt vàrjuk,hogy a beteg ellàtàs is ilyen szinvonalu lehyen.

  2. Netán lenyulni kellett volna belőle, efftársak? A’la Böszme?

  3. Szép és igaz szavak a reményről és a valóság egy részéről, a bizalom jegyében.
    Építsünk a bizalomra és önzetlenségre épülő társadalmat.
    Hm, ilyesmit mintha már hallottam volna.

    Merthogy a valóság nem ám ilyen egyszerű!

    PL.:
    PDSZ reakciót – a kedvező kormányzati döntés megtámadása annak kikényszerítőitől – a béremelési döntés után a MOK, MOSZ részéről nem kellene jobban elemezni?

    Leszámolás az egészségügy privatizálása hangadóival, lobbistáival, agitátoraival, például Kincses Gyulával?

    Kincses Gyula egyáltalán, hogy indulhatott a kamarai elnökségért?
    Nyugdíjas, évekig nem is volt gyakorló orvos és kamarai tag sem, a kormány egészségpolitikájának és egészségügyi gazdálkodásának nyílt ellensége.

    Joghézag, szabályozási hiány, naiv jóhiszemű jogalkotás?

    https://mok.hu/hirek/mokhirek/a-magyar-orvosi-kamara-elnoksegenek-allasfoglalasa-az-egeszsegugyi-szolgalati-jogviszonyrol-szolo-torvenyrol

    • K.Gy. az orvostársadalom legjellemtelenebb képviselője, az egészségügy magánosításának maffiája ültette be az elnöki székbe! Az már csak tetőzi a bajt, hogy mostmár tetőtől talpig összegyurcsányozott ember, anno Ibolyánk kádere volt!

      • Joghézag, szabályozási hiány, naiv jóhiszemű jogalkotás?

        Egyszerű hülyeség?

        Belpolitikai analfabetizmus?

        Amúgy a MOK szakmai szervezet, az ellátások, feladatok mikéntje a feladata, ezek morális követelményei, a teljesítés etikája, semmiképpen nem az orvos fizetések.

        Az orvos fizetések és a teljesítendő feladatok körülményei és feltételei a MOSZ feladatkörébe tartoznak, mint munkásjogok.

  4. Maximális elismerésem az orvos-ápoló-gyógyszerész dolgozóknak, aki csak rosszat tud mondani rájuk, az nem normális !
    1950-ben születtem bélhuruttal, évek kellettek hozzá , mire normális súlyú gyerek lettem; annyira „összeraktak”, hogy 32 évig szolgáltam, mint hivatásos katona.
    10 éve volt egy „alsófali” infarktusom, dohányzást abbahagytam, a kardiológus 3 év elteltével azt közölte, hogy ” maga a mi csoda-betegünk, mert meggyógyult!”
    Leleteim egy 25-30 éves egészséges férfiével vetekszenek.
    Teljes bizalommal fordultam és fordulok az egészségügyben dolgozókhoz, de nem vagyok önfegyelem híján sem, a hivatásomból eredően, meg felfogom a saját érdekeimet is.

    • zolatiguszti

      Ehhez képset nekem a törött végtagom képesek voltak ügy összerakrni hogy elbaszták az ínt benne és nem mozog az ujjam rendesen. Mert ahhoz ész kell ámm ha az ín fémlemezelésen fut akkor azt elvágja!
      3x varták meg egy centivel se lett jobb 3 opráció után.De amikor bevittem csak csonttörés volt semmi más bajom nem,Pofátlanul beleírja az ambuláns lapba hogy inszalag degeneratív elváltozása.Mi degenerált ott? A fémlemez ami törést tartotta? És a többi inszalag hogy nem degenárólodtt ott szövődményként?
      Apámnak meg van egy papírra nyomott ambuláns lapja meg egy difitális ugyanarról az oprációs műhibáról és persze a kettő véletlen se stimmel.Rajta a kórház pecsétje….Úgy hamisítnak ambuláns lapot hogy nem igaz.Kórházban a betegek netről meg ismerőssel telefonnal böngészték a lázlapokat.A végén levették az összeset az ágy végéről….nesze neked betegtájékoztatás.

  5. Nagyon jó cikk!
    Kár,hogy a pénz és az utána való hajsza,mindenkinek tönkreteszi az életét.
    A rohadt rosenfeld (rothmanó)szabályozta először az orvosok bérét. Havi 200 forintra. (majd megélnek a hálapénzből) A takarítónő,150 és 250 forint között volt megbecsülve.
    Szóval örülök,hogy az orvosok immár többet fognak keresni. Más nem is érdekel.

    • Ja? Dehogynem!
      Az úgynevezett baloldal,szoruljon minél előbb orvosi ellátásra,de ne túl sokáig. Szeretném,ha minél előbb kikötnének a prosecturán.

