A Negyedik Birodalom születése

Az Európai Unió huszonhét tagállama vezetőinek szerdai tanácskozásáról szóló híreket figyelve, olvasgatva az eurobürokraták Brexittel kapcsolatos nyilatkozatait, mély döbbenettel kell ráeszmélnünk a szavak mögött megbújó szomorú szándékokra. Miközben az angolok szemlátomást igyekeznének elkenni a népszavazás következményeit, a távoli jövőbe tolni a tényleges tennivalók sorát, vagy, ha már mindenképpen muszáj lesz, hát majd úgy kilépni, hogy lehetőleg ne változzon semmi, azonközben a brüsszeli politikusok szinte taszigálnák ki a makacskodó szigetországot az Unióból, a tárgyalások mihamarabbi megkezdését, és ultimátumszerűen gyors lezárását követelik: Na, most már húzzatok innen!

Martin Schulz, az Európai Parlament bávatag elnöke a minap azt mondta: aki nem akar maradni, azt el kell engedni, de tegye meg a lehető leghamarabb. Majd – mintha más esetben olyan nagyon lényegesnek tartaná a népszavazás intézményét – azt is hozzá tette: „Ezt a szakadást nagyon komolyan kell venni”. Sok egyéb idézet lehetőségét most kihagyva, a másik marionett-figura, Jean-Claude Juncker minapi cinikusan kárörvendő megjegyzéseit érdemes ide citálni. Amikor az Európai Bizottság elnöke az Európai Parlamentben éppen arról beszélt, hogy tiszteletben kell tartani a brit demokráciát, az ülésteremben a brit képviselők tapsolni kezdtek. Juncker erre a Brexit-párti Nigel Farage-ra, mutatott és azt mondta: „Ez az utolsó alkalom, hogy itt tapsol.” Majd hozzá tette: „És bizonyos mértékig meg is vagyok lepve, hogy itt van! A kilépésért harcolt. A britek a kilépés mellett szavaztak. Miért van itt?”

Mindezeknél elgondolkodtatóbb azonban, amit a zsinórbábok mozgatója, Angela Merkel mondott a közelmúltban a német parlamentben. Miután a kancellárasszony leszögezte, „aki ki akar lépni az EU-családból, az nem várhatja el, hogy minden kötelezettség megszűnjön, miközben a privilégiumok megmaradnak”, hozzá tette azt is: „Németország és az EU a tárgyalásokat a saját érdekei szerint vezeti” majd.

Miközben a józan Európa-barát logika azt diktálná, hogy elsősorban abban kellene segíteni Londont, hogy a népszavazás eredményéből a lehető leghosszabb ideig ne legyen semmi, és, amikor majd valami lett, az is alig különbözzön a jelenlegi helyzettől, azonközben a Brüsszel a legdurvább, legsokkolóbb módon akarja kenyértörésre vinni a dolgot. Érthetetlen.

Pontosabban akkor érthetetlen, ha nem halljuk meg a kimondott szavakat: „Németország… a tárgyalásokat a saját érdekei szerint vezeti.”

Furcsa egységbe kezd összeolvadni a német és az Európai Unió érdeke. Vagy legalábbis az a valami, amit Uniós érdek gyanánt tálalnak a brüsszeli eurokraták. Pedig – az a közelmúlt vitáiból, a görög, spanyol problématengerből, a visegrádiak kemény fellépéseiből, vagy éppen a Brexitből is látható – az Unió közös érdeke pillanatnyilag nem sokkal több néhány alapszabálynál. Minden más elsősorban Németország érdeke.


A Negyedik Birodalom születése 6

Kuss legyen, ott, az alvégen!

Mielőtt németbarát olvasóim rám sütnék a németellenesség vádját, hadd világítsam meg az Unió és Németország viszonyának izgalmas dinamikáját. Érdemes azzal kezdeni, hogy az uniós együttműködés kezdetektől fogva az erős gazdaságoknak kedvez. Amíg azonban a tagok közötti gazdasági különbségek csekélyek voltak, s a dinamikus növekedés elfedte a repedéseket, valóban egységesnek tűnt Európa.

Az Unió több lépcsős bővítésével, végül a közös valuta bevezetésével azonban a centrum országok előnye óriásira duzzadt. A szabad kereskedelem, a tőke és a munkaerő szabad mozgása eleve nekik kedvez, de az Euró bevezetésével szinte száguldani kezdtek a legerősebb gazdaságok. A német márkához képest alulértékelt Euró azt jelenti, hogy minden német (belga, holland, francia, stb.) termék valódi ára alatt kerül piacra, s mondjuk, a Drachmához képest fölülértékelt Euró azt jelenti a görögöknek (spanyoloknak, olaszoknak stb.), hogy termékeik valódi értéküknél drágábban kerülnek piacra.

Már viszonylag rövid távon kiderült, sőt tulajdonképpen előre tudható volt, az Unió abban a formában, ahogyan létrejött, elképesztő különbségeket fog kialakítani az erős és a gyenge gazdaságok között. Ennek a folyamatnak az ellensúlyozására szolgálnának elvileg a nagyvonalú uniós támogatások, amelyek révén a szegényebb országok derűs bizakodással nézhetnek hosszú távú felzárkózásuk lehetőségére.

A valóságban azonban egyáltalán nem látszik a szegényebbek felzárkózása.

A gazdasági szakadék egyre csak nyílik az erős és a gyenge gazdaságok között, s természetesen a legerősebb gazdaság, azaz a német ipar profitál a legtöbbet a folyamatból. Ma már olyan sokat, hogy a német érdeknek kénytelenek alávetni magukat a viszonylag erős országok is, így elsősorban Franciaország. Érdemes persze azt is megjegyezni, hogy az Európai Unió, pontosabban a felzárkóztatási pénzek, a tőkebeáramlások, a nyugati munkalehetőségek nélkül a folyamat még brutálisabb lenne. A közép- vagy dél-európai jelentéktelen banánköztársaságok az Unió nélkül semmiféle ellenállást nem tudnának kifejteni az erős gazdaságok nyomásával szemben.

Birodalom születik.

Bár utólag akár úgy is tűnhet, hogy tudatosan tervezték, szervezték így az Uniót, valóságban nem láthatta előre senki, hogy a dolog nem a kiegyenlítődés, hanem a szétszakadás irányába mutat. Nagyjából a 2008-as válság tette egyértelművé a problémákat. Akkor derült ki, hogy nem arra megy az Unió, amerre indulni akart, akkor vált világossá, hogy a szegény országok ebben a rendszerben soha nem érhetik utol a gazdagokat, sőt, néhány évvel később, a görög válság azt is világossá tette, hogy a gazdagok a szegények rovására gazdagodnak. De ekkor már olyan pályán állt a szövetség, amelyből nagyon nehéz kifarolni.

Mára odáig jutottunk, hogy a német érdek, egybe esik az Európai Unió érdekével, egyszerűen azért, mert a német gazdaság – kis túlzással – egybe esik az európai gazdasággal. De, ha a jelenlegi, a centrumnak kedvező folyamatok fennmaradnak, akkor néhány évtized múlva már túlozni sem kell ahhoz, hogy igaz legyen a teljes érdekazonosság.

Ebben az összefüggésben persze azonnal világossá válik, miért akarják a németek – visszafogott, de azért kérlelhetetlen erőszakkal – egységes állammá kovácsolni az Uniót.

Egyszerűen nem tehetnek mást. Gazdasági hegemóniájuk ma már van olyan nagy, hogy mellé egyértelmű politikai hegemóniára is szert kell tenniük, és bizony szükségük is van rá. A 2008-as válság ugyanis azt is megmutatta, hogy a világgazdasági versenyben Német-Európa helytállása azon is múlik, mennyire tudja kiszolgálni a kontinens politikája a gazdasági szereplőket. A német kancellár a huszonhét EU-tagország vezetőinek szerdai tanácskozása után lényegében ezt mondta ki, amikor úgy fogalmazott: az uniós intézmények mindegyike azon dolgozik, hogy az Európai Unió minél erősebb globális szereplő legyen, ezért hatékony munkával a növekedés irányába kell elmozdulni, hogy pótolni lehessen azt, amit el fogunk veszíteni.

Most tehát ott tartunk, hogy Merkel asszony tűzzel-vassal próbálja keresztül vinni akaratát az európai partnerországokon, s minden alkalmat megragad annak érdekében, hogy az ellenállást gyengítse.

Nem idézhette elő, de kapóra jött a német gazdaságnak a Brexit.

