Németországban már verik a képviselőket

A német demokrácia újabb, fejlettebb szakaszába lépett azzal, hogy három maszkos demokrata, símaszkban (ami tulajdonképpen ultraliberáliséknál egy egyenarc, nem a személyazonosság elrejtésére szolgál, mert az nincs nekik), botokkal kétharmad részben agyonverte a legnagyobb német ellenzéki párt, a jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) brémai tartományi vezetőjét.

A Frank Magnitz elleni támadás ügyében politikai bűncselekmény gyanújával indult nyomozás, az eljárást a tartományi rendőrség államvédelmi osztálya és a brémai ügyészség folytatja. A rendőrség szerint a Bundestag-képviselőt közterületen, a brémai belvárosban támadták meg hétfő késő délután. Kemények ezek a brémai késő délutánok. Az ilyesmiből természetesen csak a szélsőségesen fasiszta elemek következtetnek olyasmire, hogy Németországban valami elkezdődött. Az, hogy néhány napja az AfD irodája előtt robbantottak valahol Németországban, csak egy elszigetelt esemény volt, pont úgy mint ez. Abból, hogy az AfD ingatlanjait, tagjait és vezetőit elszigetelt események sora sújtotta idáig és fogja továbbra is, csupáncsak a demokrácia következménye, mert csak nem lehet megtiltani a demokratáknak, egyenként, hogy agyonverjék azokat, akiket fasisztának tartanak.

A nyomozás eredménye egyébként borítékolható. Az elkövetők szélsőjobboldali aktivisták voltak, akik összekeverték áldozatukat egy bevándorláspárti politikussal, zölddel, szocdemmel, vagy valami ilyesmi. Ha az elkövetők annyira közismerten szélsőbalosok vagy ultraliberálisok, hogy nem lehet letagadni, akkor az AfD lesz a hibás. De a tettesek meglesznek, mert a német tökéletességbe való hit még nem lett eléggé kikezdve. A nemi erőszakot elkövető migránsokat is elkapják, hogy aztán humanizmusból elengedhessék őket.

Szeretném emlékeztetni Európa lakosságát, hogy ezt az agyonverős játékot kulturált német barátaink egyszer már előadták a húszas-harmincas években.

Akkor a nácik és a kommunisták félreguláris utcai bandái verték egymást agyon, a két baloldali szélsőséges párt azon veszett össze többek között, hogy a zsidókat vagy a gazdagokat kell-e likvidálni. De nem voltak kompromisszumképesek és nem tudtak megegyezni például a gazdag zsidók agyonverésében (a két halmaz metszete), mint nemzeti minimumban. A német nemzeti fejlődés most azonban egy oldalra sodorta a gazdagok és a zsidók halálos ellenségeit. Az ultraliberális eszmerendszerben ugyanis, ami asszimilálta magába a kommunizmus Pol Pot -féle változatát, a filoiszlamizmust és néhány tucat súlyos pszichiátriai betegség tüneteit, mint alapértékeket, jól megfér egymással a kapitalizmus és Izrael felszámolásának eszelős vágya.

Csak idő kérdése volt, hogy mikor jut eszébe az néhány együtt füvező, magát erős öntudatos nőnek képzelő férfinek, hogy botokkal agyonverni, lesből támadva, maszkban egy embert, az teljes mértékben kompatibilis az ultraliberális értékekkel. Sőt, tulajdonképpen ebből a természetes vágyból indul ki az egész eszmerendszer. Megnyuvasztani mindenkit családostul, aki egy kicsit is különbözik tőlünk. Miután mindenki különbözik, hiszen a neme sem egyforma senkinek, hiszen mindegyiknek egyedi van, van némi önfelszámoló jövője a projektnek, de ezt a boldog véget, a tökéletes társadalmat mi már nem érjük meg.

Németországban a folyamatos változás vált önértékké.

Ezt ők ügyes kommunikációs trükkel haladásnak, fejlődésnek hívják. Ebből következőleg, ha valamelyik nap nem számolnak fel valami régit és nem vezetnek be valami újat, azonnal retrográd fasisztának érzik magukat és feszültséglevezetésként, ami igazán érthető, tehát muszáj nekik egy kis agresszióba menekülni. Miután az utóbbi években, a tulajdonképpen így utólag már teljes egyértelműséggel személyiség és nézetek nélküli hatalommániás technokratának minősíthető Merkel vezetésével tényleg mindent felszámoltak a régi Németországból, egyre frusztráltabbak lesznek. Tanulságos, hogy bekövetkezett az általam már korábban megjósolt hasonulás, a németek elkezdek muszlim szokásokat átvenni, mentálisan labilis (haha) németek például a járókelők közé hajtanak autóval. Mennyire fájóan hiányzott ez a német kultúrából idáig.

Az AfD egy fura párt, abban is csak hülye németek vannak, akik pusztán csak valami homályos belső érzéstől indíttatva nem akarnak muszlimmá válni, vagy agyonverődni. Vagy emigrálni néhány éven belül.

Ha Gyurcsányék hatalmon maradnak, vagy újra hatalomra kerülnek, pont olyan ország leszünk, mint Németország most és mégolyanabbak, mert olyanok is leszünk, ahová a németek még most csak tartanak. Hülye honfitársaink jelentős része azért vágyakozik Németországba mert a németek gazdagok. Ez igaz, de most nem azért van pénzük mert mindig olyanok voltak, mint most, hanem azért van most pénzük, még egy rövid ideig, mert valaha nagyon mások voltak, mint most.

A magyar kultúrfölény ékes bizonyítéka, na meg az ultraliberális sajtó harminc éves folyamatos hazaárulásának is, hogy nálunk szinte az összes őrjöngésre hajlamos elmeroggyantat sikerült egy helyre összegyűjteni, a parlamenti ellenzék padsoraiba.

Nálunk a lakosság ellenzéki részének többsége is iszonyodva figyeli az egyre erőszakosabbá váló politikusait és a saját utcai szélsőségeseit is.

Magyarország, mi magyarok hatalmas áldozatokat hoztunk az elmúlt harminc évben, hogy visszataláljunk a normalitásunkba. Messze vagyunk még tőle, de mindent elveszíthetünk, ha ezeknek az elmebeteg hülyéknek kellően sok honfitársunkat sikerül fanatizálni.