  6. Sztem rövidesen egészségügyi járulék emelés lesz. De összességében olcsóbb lesz az embereknek a hálapénz (ha komolyan veszik) tiltásával. Merthogy aki beteg, és bárki bármikor lehet beteg, az nemhogy kiesik a keresőtevékenységből, hanem még sokszor a család gatyája is ráment a hálapénzekre, gyógyszerre és ápolásra.
    Nagyon örülök a hálapénz kivezetésének. És ha valamit köszönhetünk a szocializmusnak – elnézve a nyugati egészségügyi szolgáltatási rendszert, főleg az amerikait – az a mi egészségügyi általános és kötelező biztosításunk. Ha még a hálapénz sem lesz, akkor a mi diktatúránk és nemjogállamiságunk lassan nyugaton vad irigységet fog kelteni. Pláne ha hazajönnek az orvosaink, és ott majd muzulmán agysebészeket kell keresniük a helyükre…

    • csakafidesz

      Nem hiszem, hogy az egész fizetésemelést ki lehet préselni az eü járulék emelésével. Itt most teljes pénzügyi árcsoportosítást csináltak, és remélem, hogy sikeres lesz a dolog. A hálapénz sem fog azonnal megszűnni, mert nagy a szokás hatalma. Igazi változást az orvoslétszám és a felszereltség növekedése fog hozni.

      • Olvastam egy-két éve egy cikket. Egy orvosi magánvállalkozás tulajdonos írta . Szerinte Mo-n a kórházak jelentős része korszerű felszereléssel rendelkezik, az orvosképzés szakmaiag rendben, nincs orvoshiány a létszámot illetően (mint írja Mo-n több az orvos egységnyi lakosra, mint Nagy Britanniában, vagy Hollandiában, legfeljebb egyes szakterületeken van hiány, továbbá a hibát a (rosszul) működő rendszerben, a rendelkezésre álló anyagiak rossz elköltésében (pazarlásban), a feudalisztikus hierarchiában (a főorvosok szinte kotlátlan hatalma),meg persze abban, hogy az orvosok egy -nem jelentéktelen – része a saját magánpraxisa javára ingyen használja (van állami intézményben is állása) a tb által nyújtott laboratóriumi szolgáltatásokat.

  7. csakafidesz

    Nézzük a lehetőségek felől. Most a körzetis küldi az állandó gyógyszereket, nem kell bemenni érte, és csak előjegyzésre, az adott időpontban engedik be a betegeket. Korábban a körzetis naponta 25-30 beteget látott el, sorszámos rendszerrel, napi 4 órai rendelésben, majd kiment a fekvőbetegekhez. Összesen ő maga mondta, hogy ténylegesen 5-6 percnél több ideje nem jutott egy betegre. Ez már a minőség rovására megy, mert diagnózist felállítani és gyógyszert rendelni ez nagyon kevés. Ennek ellenére a laborokba, szakrendelőkbe továbbküldéssel sikerült neki áthidalni a problémákat. Nos az új rendszerben talán egy kicsit több lesz az orvos, de a mostani végletes leterheltség még sokáig meglesz. Ezt a kizsigerelést nem is lehet eléggé megfizetni.

  8. ” Megszűnt az emberi viszony orvos és nővér, beteg és hozzátartozó között. ”
    A mostani úton való indulás jó. Része egy komplex és sokoldalú folyatnak. A baloldal valódi „bűneiről” azonban nem beszélünk. A századforduló óta erősödő materializmussal karöltve jelent meg az a szemlélet, hogy elégségesek bizonyos technikák az egészséghez, annak fenntartásához és a gyógyításhoz is. Ekkortól az oktatás is kifejezetten ezekre a technikákra irányult, egyre messzebbre terelve a komplex „holisztikus” szemléletet. A keresztény orvos a maga dilemmáival nem fért ebbe bele. Nemrégiben kérdezte egy kollégám „mikor felejtettünk el méltósággal meghalni? ” nem kell megijedni a kérdéstől, nem arról van szó, hogy ki kell hátrálni a feladatokból és a lehetőségek teljességének alkalmazásától,küzdünk minden egyes életért a végsőkig, de elfelejtettünk beszélni….beszélni egymással életről, betegségről, gyógyulásról és korlátokról. A hálapénz egyik oka az, hogy szeretnénk azt hinni, ezek a tudattalanul is észlelt korlátok feloldhatóak. Hát nem azok…
    A félelmek sok tekintetben gerjesztik a felesleges vizsgálatokat és mutyikat. Ma nem helyénvaló keresztény orvosnak lenni. A betegek egy része kikéri magának a jó tanácsokat, a higgadtságra és mérlegelésre való kérést, és a krónikus betegségek méltósággal viselését. Erre a problémára a fizetések rendezése nem ad választ. Jelen helyzetben a társadalom szolidáris az orvosokkal. A helyzet azonban változni fog, és nehéz lesz arra megoldást találni, mi módon tudunk együtt egy jobb irányba mozdulni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük