Ó, az a csúnya férfisovinizmus!

„Szándékosan alulpontozták a női jelentkezők felvételi teljesítményét a Tokiói Orvosi Egyetemen, hogy a női hallgatók aránya 30 százalék körüli maradjon – számolt be a Jomiuri Simbun japán napilap csütörtökön.

Az ügyet ismerő források szerint ezt a gyakorlatot feltehetően 2011-től alkalmazták azzal a céllal, hogy el lehessen kerülni az orvoshiányt az egyetemi kórházakban. Ott ugyanis az volt az általános meggyőződés, hogy házasságkötés vagy szülés után az orvosnők jellemzően felmondanak vagy hosszú szabadságra mennek. A források elmondták: a felvételi bizottság az összpontszám tíz, de akár húsz százalékát is levonta a női jelentkezők esetében, miután 2010-ben a női hallgatók aránya hirtelen megugrott, elérve a 38 százalékot…

Abe Sindzó miniszterelnök ugyan ígéretet tett arra, hogy kormánya kiemelt jelentőséget tulajdonít egy olyan társadalom kialakításának, melyben a nők lehetőséget kapnak a kiemelkedésre, de a születési arány folyamatos csökkenése ellenére a nők továbbra is komoly nehézségekkel néznek szembe a munkavállalás terén, illetve amikor szülés után visszatérnének a munkába – mutat rá kommentárjában a Reuters.” (MTI)

Sajnos manapság nem divat a szövegértés és a tények különválogatása az ideológiai alapú állításoktól.

Kár, mert rendkívül tanulságos történetről van itt szó, amelyben a biológia igen csúnya szerepet vállalva, bepancsol a genderelmélet nevű áltudománynak.

Az első mondat világos és egyértelmű. Alulpontozták. Valójában, csak a pontosság kedvéért, magasabb felvételi ponthatárt állapítottak meg a nők, mint a férfiak számára. Miért?

A szöveg szerint azért, mert az egyetemi kórházakban valakiknek az volt a meggyőződése, hogy a nőnemű orvosok házasságkötésük után jellemzően felmondanak vagy hosszú szabadságra mennek.

Érdekes fogalmazás meggyőződésnek nevezni egy ténykörülményt.

Az ilyesfajta statisztikai tapasztalat ugyanis ténynek tekinthető. Ahogy az is tény, hogy Magyarországon a nők egy jelentős része, azok, akik még szülnek gyereket, gyesre és gyedre mennek. Pontosabban nem mind, de döntő részük igen. Az sem egy nagy tudományos felfedezés, hogy a gyermekvállalás idején, a terhesség végén és a szülés után, a nők nem dolgoznak munkahelyen, mert nincsenek munkaképes állapotban. Illetve jobb dolguk van.

Ebből, ahogy a japánoknál, úgy nálunk is adódik némi egyértelmű következtetés. Azokkal a nőkkel, akik családot akarnak alapítani és nem átallanak gyermeket vállalni (tovább terhelni a Földanyát, illetve terjeszteni a fasiszta ciszhetero családmodellt), némileg másképp kell számolni a munkaerőpiacon, a képzési rendszerben, sőt minden egyes munkahelyen, minden egyes munkahelyi vezetőnek is.

Még durvábban fogalmazva arról van szó, hogy egy nő, ha elvégzi az orvosi egyetemet és szakvizsgát szerez, tehát önálló munkavégzésre alkalmassá válik, a következő 10-15 évben (egy statisztikai csoport tagjaként) kevesebbet fog dolgozni évekkel, mint egy átlagos férfi. Csak abból a tényből kifolyólag, hogy egy átlagos, normális nő, aki gyereket akar, a családjával akar foglalkozni. Mindebből következően tíz kiképzett (húszas évei végén járó) férfi orvostól több ledolgozott munkanap várható a következő 15-20 évben, mint ugyanennyire kiképzett női társaiktól. Miközben a kiképzésük ugyanannyiba került és ugyanannyi emberi ráfordítást igényelt az idősebb kollégák részéről, mint a férfiaké.

