Az internetet vagy a „tartalomgyártók” egy jelentős részét kellene befóliázni

Nem akarom tudni, hogy egy 12 éves okostelóval rendelkező gyermek miket látott már eddig a „neten”. Rengeteg olyasmit, amit én például nem akarnék látni, mert nekem a valóság is elég borzalmas, nem akarom tehát követni és kiélvezni nagyon szerencsétlen elmebetegek legrosszabb napjainak legrosszabb perceit.

Bő 15 évvel ezelőtt volt szerencsém egy gyermekegészségügyi intézményben megtekinteni, hogy a kórtermekben milyen, egyébként gyermekeknek szóló televíziós csatorna milyen „meséi” mennek a 2-4 éveseknek. Azért sem szerettem volna megtudni például, mert az én egyébként kellően harcias gyermekem akkor még az „Eperkét” szerette nézni. Ezek a csatornák, gyermekcsatornák nálunk nem voltak beállítva, ez volt az utolsó csata, amit az amerikai „kulturális” betörés ellen nyertünk mint szülők.

Az amerikai kulturális imperializmus nem csak kulturális, már amennyiben létezik olyasmi, hogy amerikai kultúra, hanem alapvetően technológiai birodalomépítés. A technológia elfoglalja az időnket, közénk és a többi ember közé furakodik, befóliázza mindegyikünket, hogy ne férhessünk egymáshoz. A gyerekekre különösen utazik a kis pedofil, elveszi a szülőtől, a nagymamától, a nagypapától, testvére már alapesetben sem nagyon volt, és a divat szerinti egyenembert csinál belőle.

Nehéz kimondani, de a már a kereskedelmi televíziózás is az alja mindennek, amit az emberi ostobaság és gonoszság legkárosabbra kevert elegye képes volt összehozni. De az internet megteremtette annak a lehetőségét, hogy az összes, a szó legszorosabb értelmében az összes elmebeteg „tartalomgyártó” legyen. Amikor a gyerekünk hozzájut egy „okostelóhoz”, akkor a világ összes elmebetegének bemutatjuk, megadjuk az elérhetőségét és a figyelmét ezekre koncentráljuk. Ja, és teljes egészében kicsukjuk a valóságból. Ezen már persze túl is vagyunk, ez már a kármentés ideje, nem a megelőző csapásé.

És hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az elmebajok nagyon nem korlátozódnak a szexuális devianciákra. Már a pornó is egy elmebaj kifejeződése, és nem a szexuális tartalma miatt, hanem azért, mert tökéletesen félreábrázolja az emberek közötti normális szexet, minden kontextusából kiemeli és el is veszi a nézőtől. A szex leglényegesebb tulajdonsága ugyanis az, hogy csak valóságos lehet, ahogy az is, hogy felettébb lassan (férfiszempontból) és macerásan lehet eljutni hozzá, a nők számára meg számtalan okból kockázatos is. A korlátlan pornó, ami eljut a gyerekekhez, lekapcsolja őket a valóságról, egymásról, a lányokat a fiúkról, a fiúkat a lányokról. Az LMBTQ+ őrületet már eleve ebbe a helyzetbe robbantották be, először elidegenítették a lassan felépülő szexualitástól őket, hogy aztán elérjék, a heteroszexualitás ne legyen „trendi” többé.

Értik ugye? Ha nem vették volna észre, a szexualitást nyers szexre cserélték a technológia ravasz felhasználásával, majd elidegenítővé tették, hogy aztán átkereszteljék, persze kizárólag csak a nem heteroszexuális szexualitást „szeretetre”. Ma a teljesen szexuális kielégülés központú perverziókat nevezik szeretet alapú kapcsolatoknak, persze már felnőtt emberek, hogy aztán a következő generációkat a saját perverzióikra formálják. Az interneten nyilván van más is, de az internet, vagyis az azt használó húsz év alattiak teljes figyelmét lekötő egyedi platformok csak a gyermekeink átprogramozásával vannak elfoglalva, lefoglalják a teljes figyelmüket és az ember normál biológiai léte helyett alternatív valóságokra kondicionálják őket.

