Mi a baj a magyar igazságszolgáltatással? Nyilván semmi…

Pár éve egy bűnügyi felügyelet alatt álló férfi megpróbált megölni két rendőrt, egy rendőrnőt nyakon is szúrt többször, aki majdnem belehalt a sérüléseibe. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen embernek dukál az életfogytiglan, hiszen nyilvánvalóan közveszélyes, nem való normális emberek közé. Kár, hogy a bíróság nem így gondolja.

A bíróság – nyilván nagyon komoly enyhítő körülmények hatására – viszont csak 17 év fegyházbüntetésre ítélte. Az ügyészség ugyan életfogytiglani büntetésért fellebbezett, de nem vagyunk optimisták, még a végén a 17 év se lesz meg.

Egy másik, szintén enyhítő körülményektől roskadozó úriember egy embert az utcán agyonvert, és miután korábban egy másikat nem sikerült agyonvernie, csak életveszélyes sérülést okoznia, megúszta 20 évvel. Nekem hirtelen más enyhítő körülmény nem jutott az eszembe. Hangsúlyoznám: a sokat szidott ügyészség mindkét esetben életfogytiglant kért a vádlottakra, de a bíróság a jogállamot és a liberális demokráciát választotta.

Mindkét elkövető normál működési módjában volt, amikor késelt, illetve vascsővel agyonvert, még csak nem is valamiféle akut konfliktushelyzetben, ahol elborul az agy. Mindkettő ölni akart, az egyik azért, mert meg akart szökni a rendőrök elöl, a másik meg azért, mert nem voltak elég kedvesek hozzá, tán nem adtak neki cigit. Tán nem is azt verte agyon, akitől nem kapott cigit.

Én meg, meg minden más normális ember is, keresi ilyenkor az ide megfelelő enyhítő körülményeket? Ugyebár itt igen messze kell menni a konkrét cselekményektől ahhoz, hogy az ember valami olyat találjon, amelyet a vádlott javára értékelhet. Örök kedvencünk, a nehéz gyermekkor, esetleg az, hogy az illetőnek már majdnem egy évtizedet kellett átszenvedni az orbáni diktatúrában (irónia), vagy mi a fene? Én tényleg nem értem ezt. Hiányozni fog az ürge a rokonainak, nem marad elég gyilkos az utcákon és nem lesznek elegen a továbbiakban a gyilkosok esetmegbeszélőin?

Mi szól amellett, hogy ez a két közveszélyes alak még kikerüljön az utcára és próbára tegyük a fegyház utáni reintegrációs képességeiket?

Ha bírókkal beszélget az ember, nagyon elutasítóak szoktak lenni akkor, amikor az ember arra kérdez rá, hogy természetesen a jelenlegi jogi keretek között nem lehetne-e jobban az emberek hétköznapi igazságérzetéhez igazítani az ítéleteket. Mintha úgy éreznék, hogy ennek a mérlegelése sérti a bírói függetlenséget. Hangsúlyozom: nem a bűnösség kérdéséről van szó, hanem arról, hogy a bűnösség megállapítása és a nyilvánvaló körülmények konstatálása után nem kellene-e elgondolkozni azon, hogy az emberek mit is szeretnének egy ilyen elkövetővel csinálni.

Miután a karóba húzástól már régen eltekintettünk, meg a lincseléstől is, az életfogytiglan is lassan kezd kikopni a repertoárból.

És mintha az se számítana, hogy a bűnözőnk ölhet-e majd még, ha alkalmat adunk neki rá.

Az ok, felindulás nélkül gyilkolókat, a dühöngésre, ámokfutásra hajlamos drogosokat, az előre megfontolt szándékkal gyilkolókat hogy lehet kiengedni? Ha a börtön nem büntetés, hanem „reintegrációs intézmény”, ha a társadalmat nem szükséges megvédeni a rá veszélyes tagjaitól, akkor mi köze van a normális embereknek az egészhez? Valakiknek áldozatnak is kell lennie?

A társadalom, a közösség létezésének igazi értelme csak az, hogy legyen hová integrálni a bűnözőket? Vagy legyen mihez képest megállapítani a beilleszkedés sikertelenségét?

Mennyi bűnözést kell eltűrnünk a bűnözők emberi jogainak érvényesülése érdekében? Az amerikaiaknak például elég sokat, kb. heti egy tömegmészárlást, amiből legfeljebb csak egy-kettő van oktatási intézményben évente. Miért gondolhatja azt minden sorozatbűnöző, hogy pár év börtön még belefér?

A börtön miért nem eléggé rossz hely annyira, hogy ne akarjon senki visszakerülni?

Magyarországon is vannak olyan környékek, ahová már nem tanácsos betévedni. Ennek csak egy és egyetlen oka van, hogy az elmebetegek, a szociopaták, a teljesen gátlástalanok nem félnek eléggé, mert a jogaikat már pontosan megtanulták.

Az igazságszolgáltatás egyszerűen nem szakadhat el annyira az emberek igazságérzetétől, hogy se a rendes emberek, se a bűnözők ne vegyék igazán komolyan. Azt szóba sem hozom, hogy a Budaházy-ügy 17 éve tart és még mindig nincs vége. Rohadt erős bizonyítékai lehettek a vádnak és a bíróság is kiváló munkát végzett.