Merkelnek úgy kell beleállnia, hogy a német gazdaság érdekérvényesítésének legerősebb kerékkötőjétől gyorsan megszabadulhasson. Még akkor is, sőt annál inkább, ha ezzel az Unió egyik legesősebb gazdaságát veszíti el. A brit gazdaság kiesésének pótlása miatt várható összeurópai beruházásokból ugyanis mindenképpen a német gazdaság fog legjobban profitálni. A nagy kérdés valójában az, hogy marad-e az Unióban Nagy Britannia, s esetleg az élére áll egy olyan kezdeményezésnek, amely a centrum országoknak kedvező szabályozás helyett egy valóban közösségi Európát támogat, vagy megy, és távozása után gyorsan érkezik az Európai Egyesült Államok.

Ide írom, bár nyilván mindenki rájön magától is: ebben a játszmában szinte semmiféle mozgástere nincs Magyarországnak, de még a Visegrádi négyes sem táncolhat túl széles gesztusokkal.

Facebook hozzászólások

A szerző: Ratius

Ez is érdekelhet

Az intimitás-koordinátor, a jövő sikerszakmája

Nehéz idők jönnek, az előrejelzések szerint Európában és az USA-ban az egy főre jutó elmebetegek …

12 hozzászólás

  1. Szerdahelyi Istvánné

    Aki a antidemokratikus és tömeggyilkos Harmadik Birodalom illetve a szabadságon és demokrácián alapuló Európai Únió között bármilyen hasonlóságot vél felfedezni, annak súlyos mentális zavarai vannak.

    • Paranoid Android

      Nem a birodalomépítés eszközei, hanem a ténye között van a párhuzam. A németek úgyanúgy visszaélnek az erőfölényükkel, mint a császárság, illetve Hitler.

    • Tessék mondani, milyen az a “szabadságon és demokrácián alapuló Európai Únió” olyan mint a működő kommunizmus? Milyen demokrácián alapszik az, hogy akaratunk ellenére akarnak más földrészről betelepíteni idegeneket, hogy propaganda hadjáratot indítanak és dilettánsnak neveznek 17 millió embert, hogy alaptalanul hozzánemértő, nép által nem választott emberek bírálják egy országban elsöprő töbséggel megválasztott kormány döntéseit?

  2. Egyetértek, a náci-eu párhuzam primitív demagógia.

  3. Sajnos az EU vezetését nem a német érdekek, hanem az amerikai érdekek mozgatják. Ez nem látszik a felszínen, de a mélyben mégis. A bevándorlás is amerikai pénzből, elsősorban Soros és bankártársai pénzéből van finanszírozva. Merkel éppen úgy elárulja az európai embereket, mint a többi EU “vezető” ideértve a tapízós Junckert is.

  4. A menekültkérdés vitatható kezelését leszámítva Európa jövőjét kizárólag Németország képes megbízhatóan fölépíteni. Elég legyen a kommunista örökségként itt felejtett és ápolgatott ostoba németellenességből. Munkakultúra, szorgalom, rendezettség, tisztesség, pontosság, szerződéses fegyelem, adott szó, becsület, stb., stb., stb. mind a német (germán) kultúrából sugárzott Közép-Európába, így hozzánk, magyarokhoz is. Nem azt áhítjuk, hogy olasz minőség, latin minőség, hanem hogy: német minőség. Nem azt mondjuk, hogy olasz precizitás, esetleg szláv precizitás… Nem, hanem germán precizitás. Mindig a németek voltak számunkra a példák, és még a szörnyű történelmi tapasztalatok és súlyos és bűnös tévedések után, azokból a tanulságokat levonva is ők kellenek, hogy a példáink legyenek.
    Németország lakói kétszer építették föl országukat vesztes világháborúk után. Másodszor úgy, hogy $z@arrá lettek bombázva. Ma pedig mindenki Németországba vágyik, aki dolgozni, és a munkájából tisztességesen megélni szeretne.
    Németország tizenkilencmilliárd eurót fektetett be Magyarországba, gyárakat épített, beszállítói kört épített ki, tartósan hozzájárul(t) a gazdaság növekedéséhez, és magyar családok tízezreinek boldogulásához. Várjuk a következő tizenkilenc milliárdot, mégpedig szíves-örömest. És ezért nem angolul tanulunk, mert — ha jól emlékszem a térképre — egyetlen angol nyelvű szomszédunk sincsen. Hanem németül, mert mindig német területről érkezett a fölemelkedés.