A rohadt munkahelyi vezetők meg érzékelték ezt a problémát és szóltak az egyetemnek, hogy gáz van, mert olyan sok doktornő viselkedik normális nőként a szülőképes korában, hogy rendszeresen munkaerőhiány lép fel, amit a kiképzés hosszúsága miatt (6+ további 4-5 év), csak hosszú távú tervezéssel előzhető meg. Persze, nem mindenki viselkedik átlagosan, illetve ez a viselkedés egy életkori sávban szóródik, de statisztikailag jósolhatóak a kihívások és trend is vélelmezhető.

Az egyetem vezetése számára ez nem volt könnyű feladvány. Szépen kiszámolták, hogy a probléma addig marad ellátásbiztonságilag kezelhető, amíg a nőnemű orvosegyetemi hallgatók százalékos aránya 30 százalék alatt marad. Ezért úgy döntöttek, hogy szép csöndben magasabb felvételi követelményeket állapítanak meg a nők számára. Persze úgy is dönthettek volna, hogy több hallgatót vesznek fel minden évben, és a sikeres felvételit abszolváló nők aktuális száma alapján számítják ki mindig, hogy hol húzzák meg a felvételi határt (ha ez önmagában már nem lenne marhaság). Hiszen a felvételi vizsga letételének képessége elvileg nemtől független, és csak azért kell variálni az egésszel, mert az egy adott időszakban prognosztizálható várható részvételi hajlandóság a képzettségnek megfelelő munkaterületen a nőknél kisebb.

Persze ebben az esetben is érdekesen alakulna az, hogy ki kerül be és ki nem. Hiszen ha évente változnak a határok, akkor az igazságtalan azokkal, akiket egy másik évben egy magasabb ponttal éppen nem vettek fel. Nőkre, férfiakra egyformán. Tehát minden rendszerben, ahol legjobb X számú embert veszik fel, ott igazságtalanok azokkal, akik egy másik, erősebb évben lemaradnak.

Japánban legalább a bőrszínnel és vallással mint változóval nem kell számolni.

Amúgy meg azt is el kellene fogadnunk, hogy valamiért az lenne az ideális, ha az orvosok között fele-fele lenne a nemek aránya most. (A 78 másik nemi identitással, meg azokkal, amelyek oszcillálnak, most nem foglalkozom, mert azok igazságos jelenlétének kiszámolása a felsőoktatásban jelenleg még meghaladja a Földön található összes számítógép számítási kapacitását.) Miért? Mert a fele-fele az igazságos. Biztos, eltekintve attól, hogy vajon nem az egyes emberek döntése kellene, hogy legyen milyen szakmát választanak? És abban mikor és mennyit dolgoznak? A döntések eredőjéből csak ritkán jön ki az igazság. Jelzem, hogy az nem igazságos, ha egy 45 kilós nő és egy két méteres 100 kilós férfi között a kettőjük közös létfenntartásához szükséges kaját megfelezzük. Akkor az egyiket túletetjük, a másikat meg alultápláljuk. De a feministák szerint ez utóbbi lenne a jó és igazságos.

Azt kellene elismerni, hogy ha használjuk a statisztikákat és figyelembe vesszük egy ponton a nemi különbségeket is, akkor minden ponton figyelembe kell vennünk őket, az élet kezdetétől fogva. És előrenézve bizonyos társadalmi érdekeket is belekalkulálunk, ha arra tanítjuk a nőket és a férfiakat, hogy biológiai lehetőségeik és vágyaik alapján gondolkodjanak a személyes boldogulásukról.

Végre bele kellene venni a törvényeinkbe ezt a különbséget, nem mindenféle ostoba esélyegyensúlyozási játszmákba bonyolódni!

A nőknek arra kell esélyt adni, hogy gyermeket vállalhassanak, és nem arra, hogy férfikarriert futhassanak be. Arra kell esélyt adni, hogy a gyermekvállalás és a gyermeknevelés mellett is élhessenek olyan életet, amilyet akarnak, és ne a gyermek és a család helyett tehessék ezt meg.

Amúgy meg nincs igazság, ezt mindenki tudja. Különösen azóta, amióta meghalt Mátyás király.

Facebook hozzászólások

A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Magántörténelem, csunderlikvörös és fehér

Nekem sok régi családi történetet meséltek még a nagyszüleim és a korosztályukba tartozó távolabbi rokonok. …

28 hozzászólás

  1. A nőknek arra kellene esélyt adni, hogy szakmai(!) tudásukat ugyanannyi ideig kamatoztassák, mint az ugyanolyan végzettségű férfiak.

    Ha ez lehetetlen az egyenlő nyugdíjkorhatár miatt, 20%-nyi női jelentkező helyett a 20%-kal több férfinak kell pótolnia a felvett 30% nő majdan kieső munkaidejét.

    • A numerus clausus ki nem mondott oka az volt, hogy végzett szakemberek közt több igazi hazafi legyen, mint uzsorázó, saját zsebre csaló, hamis csődöt jelentő haszonleső.

      • Tévedsz.
        A numerus clausus arról szólt, hogy a többnemzetiségű történelmi Magyarországon, ahol a többségi magyarok és a más nemzetiségek hátrányára ne kasztosodjanak a felsőfokú végzettséget igénylő szakmák, úgymint: jogi, orvosi, közgazdász, kereskedelmi, hanem a magyarországi nemzetiségek százalék aránya mutatkozzék meg a minden évben felvételt nyertek százalék arányában is. Tehát a kirekesztést akarták megfordítani.

        • Szállási Árpád

          Nem így van. Nem a nemzetiség, hanem a vallás alapján döntöttek az arányokról. Nemzetiséget sehol nem tartottak nyilván , de a vallást igen. Tehát a katolikus, református, izraelita stb. hallgatók aránya a lakosság vallási arányát igyekezett tükrözni.

      • Népszámlálás 1910
        Magyar
        3.944.627

        Német
        1.903.657

        Tót
        1.946.357

        Román
        2.948.186

        Ruthén
        464.270

        Horvát
        194.808

        Szerb
        461.516

        Egyéb és ismeretlen
        401.412
        Összesen:
        18.264.533
        http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/horvatok/a_magyarorszagi_horvatok_1910_1990/pages/005_az_1910es_nepszamlalas.htm

        • A sokszínűséget nem a nyugat találta föl.
          Európa országainak történelmi múltjuk és az országhatárainak változása miatt, mindig volt több kevesebb nemzetiségű lakosa.
          Ebből fakadóan állandóan a különféle, akut vagy lappangó problémák megoldásán dolgoztak az illetékesek több kevesebb sikerrel.

  2. Nem lehet összehasonlítani a magyar rendszert és a japán rendszert.
    Nálunk három év, amíg otthon lehet az anya, aztán a gyerek oviban. A többi
    a családi munkamegosztás kérdése. Az orvosnők ugyanolyan karriert futhatnak
    be, mint a férfiak.
    A kvótáknak semmilyen téren nincs értelme.

  3. Én a feminácik helyében inkább Európára koncentrálnék.
    Mondjuk a bécsi orvosi egyetemre, ahol meg éppen a nők kapnak plusz pontot már jó ideje:

    http://hvg.hu/vilag/20120314_becs_nok_orvosi_egyetem

    Ja, tudom, az nekik nem baj.

  4. A japánok nem hülyék. Ha az ellátásbiztonság akkor tartható fenn, ha 30% a nőorvosok aránya, akkor ez objektív tény, amit hülyéskedéssel nem lehet felülírni.

    De már olyan mélyen bennem van az egyenlőség eszméje, hogy én is igazságosabbnak érezném ha fele-fele lenne az arány. A kreált eszmék elterjedése így hozza meg a maga gyümölcseit nálam is, meg mindenkinél.

  5. “Amúgy meg nincs igazság, ezt mindenki tudja. Különösen azóta, amióta meghalt Mátyás király.”

    Ez a probléma időről időre megjelenik, mióta az emancipáció tért hódított.
    Miután a kereslet/kínálat szabályozza a munkaerő piacot, olyan megoldás amivel mindenki egyetért, mindenkinek optimális nincs.

  6. Károlyi Nóra

    Pontosan eddig alkalmaztak kvótát (30-70%), ennek érdekében állapítottak meg eltérő ponthatárt.

  7. A cikkíró is leírja a megoldást az ellátásbiztonság szempontjából:

    “Persze úgy is dönthettek volna, hogy több hallgatót vesznek fel minden évben, és a sikeres felvételit abszolváló nők aktuális száma alapján számítják ki mindig, hogy hol húzzák meg a felvételi határt (ha ez önmagában már nem lenne marhaság). Hiszen a felvételi vizsga letételének képessége elvileg nemtől független, és csak azért kell variálni az egésszel, mert az egy adott időszakban prognosztizálható várható részvételi hajlandóság a képzettségnek megfelelő munkaterületen a nőknél kisebb.”

    Ja, ez többe kerül? Igen. Ha már anyagiaskodunk, a nők ingyen végzik a gyermeknevelési munkát a férfiak is, csak kisebb arányban, éppen ezért vezették be a kvótát). Ha társadalmi munkát várunk el, akkor legalább ne érje az azt végzőket hátrányos megkülönböztetés, mert annak nem lesz jó vége.

    Egyébként kutatási eredmények szerint a gyermek későbbi sikerességére pozitív hatással van, ha a vele foglalkozó személy tanult. Ezért még akkor is érdemes lehet oktatni az anyát, ha később nem dolgozik a szakmájában. Persze, ez amúgy is a ritkább eset.

  8. És mit szólna a cikkíró, ha a férfiak számára írnának elő magasabb ponthatárt a honvédelmi kötelezettségre hivatkozva, vagy mert tfh. a férfiak nagyobb arányban vállalnak munkát külföldön?

  9. A felvételi vizsga logikája pontosan az, hogy aki az eddigi tanulmányok elsajátításában sikeres volt, az várhatóan az egyetemi tananyag elsajátításában is az lesz. Nem biztos, de ez a legjobb becslés. Vagyis az a leghatékonyabb módja az orvosok képzésének, ha a legjobb felvételi eredményt elérőket oktatják.
    Nem csak azzal veszítünk a hatékonyságból, ha a nők kevesebb évet dolgoznak, de azzal is, ha alacsonyabb pontszámot elérő, becsülhetően kevésbé rátermett egyedeket képezünk ki.

  10. Nálunk rendszeresen több nő jelentkezik a felsőoktatásban, mint férfi. Ezért van az, hogy bizonyos szakmák elnőiesedtek. A tanárok között fehér holló egy hímnemű egyed.
    Hiába (általánosítva): a nők sokkal szorgalmasabbak, mint a férfiak, ha tanulásról van szó.

    • Igen.
      Sokkal több időt KELL töltsenek a tananyaggal,hogy megértsék.

      • Magyarázat.
        A cimborám,úgy lett ápoló,hogy a tankönyvet nem vette a kezébe “azt a nőknek írták” . Ja? Nem a futottak még kategória,hanem a kiválóan megfelelt.

        • (tudom,hogy nem felsőoktatás… azért egy példa.)

          • Maximum a haverod hülyeségére példa.

          • Margarita42

            Legfeljebb a haverod bunkóságára példa.

          • Miért lenne bunkóság meg hülyeség az, ha valaki nem csak magolni tud, hanem érti is a témát, és felfogja, miről szól? Szerintem ez éppen az értelem megnyilvánulása, nem a hülyeségé. Inkább azt tartom hülyének, aki csak magolni tud.

        • Ott az igazság!
          Nem bemagolni kell, hanem megérteni.

          A tankönyvet régen a tanárnak írták, mint segédletet.
          Csak mióta nők tanítanak, azóta a gyereknek is odaadjuk, mert a nők nem tudják megtanítani neki az anyagot. Csak leadják, utána meg hazaküldik a gyereket, hogy otthon tanulja meg.

          A gyerek a tananyag 90%-át otthon tanulja meg!
          Joggal merül fel a kérdés:
          AKKOR MINEK MEGY ISKOLÁBA??? 🙂

          Válasz:
          Hát hogy a nőknek legyen “munkája”.
          Hogy el legyenek tartva a semmitérő állami látszatmunkákkal a férfiak adójából. Mert enélkül többségük éhen halna.

    • Nem szorgalom, mert amit a nők csinálnak, az nem tanulás, hanem magolás. Értelmetlen lexikális információk bemagolása a megértés helyett.

