Megjöttek az új rezsiszámlák!

Megmondom az őszintét, az ellenség propagandájának uszályába kerültem én is, és már hetek óta rettegve vártam az új gáz- és áramszámláimat. Tudtam, hogy most lesz a vége a felelőtlen költekezésnek, a pazarló energiafelhasználásnak, a bolygó összekormolásának, felmelegítésének, a felesleges pancsolásnak, a világtörténelem legmagasabb rezsiszámláival fogok szembesülni.

Mondjuk gyanúsnak találhattam volna, hogy rekordgyorsasággal tűntek el az ilyen cikkek az ellenzéki sajtó címlapjairól. Bizonyosan sokan szembesültek komoly költségemelkedéssel, de ők már korábban is jelentős fogyasztók lehettek, mert nem igazán alacsonyan lett megállapítva az a bizonyos átlag.

Személyes tapasztalatomról tudok beszámolni, az áramszámlám például (a rendes, meg az éjszakai együtt) már majdnem eléri forintban a Gyurcsány kormány idején 2007 környékén fizetett összeget, igaz pár ezerrel még alatta marad. Mondjuk azóta minden régi háztartási készülékünket kicseréltük energiatakarékosra, az izzókat meg LED-esre, aztán sajnos kevesebben is lettünk, de akkor is. A fizetésünk közben viszont jelentősen nőtt, hosszú időszak telt el igazi infláció nélkül, ami 15 éve hatalmas teher volt, az az összeg ma kezelhető. A gázt tavaly nyakló nélkül használtuk, hiába viszonylag modern a kazán, vályog a ház, ott rendesen túlléptük a megállapított átlagfogyasztást. Az óraállást bejelentettem, és láss csodát, egy kezelhető számla érkezett (mindkét esetben havi átalányt fizetünk), tulajdonképpen csak nyolc ezer forinttal nőtt a havi összeg. Optimistán feltételezem, a számítás során figyelembe vették, hogy a saját jól felfogott érdekünkben takarékoskodni fogunk a gázzal, mint a jógyerekek, mert az átlagfogyasztás feletti árhoz nem vagyunk elég gazdagok.

Mondjuk ahhoz tényleg jóval az átlag feletti vagyoni helyzet kell, hogy valaki a rezsicsökkentett fogyasztás feletti gázzal teljes nyugalommal csináljon trópusi életérzést sok négyzetméteren.

De a jelenlegi rezsicsökkentés által érintett mennyiséggel simán és értelmesen lehet egy normálisan hőszigetelt ingatlanban egy elfogadható méretű légköbmétert kifűteni. Akkor is, ha véletlenül nagyon durva tél lesz. És itt van a kutya temetkezési helye. A lakosságszám jelentős változása nélkül az elmúlt fél évszázadban döbbenetesen megnőtt a fűtött négyzetméterek száma. Hihetetlen mennyiségű légköbmétert tartunk temperálva társadalmi méretekben, és jelentős részét akkor is, ha hosszabban nem tartózkodik ott ember. A fűtési szokásainkon nagyon látszik az a gazdagság és kényelmesség, amit már nem is veszünk észre, mert megszoktuk. A jót nagyon könnyű megszokni, én még úgy kezdtem a felnőtt életemet, hogy amikor hazaértem a melóból, be kellett gyújtanom. Már ha korábban elsétáltam a nem közeli ÁFOR kútra egy kannával fűtőolajért. Lehetett menni két kannával is, de a hatékonyság ára a karok megnyúlásának permanens érzése volt. 1989-ben úgy ismerkedtem meg egy lánnyal, hogy egy ismerősömhöz menve összeakadtam vele egy négyemeletes földszintjén, amint épp a szenet és a fát egy rohadt nehéz pitliben és egy kosárban cipelte fel a negyedikre. A férfias segítségtől egészen meghatódott. Érdekes, a gázkazán üzemben tartása, beállítása hiába sokkal elegánsabb dolog, férfiasnak azért nem mondható.

A tüzelőanyagok biztosítása korábban az úgynevezett férfimunkák körébe tartozott, fa és szén formájában került be a háztartásokba. Csak az elmúlt néhány évtized „Haladásának” köszönhető a fűtött garázs és lépcsőház, a „központi fűtés”, az energiafelhasználás tulajdonképpen korlátlan „szabadsága”. Ahogy az utazás korlátlan szabadsága is (benzin, kerozin). Észre sem vettük, de teljesen megfordult, eltorzult, összezavarodott a gondolkodásunk. A „szabadságunk” részévé tettük a 24 fokot, a korlátlanul rendelkezésre álló üzemanyagot, a végfelhasználás előtt a világot kétszer körbefutó ellátási láncokat.

Régen a szomszéd faluból vettünk legfeljebb élelmiszert és a szomszéd erdőből magunk vágtuk, szedtük a fát. A szénről, a gyarmatáruról már tudtuk, hogy a mi életterünk határain túlról érkezik, elérhetőségének bizonyossága csalóka. De miután a háborúkat és a kommunista uralmat leszámítva úgy tűnt, hogy minden minden van és lesz, hozzászoktunk a globalizációhoz, hogy nem a közvetlen környezetünkben és a közvetlen környezetünkből élünk, hanem az egész bolygóból, a fosszilis energiahordozók esetében még a bolygó régmúltjából is.

Az energiahordozók árának drámai emelkedése és beszerezhetőségük bizonytalansága már most megkérdőjelezte az eddigi életformánkat.

Ebből a szempontból lényegtelen, hogy az orosz vagy az amerikai nagyhatalmi törekvések, a nagyvállalatok végtelen extraprofit éhsége és manipulációs képessége vagy ezek valamiféle elegye hozott minket ebbe a helyzetbe. Megúszni a dolgot csak akkor tudjuk, ha egyszerre csökkentjük a függésünket mindegyiktől.

Fura lény az ember, érdekes motivációk hajtják. Ezért biggyeszteném ide a végére a következő érdekes tényt: a spórolás egyszerre jó nekünk és árt mindenkinek, aki a háborún, az energiahordozók árával való spekuláción nyerészkedik. Rossz Putyinnak, Brüsszelnek, a multinacionális cégeknek, mert kevesebb ingyenpénzt szednek be, még az ukránoknak is szar, mert kevésbé zsarolhatnak minket. Ha valakinek ilyen igénye lenne, akkor még azt is gondolhatja, hogy Orbánnak is rossz, mert kevesebb adót szedhet be.

Spórolj magyar, és tolj ki a világgal!