A szexuális parajelenségeket reklámozó „mesekönyvek” befóliázása maximum csak egy üzenet ezeknek a zakkantaknak, hogy van még normalitás. De pont annyit ér, mint halottnak a csók, csak magunkat nyugtatjuk vele. Persze jó látni, hogy egy rakás marha befóliázza magát, mert megnehezítik neki, hogy óvodásokkal kommunikálhasson az anális szex felszabadító voltáról, de az internet bugyraiban jártas 12 éves több „elméleti” és vizuális ismerettel rendelkezik ebben a tárgyban sajnos, mint egy olyan homoszexuális férfi, akinek nem a szexualitása az egyetlen identitása. Egy normális homoszexuális sem gondolja ugyanis, hogy 6 éves gyerekeknek kellene mesélnie a szexualitásáról. Ez az egész ugyanis nem a szexualitásról, hanem az elmebajról, a monomániákról szól. Arról az eszelős vágyáról meglepően keveseknek, hogy a saját elmebajaikat tegyék a társadalom fő szervezőelvévé.

És mit lehet tenni?

Hát először is szólni kellene a gyerekeknek, hogy amit bármilyen képernyőn, kijelzőn látnak, az nem az igazság, hanem nemes egyszerűséggel fogalmazva, maga a hazugság, a valótlanság. Az ember nem olyan, mint amilyennek bemutatják a sorozatokban, még olyan sem amilyennek a jó és nem LMBTQ+ sorozatokban mutatják. A Jóbarátok sem valóságos, ahogy a Tenkes kapitánya sem.

Őszintén és minden nap, minden témához kapcsolva el kell mondanunk a gyermekeinknek, hogy a világ nem olyan, mint amilyennek a közösségi média és a Netflix mutatja. Ha volt erőnk elmondani a gyerekeinknek, hogy nincs Mikulás, akkor arra is legyen merszünk, hogy lejáratjuk előtte kedvenc influenszerét és minden nap megküzdünk azokkal a gonoszságokkal, amelyek a netről áradnak rá.

Ez legyen benne a tananyagban, már az óvodától kezdve, hogy az internet olyan szeméttelepe a világnak, ahová hasznos dolgokat is kiszórnak, de azokat nagyon kell keresni. Sokkal jobb, ha a gyerekek bizalmatlanok lesznek a nem valóságossal, a nekik felkínált szinte mindig elmebajos indokokat szolgáló tartalmakkal szemben. A gyerekeinknek meg kell tanulniuk, hogy kívülről nézzék a Facebookot, az Instagramot, a TikTokot, ne tekintsék a valóság részének azokat. A tiltások, a kulturális távolságtartás, a fizikai gátak kora lejárt.

A világ tele van rossz emberekkel, akik még gyermekkönyveket is írnak. Más buta vagy rossz emberek ezeket még árulják is. Ezek az emberek elérték, hogy őket valahogy jó emberként, „haladóként” azonosítsák. A rossz hír a számukra az, hogy nem azok. Nekünk meg az, el kell végeznünk a teljesen értelmetlen fóliázás helyett azt a munkát, ami megérteti az emberekkel, hogy be vagyunk csapva. Attól nem lesz valaki jó ember, áldozat, attól nem lesz igaza, hogy valami érdekes szexuális defektusa van és ezt el akarja mesélni, igen hatékony propaganda eszközökkel az összes kisgyereknek, és azt tanácsolja nekik, hogy legyenek ők is olyanok. Ezt a meccset sajnos a fólia nem játssza le helyettünk, ezt nekünk kell szemtől szembe lejátszani, az összes ostobával, gonosszal és szexmániással szemben.

Vezető kép: MTI/EPA/Thomas Peter