Megpróbálják forradalomnak hinni a bánatot

Alapvető érdekünk, hogy megértsük a bús szemű forradalmárt és az agresszív csaját, aki előre tolja őt a rendőrsorfal felé, hogy aztán ápolgathassa a könnygáztól vörös szemeit és szidhassa a rohadt rendszert, amelyik ezt tette vele. A dühösen nem szép lányt is meg kell értenünk, aki az első sorban üvölt a szerencsétlen rendőr arcába. Ugyanis, Hölgyeim és Uraim, jelenleg ők a jövő.

Ők ugyanis azt hiszik, hogy lehet sokkal jobb. A világ természetes állapota szerintük a vastag ózonpajzs, a mindenmentes kapucsínó, aminek viszont jó az íze és az örök fiatalság. Forradalmuk célja, hogy a safe space buborékok egymásba olvadjanak és az örök lebegés öröme eluralkodjék. Azt hiszik, készek meghalni azért, hogy a lányoknak ne legyen kellemetlen a szüzességük elvesztése, de azért még jobban, hogy a fiúknak is kellemetlen legyen.

Ez az a nemzedék, akiket az zavar szex közben, hogy a másiknak is jó.

Igen, kedveskéim, ezeket a fiatal embereket mi neveltük ki, mi voltunk fiatal felnőttek, amikor ezek születtek, harmincöt évesek, amikor oviba mentek. És szép lassan rákattantak a haladásra, a távirányítóra, a gombra, ami be-ki vagy átkapcsol, aztán az érintőképernyőre a Facebookra és ezer másik olyan valamire, amiről azt mondták nekik, hogy majd jobban érzik magukat tőle.

Ők hisznek az akarat diadalában. Hogy a „jót”, amiről ők azt hiszik, hogy jó, csak akarni kell.

Ugye teccenek emlékezni, hogy ki volt ennek az „akaratnak” a nagy rajongója régebben?

Ez a nemzedék nem hisz az aprómunkában, ezek azt hiszik a világot csak generálisan és általánosan lehet megjavítani, nem akarnak elveszni a részletekben.

Ezek tényleg azt hiszik, hogy nekik azért rossz, mert Orbán Viktor a miniszterelnök és jobban lesznek, ha mondjuk Szél Bernadett lesz az. (Elnézést az ijesztgetésért!:))

Nem osztanak és nem szoroznak, semmiféle keretet nem képesek felfogni, nem csak a munkaidőkeret, túlórakeret fogalma ismeretlen számukra és érthetetlen, hanem az is, hogy a szimbolikus aktusoknak a legritkábban van bármiféle valóságos következménye.

Például a szocializmusban lezajlott hatalmas tömegtüntetéseknek, amelyeket az erdélyi falurombolás vagy a dunai vízlépcső ellen tartottak, volt valóságos következménye, szimbolikus és békés voltuk ellenére. Az akkori hatalom megtudta, hogy az emberek képesek egyszerre megmozdulni, a nemzettudat még működik és a környezetvédelem szó jelentését is ismerik az emberek. Be is rezeltek rendesen. De ott kérem komoly emberek, középosztálybeliek és munkások tüntettek. Egzisztenciák. Családok. Emberek. Jelző nélkül.

Ez a tüntetés igazából nem tüntetés. Ez kamaszkori identitáskereső zavargás.

A korszellemből következő mélyebb elfojtásból eredő szorongásos indulatkitörés. Emlékszem, én is be voltam szarva, amikor gimnázium után el kellett menni dolgozni, véget ért a gondtalan ifjúság. És pont úgy fogalmam se volt arról, hogy mi akarok lenni, mint ezeknek. Igaz, azokban a boldog békeidőben nem volt kérdés, hogy magyar vagyok, férfi vagyok (azaz úgy kell viselkednem már, mintha az lennék, már elkészültem volna), hogy családot akarok alapítani, gyerekeket akarok a nőtől, akivel leélem az életemet. Ezeknek a lehetőségeknek a hiánya ijesztőbbnek tűnt, mint a velük járó kötelességek.

Ezek a szerencsétlen fiatalok viszont eszelősen rettegnek a KÖTELEZETTSÉGEKTŐL, jobban, mint az azok nélküli totális ürességtől, feleslegességtől.

Ezek a szerencsétlenek, leszámítva a közéjük vegyülő ügynököket és elmebeteg bűnözőket, a saját céltalanságuk ellen tüntetnek. Ezek az események „elvesztették tüntetés jellegüket”, ez egy korosztály segélykiáltása, amelyik megpróbálja forradalomnak hinni azt a bánatot, amit nem tud megokolni, amit nem tud néven nevezni. Ezeket a gyerekeket azok az elmebeteg bűnözői tulajdonságaikat és ügynök voltukat politikusi álcába egyesítő senkiháziak tüzelik, akiknek egyetlen esélye a hatalomra jutásra egy mások által kirobbantott és levezényelt forradalom, puccs.

Nekünk kell foglalkoznunk az önmegvalósító szülők korosztályának gyermekeivel. Nekünk kell életet adni nekik, mert eddig senki nem tanította meg élni őket.

Normális időkben ez nem kormányzati vagy politikai feladat, sem szociológiai vagy filozófiai, de így jártunk.

