A lányok nem beszélnek csúnyán, kedves Lili

De. De nem. Boldog gyermekkoromban voltak lányok, akik szerettek focizni, de nem szerettünk velük játszani, mert különösen az egyikük, a Vera, iszonyúan keményen játszott. Mondhatni durván. Viszont nem beszélt csúnyán.

Ma nyilván azt mondanák, hogy férfisovinizmusból nem voltunk hajlandóak bevenni a csapatba a Verát, de valójában azért nem, mert ha mi otthagytuk a lábunkat amikor kapura tört (mert csatárt szeretett játszani a szentem, mint mindegyikünk), akkor meg viszont sírt. Ezt se szerettük valahogy. De gólt kapni még jobban nem szerettünk.

A csirketelepen is dolgoztam együtt asszonyokkal, de ők sem beszéltek csúnyán, főleg nem gyerekek, kamaszok, fiatalok előtt. Ha mi fiuk merészeltünk csúnyán beszélni, hát nagyon keményen ránk szóltak. Marika nénivel meg úgy általában nem volt opció ellenkezni, ezt a tsz-elnök elvtárs sem merészelte, pedig a kocsmában nagy volt a szája, ma férfisovinisztának mondanánk. Az elnök elvtárs egyébként úgy járt el, hogy megkérdezte Marika nénit, hogyan szervezné meg az aktuális munkát, majd azt kihirdette a saját utasításaként. Marika néni sem káromkodott általában, kivéve egyszer, amikor kiszakadt a moslékosvödör füle és az egész a nagylábujjára esett, a moslék meg a lábára ömlött. De utána szólt, hogy a jelenlétében soha se merészeljünk így beszélni.

Egy lány ne káromkodjon. Azért vannak lányok, hogy olyanok is legyenek, akik nem káromkodnak, nem beszélnek csúnyán. Azok a régi szép idők, amikor még ciki volt káromkodni. Amikor bármelyik felnőtt rászólt bármelyik gyerekre, ha az káromkodott. A lányokra nem kellett, mert azok nem káromkodtak.

Nézem kik védik meg azt a szerencsétlen pécsi gimnazistát, aki liberálisok közé keveredett. Hát szép társaság. Sose értettem, hogy milyen alapon gondolják a liberálisok, hogy az undorító, az ocsmány a szép. Talán a saját lelkük alapján, nincs más ötletem.

A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja szerint:

…tapasztalataim szerint a pécsi bölcsészkar szívesen látja az ilyen, szabadságszerető, nyílt beszédű, gondolkodó, a társadalmi kérdésekre és vitákra nyitott diákokat, mert tudjuk, hogy könnyebb változtatni a stíluson, mint a szervilizmuson.

Hát. Mások ezt pont fordítva gondolják, a stílus maga az ember. Mélyen elgondolkoztatónak találom, hogy egyik liberálisban sem merül fel, ez talán egy olyan határ, amelynek az átlépését még politikai és ideológiai okokból kellene támogatni.

Lehetne mondani: egyetértek veled, de kérlek ne káromkodj, ne beszélj csúnyán, mert rossz hallgatni.

Különösen mert az említett „gondolkodó” a trágárságokon és a liberális narratíva felmondásán kívül semmit nem tett hozzá a diskurzushoz. Azt, hogy Lili valójában milyen, azt csak a barátai, az osztálytársai, a tanárai és talán a szülei tudják. Nagyon remélem, hogy nem olyan, amilyennek látszik.

A liberálisok új projektje láthatólag az, hogy egyre fiatalabb gyerekeket küldjenek a politika arcvonalába. Olyanokat, akiknek láthatólag fogalmuk sincs a tágabb kontextusról.

Egy káromkodó 18 éves lány nem több, mint egy olyan 18 éves lány, aki felvett egy rossz férfiszokást. Hát ezzel biztos nem vagyunk most előrébb. Most hallom, hogy szegény lány állítólag LMBTQ+ károsult is, ami némileg mentőkörülmény, hiszen a liberális ideológia LMBTQ+ kiegészítő csomagja sem hagy maga után boldog és elégedett kamaszokat.

Mérhetetlen a felelőssége azoknak, akik ezekben az őrületekben gyerekeket, kamaszokat megtámogatja, megerősíti. Ebben semmi politika nem szabadna, hogy legyen. De csak az van.