A történelem kereke össze-vissza forog

Most, hogy újra forradalmárok járnak köztünk, itt az ideje, hogy elkezdjünk azon dolgozni, hogy jó ellenforradalmárokká válhassunk.

Először is tisztáznunk kell a fogalmakat. A forradalom kifejezést már régóta kisajátította, a Nagy Francia Tömegmészárlás óta, a haladó baloldal. Így normális ember csak ellenforradalmár lehet, küzdjön akár a Tanácsköztársaság vagy Rákosiék ellen. Mindez azért vált fontossá, mert ugyanaz az elmebaj készül felütni a fejét nálunk és Európában meg Amerikában is, amelyről azt hittük, hogy a kommunizmus kelet-európai bukásával túl vagyunk rajta.

De nincs ilyen szerencsénk.

Gyakorlatilag csak egy generációnyi idő telt el azóta és újra ugyanazokat a végletes ostobaságokat halljuk, mint szerencsétlen nagyszüleink és szüleink 1990 előtt.

Ha valakinek kétségei volnának arról, hogy ugyanabba a trágyatóba bucskázunk bele újra, javaslom hallgassa meg Puzsér Róbert és Gulyás Márton (újbaloldali aktivista) előadásában a következő műsorszámot. Garantálom nem lesz elpocsékolt idő.

Először is vannak azok az elmebetegek, akik biztosak benne, hogy van tökéletes társadalom.

Olyan, amely igazságos, kedves, barátságos, szolidáris, ahol mindenki egyenlő és mindenki a szükségletei szerint részesül. Ezek az emberek általában azt is tudják, hogy kiket kell agyonverni ahhoz, hogy az elképzeléseik megvalósuljanak. Az „újbaloldal” újítása ebben a kérdésben az, hogy a kommunistákkal és a nácikkal ellentétben nem annyira hangoztatják ezeket az agyonverési terveket, mert azt a jelenlegi humanista közhangulat nem tolerálná még. De már ha elborul az agyuk, mert például a fasiszta Isten hidegfrontot küld rájuk (mint most) és kényelmetlenné válik a kültéri program, a romkocsmák melegében a Facebook-on elálmodoznak azon, hogy kinek a felakasztása tudná kicsalni őket a hideg áprilisi szélbe.

A műsor szereplőinek pszichiátriai státusza jelentősen különböző. Puzsér Róbert egy nagyon súlyosan neurotikus (hosszútáv)futóbolond, aki viszont nem buta, sőt némelykor kifejezetten eszesnek is bizonyul. Még csak nem is rosszindulatú, a helyes valóságérzékelés és a kóros idealizmus keveredik benne változó arányban.

Gulyás Márton a hivatásos forradalmár korszerű, XXI. századi változata. Első blikkre egy személyiség nélküli senki, de pár perc alatt kiderül, hogy a saját szerencsétlenségével megbékélni képtelen, gonosz pszichopata, aki a hatalom megszerzésében szeretne kiteljesedni és ezért hihetetlen energiákat képes mozgósítani. Cserébe viszont rettenetesen buta, az álértelmiségi azon típusába tartozik, aki fel tudja ugyan mondani a baloldali akcionizmus kézikönyvének pontjait, de élete első önálló gondolatától valószínűleg felrobbanna a feje.

Rejtély számomra, hogy a nagyságrendekkel okosabb Puzsér miért favorizálja ezt a kis próbacsekistát. Puzsér ugyanis normális emberekkel is szokott műsort csinálni, például Farkas Attila Mártonnal (FAM), aki szintén baloldali (volt), de normális is és nem is agyhalott. Persze FAM is naív, mindketten azt hiszik, hogy a Marci nem fogja őket is a Dunába lövetni, ha a forradalom érdeke úgy kívánja.

Puzsér és Gulyás jelenlétében tíz programpontot fogalmaz meg a harmadik köztársaság megmentéséhez. Így elsőre csak ötöt, úgyhogy csak annyit kell most kibírni. Marcika kezdetnek rögtön kifejezi, hogy szerinte ez a rendszer nem reformálható, újra kell építeni az egészet (ez az eufemizmus a forradalomra) és olyan lelkesen hivatkozik a népre, hogy Kádár elvtárs is elsírná magát.

Az öt pont a következő:

1) A fülkeforradalom után kialakított tanácsrendszerszerű önkormányzatoktól vissza kell térni a valódi önkormányzáshoz. Ebbe nem mennék nagyon bele, ugyanis nagyon hamar kiderül, hogy egyikük sem tud semmit az önkormányzatiságról, de tényleg semmit. Én igazság szerint nem is gondoltam, hogy erről lehet ennyire keveset tudni, de nekik sikerült ezt bemutatni. Persze beszélni tudnak róla, csak az a baj, hogy a használt szavaik mögött semmiféle valóság nem sejlik fel. A legnagyobb poén az, hogy az általuk felhozott érvek többsége éppen a jelenlegi rendszer mellett szól.

2) Alapjövedelem kell. A szavazatvásárlás divatos módja ez mostanában a baloldalon, a „Több pííízt az embereknek!” szocialista szlogen korszerű változata. Ahhoz, hogy ezen valaki komolyan elgondolkozzon, olyan keveset kell tudni az emberekről, a drága szavazópolgárokról és a költségvetésről és úgy általában a valóságról, hogy valószínűleg nagyobb szürkeállomány területeket kellet kioperálni hozzá a delikvensekből.

3) A politikai marketinget be kell tiltani, csak a programokat szabad versenyeztetni. Ezt Marcika rohadtul ellenezte, mert rájött, hogy ebben az esetben neki is valami programot kellene összerakni és arról vitatkozni, ami nem várt nehézségeket jelentene neki is, meg a háttércsapatának is.

4) A politikai pályafutás időbeni korlátozása 8 évben. Ez gondolom azért, mert csak kilenc olyan ötlet volt, ami minimálisan is megfelelt az „ötlet” fogalmának. Viszont Gulyás szintén ellenezte, mert ő hosszútávon „gondolkodik”.

5) A több kulcsos adó visszaállítása. Régen találkoztam azzal, hogy egy beszélgetésben ennyire visszaéljenek a középosztály és az igazságosság fogalmával.

Puzsér helyzetértékelésében általában rendesen van igazság, kár, hogy a valóságérzékelése megtorpan itt és az idealizmus elhatalmasodik rajta azonnal, ha a megoldásra kerül a sor. Őt először megsajnálja az ember, de ez aztán elmúlik, mert azért látszik, hogy néha-néha csak sikerült neki becsajozni. Ráadásul sokszor szokott eredetit mondani, ezért érdemes hallgatni, de politikai területen ez nem szokott neki sikerülni.

Gulyás megnyilvánulásai mögött azonban nem áll agyműködés, pusztán a baloldali klisék közepes felmondására képes, az újbaloldali káderhiány örömteli jele, hogy egyetlen olyan csávót sem tudtak még idáig sztárolni, aki akár a Budapest tévében is huzamosabban képernyőképes tudott volna maradni. Gulyás igazából félelmetes figura, mert ha helyzetbe kerül, közveszélyt fog okozni.

Már a mutogatása is közveszéllyel történő fenyegetés.