      – Ezért tart itt az oktatási rendszer.
      Mert nagyobb részt nők végzik, akik frankón bemagolnak minden [email protected], de érteni nem értik. És átadni sem tudják rendesen, csak a maguk béna magoltató színvonalán.

      – Ezért süllyed minden szak, ahol nők vannak.
      Az orvosi képzés egyre inkább a béka s&gge szintjén, mert ott sem érti a szerencsétlen, csak bemagolja, utána kibüfizi a vizsgán. Ezért halad a többi szak is a lejtőn lefelé.

      Nem tanítás van már, hanem magoltatás.
      Mert a nők többsége csak erre képes.
      És ugye az egész rendszer az ő s&ggüket nyalja.

  11. Ha elfogadjuk azt, hogy a gyermeknevelés kizárólag a nőkre ró terheket (a cikkíró ugyanis nagyvonalúan megfeledkezett az apák ez irányú kötelezettségeiről), akkor egy anya, beleértve a diplomásokat, értelemszerűen az orvosnőket is, egyidejűleg többszörösen szolgálja a társadalmi érdekeket onnantól, hogy a gyermeke születése után újra munkába áll. Sajnos, nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is sokszor ez a helyzet. Érdemes több aspektusból, kicsit fentebbről, összefüggéseiben szemlélni a dolgokat. Nem tudom értelmezni a “férfikarrier” kifejezést, ilyen nincs, karrier van, ami független (kéne, hogy legyen) az azt befutni kívánó nemétől. Lehet, sőt kívánatos lenne olyan intézkedéseket hozni, amelyek segítik a nőket abban, hogy összeegyeztethessék a munkát és a gyereknevelést, pl. ösztönözni a munkáltatókat arra, hogy többféle részmunkaidőt tegyenek lehetővé a gyerek 6 éves koráig, kellene több, megfizethető családi napközi, óvodai férőhely, munkahelyi bölcsőde. Azt már szinte meg sem merem említeni, hogy egy gyereknek nemcsak anyja van, elindult némi szemléletváltás az apák feladatait illetően, de még nagyon az út elején járunk, és nem kéne pl. az ilyen cikkekkel hátraarcot csinálni.. A létező legostobább megoldás a nők diszkriminálása, vagy annak sugalmazása a nők felé, hogy ne tessék orvosnak, vagy úgy általában egyetemre menni, mert ez nem áll a társadalom érdekében, és különben is “férfikarrier”. Pontosan azt lehet ilyen szemlélettel elérni, hogy a nők kevésbé vállalnak gyereket, hiszen ez tehernek van beállítva, ami erősen gátolja a személyes karriert. Ma, amikor a házasságok több, mint a fele válással végződik, a gyermektartás fizetése alól könnyedén ki lehet bújni, semmilyen szankciója nincs, a nőtartás pedig gyakorlatilag ismeretlen fogalom a magyar gyakorlatban, bolond az a nő, aki megélhetés tekintetében kizárólag a férjére/párjára hagyatkozik, és otthon marad főállású anyának. Még bolondabb, ha rátermett, okos, de nem szerez felsőfokú végzettséget, amivel egyedül is megfelelően el tudja tartani magát és adott esetben a gyerekeit is. Azt sugallni, hogy ez fölösleges társadalmi teher, amit korlátozni kell pl. japán módra, magasabb felvételi ponthatárral, egyszerűen undorító.

    • Jó sok hülyeséget sikerült írnia.
      De gondolom,rendesen bemagolta. 🙂
      Na Pá!

      • Cáfolja meg. Ja, hogy az nem megy? Akkor érdemesebb csöndben maradni.

        • Első cáfolat.
          Ma már nem kell teknőben mosnia.
          Második.
          Van már mosogatógép.
          Nem folytatom tovább,mert sokáig elmehetnénk ezen témában,de EGYIKET sem nő találta fel,a sorstársnői életének a megjobbítására.

  12. csakafidesz

    Akkor lesz egyenlőség a férfiak és a nők között, ha senki sem méricskéli, hogy hol mennyi nő van, vagy fordítva. Ha egy nő nem akar traktoros lenni, nos nem akar. Ha egy férfi nem akar óvodában gyerekekkel foglalkozni akkor nem akar. Alapból ez a helyzet, az adottságai szerint válasszon munkát mindenki.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.