    • Vajda Zoltán

      Én is osztottam ezt az illúziót amit Bodor Mária leír, egészen addig amíg nem kerültem szoros kapcsolatba szakmám területén a németekkel, illetve nem dolgoztam Németországban. Azok a tulajdonságok, amiket Bodor Mária leír ugyan léteznek de viharos gyorsasággal fogynak, és a fiatal generáció ugyanolyan rosszul motivált, a munkát inkább csak a kereset és a jogok felől megközelítő mint bármilyen más európai, a precizitást meg ne is keressük náluk. Mikor döbbenten kérdeztem a főnökomet (1991-ben!)
      hogy ugyan hova tűnt a leegndás német precizitás,nevetve válaszolt: “Ez akkor tűnt el mikor a Führer főbelőtte magát !”.
      A német ipar a relatív fölényét annak is köszönheti, hogy a többi, egykor jobb napokat látott más nemzeti iparok eltűntek,. Én még emlékszem az 1960-as évekre , amikor a Fiat autók minősége, imázsa semmivel sem volt rosszabb a németekénél ! Ma már vicc, de a német autó műszaki színvonala bizony jócskán elmarad a japánokétól.Ás más műszaki területeken is a japán tartotta a színvonalat, a német nem. És hol vannak a német high tech fejlesztések? Informatika ? Számítógépek ? Bejelentett szabadalmak ? (Messze Kína mögött, USA-t, Japánt nem is említem.)
      A valóban valamikor nagyszerű német tudomány, ipar a múlté. és ez nagyon is összefügg a német nemzeti tudat, büszkeség, tartás eltűnésével!

      • Nos ez igaz. Ma már nem gyártanak szalagos (kazettás) videót, csak DVD van. De amikor gyártottak egyedül Japán gyártott forgófejet a videókhoz. Onnan vitték az egész világba, ide Európába és még az USA-ba is.
        Ami pedig a német ipart illeti a Braun villanyborotvámon is az áll, hogy Made in China..

    • A jelenlegi Németországnak múltja se lehet, nemhogy jövője, maximum az európai egyesült államokat alapozhatja meg.
      Persze, naná, Magyarországon nem is volt becsület, amíg a derék németek, ide nem hozták ha Maga mondja, el is hiszem. Ha az összes népre igazak a sztereotípiák, akkor Ön súlyosan antiszemita és rasszista, márpedig az érveléséből következik… 😀
      Németországot elhanyagolhatóan kis mértékben viselték meg a világháborúk, Hazánkhoz képest. Aki dolgozni és munkából szeretne megélni, az nem hagyja el a hazáját. Az hagyja el, aki magasabb jövedelmet szeretne (vagy kevesebb munkával), és előnyösebb szociális hálót. Németország nem jótékonyságból fektetett Magyarországi leányvállalataiba, hanem a jelentős állami támogatás, megfelelő infrastruktúra, pofátlanul olcsó és képzett munkaerő miatt, vagyis azért mert 15-20 éven belül simán megtérül a befektetésük onnantól pedig kaszálnak rajtunk. És de, angolul tanulunk, mert a németet a kutya sem beszéli a német anyanyelvűeken kívül, míg az angolt MINDENHOL elvárható, hogy beszéljék.

  5. Kőrösi Zoltán

    Ezt a Negyedik Birodalom sztorit azért nem nevezném légbőlkapottnak. Vagy már mások is légbőlkapták.

    http://www.strategic-culture.org/news/2016/07/02/the-eu-architects-nazis-and-nazi-collaborators.html

  6. Kowalchik József

    Vektortér egyszer el fogja követni azt a bizonyos egyetlen hibát.
    Hosszú-hosszú listám van az összes HaHásról, Tanítanékosról, Millásról és egyebesről.
    Nem is értik, miért nincsen állásuk Budapesten, nem kapnak ösztöndíjat, nem veszik fel őket egyetemre.

    • Valamiről lemaradtam. 🙁
      Kérem fejtse ki bővebben, mert nem értem. Milyen hibát?
      Listája van…? Jó Önnek!
      Mi van az egyetemekkel, meg Budapesttel? :D:D
      Mi köze van a budapesti ballib mozgalmaknak az EU-hoz?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük