Mi a különbség a szélsőjobb és a szélsőbal között?

A kommunisták ősi projektje, hogy a szélsőbal létét eltüntessék a nyilvánosságból és a szélsőjobbot rányomják a jobboldalra. Kevés nyilvánvalóbb dolog van a világon annál, különösen az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján, hogy minden elmebeteg a centrumba akarja pozicionálni magát, a normalitásba, és mindenki mást szélsőségesnek bélyegez. Ma már a pedofilek is ezt csinálják. Persze, hiszen ők a szélsőbalhoz tartoznak (nyugaton már nem is), hiszen az összes többi szexuális szélsőséges már része a baloldali, liberális fősodornak.

Aki nem a marxista történelemhamisítást tekinti etalonnak, hanem az elemi tényeket, az pontosan tudja, hogy a szélsőbal igazi tankönyvi példája a náci párt, nálunk meg a nyilasok, aztán meg persze a kommunisták. Hitler pontosan azt az utat járta be, mint a jelenlegi balosok, lelkes munkásképviselet, majd lepaktálás a nagytőkével a hatalom birtokában. Az Oroszország elleni háborúról nem is beszélve. Ami a kedvenc nünükéje ma is minden buta szélsőbalosnak.

Polgári ízlés szerint a Jobbik mindig is túlságosan szélsőséges volt, közelebb volt a nyilasokhoz, a nácikhoz, mint az egy normális országban elfogadható, de abban az értelemben nem volt szélsőséges, ahogy a nyugati szélsőbal, például az Antifa az.

A magyarországi elmebajos jobboldali szélsőségesekről, akikkel ijesztegettek és akik tényleg erőszakos bűncselekményeket követtek el, mindig kiderült, hogy meglepő módon valahogy mindig be voltak kötve olyan helyekre, ahol a diktatúra titkosszolgálatai, illetve annak utózöngéi, vagyis a magyar baloldal sejlik fel. Az úgynevezett „cigánygyilkosságoknak” nyilvánvalóan egy magyarok és cigányok közötti erőszakhullám kirobbantása volt a célja. Azt nem is kell mondani, kinek az érdekeit szolgálta akkor és ott. Ahogy minden nyilvánvalóan elmebeteg tombolásként bemutatott, soha előtte és utána életjelet nem adó „szélsőjobboldali” szervezetek által nevesített mindenféle balhéknál is így volt ez.

Nyilván minden erőszakos cselekmény mellé nem lehet rendőrt állítani, de a spontán utcai erőszak nálunk nem a nemzeti oldal szokása.

Az már egy másik kérdés, hogy miként reagálnak némelyek a provokációra. A Pride provokáció, az LMBTQ+ minden megnyilvánulása provokáció. Ráadásul alapesetben sosem a provokatőrök vannak a frontvonalban, hanem mindig a megvezetett hülyék. Sok hetero pride-oló és nem heteró felvonuló a mostani botrány kapcsán döbbent rá, hogy kikkel is keveredett egy társaságba.

Ugyanis az ott vonulgatók nagy része sem tudja, hogy a mellette táncikáló, mondjuk rózsaszín Hitlernek öltözött ember egyébként a neten kikre vadászik a perverzióinak kielégítése céljából.

Azt ugyanis még nem szoktuk meg, hogy a szexualitás is teljesen politika lett és a szélsőbaloldalba az összes szexuális perverzió „belesimult”. Amúgy ez persze jellemző volt a kommunistákra és a nácikra is, mindkét társaság előszeretettel alkalmazott szexuális szadistákat a normalitás elpusztítása érdekében. Elmebetegre a szélsőbalon van kereslet.

De a fő különbség mégiscsak az, hogy a baloldal minden szinten fizetett aktivistákat alkalmaz, ezek közül szinte senkinek nincs munkája, a bértollnoktól, a bérverekedőn át a bérterroristáig, a bérelhető LMBTQ+ áldozatig, ezek mindegyikét ugyanonnan fizetik.

A jobboldal erőszakra erőszakkal reagáló, tehát tényleg provokálható csoportjait olyan, szinte mindig munkával, normális élettel rendelkező emberek alkotják, akik a személyes élettapasztalatuk alapján gondolják úgy, hogy fizikai értelemben is harcolniuk kell a baloldali szélsőségesek ellen.

A fő baj pedig az, hogy a baloldal minden perverzet és minden terroristát a keblére ölelt eddig.

Az pedig tényleg mindennek a teteje, hogy a DK dr. Ceglédy Csaba vállalható álláspontjával akarja diszkreditálni a jobboldal pedofil-ellenes fellépését. Mert képzeljék el, a történteken még ő is felháborodott.

Sajnos a jelenlegi Magyarországon is előfordul, hogy bűnözői csoportok (némelyiket eufemizmussal nagycsaládnak is nevezhetjük) bizonyos területeken, településrészeken eltüntetik a közbiztonságot, és terrorizálják a lakosságot. Alapvetően itt nem a rendőrséggel van baj, hanem a liberális jogállammal, annak is a liberális előtagjával. Ugyanis az jól látszik, hogy az EU által kikövetelt liberális elvek érvényesülése az igazságszolgáltatásban kizárólag a bűnözőknek, az elmebetegeknek és a szexuális ragadozóknak, pedofileknek kedvez. 

Az erre adott lakossági reakciók, a különböző önvédelmi mozgalmak, csoportok, amíg a józan ész keretein belül maradnak, még csak szélsőségesnek sem tekinthetők. Például azért, mert egyébként nem politizálnak.

A legfelháborítóbb persze az, hogy néhány normálisabb embert leszámítva a baloldali értelmiség megpróbálja megvédeni a Jámborékat, a Szikra Mozgalmat és mindenkit, aki heti több estét tölt ezeknek a társaságában. A Telex cikke az állítólag szélsőjobbosok által megvert valakikről, annyira szarul van megírva, hogy a csávót a nyolcvanas években az első gyakornoki napján kicsapták volna a Népszabadságtól, hiába főkáder az apukája.

Beismeri ugyanis, hogy az „ártatlan civiljei” fényképezni kezdtek az utcán egy „szélsőjobboldalinak” látszó csoportot. Nyilván azért, hogy leadják a drótot az antifásoknak. Aztán csodálkoztak, hogy a provokációra jött válasz.

Ez a lényege a békés egymás mellett élésnek egyébként. Ne provokálj és soha ne alkalmazz először erőszakot. Nekünk meg csak annyi dolgunk van, hogy mindenféle provokátoroknak végleg elvegyük a kedvét a provokálgatástól.

Vezető kép: The New York Times