Az élet egy esély, egy lehetőség, de ezek az emberek, gyerekek, fiatalok nem esélyt akarnak, hanem bizonyosságot. Ha nem nőnek fel, így maradnak itt nekünk. Rohadt nehéz lenne velük.

A forradalom győzelme sem tenné őket boldoggá. A Fegyőr, Kunhalmi, Bernike rémálomtrió, a forradalom győzelme utáni első csalódott tüntetésen, nem ilyen atyai kedvességgel fékezgetné meg őket, mint az Orbán, meg a Pintér. A Gyurcsány-óvodások lövetnének azonnal, miközben maguk alá rettegnének a parlament pincéjében.

Facebook hozzászólások

A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Az USA is észrevette a fékek és ellensúlyok eltünedezését Németországban!

Merkel személyi kultuszának építése elég hosszú ideje zajlik Németországban. Nyilván a liberális jogállam körülményei között …

13 hozzászólás

  1. Kása Lehőcz

    A globalista nemzetközi nagytőke hazai zsoldosainak ez a szivárványszínű parádéja óriási égés.
    Minél jobban izegnek-mozognak annál inkább elmerülnek a [email protected]

  2. Ezek csak gyenge másolatai a 68-asoknak.
    1919-es és 1958-as jelszavakat puffogtatnak.
    A 68-as nemzedéknek még hazudtak egy rózsaszín, szirupos ideológiát a virágokról, a “vissza a természetbe” lehetőségről, a “ne háborúzz, szeretkezz” jelszóval a globalista gyarmatosítás ellenességről. Valamiféle erkölcsi töltést hazudtak nekik életörömről. A koszba merevedett “bánat” is a 68-asoké volt, de más volt az eredője a mosdatlanságnak, kiszos, rongyos farmernek, virágos inggel, hosszú zsíros hajnak, hippi hobóságnak.
    De EZEK még a 68-asoknál is rosszabbak!
    Üresenbek, bűzösebbek, globalisták, gyűlölet hatja át őket. Ráadásul az anarchizmusukat bérbe adják, s jól megélnek belőle.

  3. Ezek csak gyenge másolatai a 68-asoknak.
    1919-es és 1958-as jelszavakat puffogtatnak.
    A 68-as nemzedéknek még hazudtak egy rózsaszín, szirupos ideológiát a virágokról, a “vissza a természetbe” lehetőségről, a “ne háborúzz, szeretkezz” jelszóval a globalista gyarmatosítás ellenességről. Valamiféle erkölcsi töltést hazudtak nekik életörömről. A koszba merevedett “bánat” is a 68-asoké volt, de más volt az eredője a mosdatlanságnak, kiszos, rongyos farmernek, virágos inggel, hosszú zsíros hajnak, hippi hobóságnak.
    De EZEK még a 68-asoknál is rosszabbak!
    Üresenbek, bűzösebbek, globalisták, gyűlölet hatja át őket. Ráadásul az anarchizmusukat bérbe adják, s jól megélnek belőle.

  4. Na végre egy normális cikk ezen a blogon.

  5. Lehet, hogy ehhez hozzá kell csak szoknunk. Mindig lesznek huszonéves fiatalok, aztán amikor elkezdenek dolgozni, adót fizetni, törlesztést a lakásra, családot alapítani, értékelni fogják a kiszámíthatóságot és a biztonságot.

  6. Tűpontos kor és kórkép a gyurcsányóvodásokról, és igaz,hogy mi neveltük őket(ha nem is személy szerint).Minden korcsoportnak van selejtje,láttuk a boszorkányarcú nyanyákat tüntetni a CEU-ért és az aggkorú pocakosokat hőbörögni a túlóra miatt,akik nem mellesleg legalább 10 éve nyugdíjasok.Most a fiatalság selejtje randalírozik,egyrészt balhéból,másrészt jó fizetségért No meg azért,mert mint lánglelkű Fegyőr Andriskánk mondta:egy füstgránát olyan jó hangulatot ad egy tüntetésnek.Ez az ifjú nem félrenevelt,hanem bolond.

  7. 1. Gratulálok a szerzőnek. Pontosan látja a lényeget. A fogyasztói társadalom frusztrált, elégedetlen fiataljai, akik azt gondolják, hogy befektetett munka nélkül lehet karriert csinálni.

    2. Ugyanakkor sokkal többen vannak a normális fiatalok. :))

  8. MEdvefütty

    Igen, ez az a korosztály, amelyik egy napot se dolgozott életében (Orbán, Deutsch), aki képtelen a valóságot az ábrándjaitól megkülönböztetni (“nincs strómanom”), aki alapvető kommunikációs problémákkal küzd (“Boldog karácsony!” – válasz egy parlamenti interpellációra) stb.

  9. A jóléti társadalombeli szülők is megpróbálták megérteni az általuk minőségi igényességre neveltelkényeztetett, drogra és piára való zsebpénzzel bőven ellátott gyereküket. Agymosott lett belőlük.

  10. Már Csernus doktor is megmondta, a mai gyermekek úgy vannak nevelve,hogy a szüleiket a szolgáiknak hiszik, magukat pedig az Atyaúristennek.

  11. Tisztelt Paranoid Android ! Legyen olyan kedves és világosítson fel,hogy ki festette a képet,amelyet illusztrációnak használt ?

  12. Bakonyi Gábor.

    “Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.”
    Zsid. 12. 8.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük