Comingoutolt Gundel Takács Gábor! Beismerte, hogy ő is csak egy buta liberális

A magyar liberális médiaelit nem az eszéről híres, ezt mindenki tudja. Mindentudásuk kiterjed mindenre is; általában a nyugati celebek Twitter-posztjai alapján veszik le azt, hogy a nyugati fősodor éppen hol tart. De végső soron az Európai Parlament határozatai az irányadók a számukra; azok nem tudnak olyasmit kinyilvánítani, ami ne válna azonnal a magyar liberális értelmiségi kiérlelt személyes álláspontjává.

Van egy Gundel Takács Gábor nevű csávó, aki régóta a médiában van – abból gondolom ezt, mert ismerős a neve, meg az arca. Műsort, szakterületet nem tudnék hozzá kötni, mert olyan típusú műsorokat bizonyosan nem nézek, amelyeket ő vezet. Intellektuális teljesítményt, gondolatokat pedig végképp nem tudok felidézni tőle. Ezzel nem is lenne baj, ha háromgyermekes apaként nem állt volna bele a nyugati liberálisok családot lebontó kampányába. Ráadásul pont a liberálisok által annyira kedvelt „igazi konzervatívként”, akit csak a liberálisok álláspontjának megismeréséből következő kérdései vezényelnek, mert annyira lenyűgözték a liberálisok erkölcsi igazságai.

Én nem várom el, hogy csekély értelmű kereskedelmi tévések, kommunikációs „szakemberek” bármit is megértsenek a világból.

Egy hívő kereszténynek sem kell rendelkeznie hite teljes filozófiai eszköztárával, idegesítő is, amikor valaki bigottan, a konkrét kontextus megértése nélkül erőlteti hitbéli meggyőződését konkrét ügyekben vagy akár az egész univerzumra kiterjedően.

Gundel Takács Gábor a Latex.hu nevű szélsőliberális propagandafelületen követett el egy írást a következő címmel:

Nem egyértelmű, hogy mit jelent a család

A rajongói által Telex.hu néven ismert propagandatermék a magyar nyilvánosság szélsőértéke valahol Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc Facebook-oldala és a Nyugati Fény tájékán. Ide írni olyan, mintha valaki 1944 februárjában mondjuk a Veled vagyunk, Szálasi Ferenc! című nyilas újságban fejtette volna ki azt, mennyire is biztos a végső győzelemben. Mondjuk Szálasi újságjába legalább bizonyosan nem írhattak kommunisták, míg a Latex.hu-ba csak azok írnak. Viszont a Latex újabban már a nyilasokkal is megengedő. Végül is ők tényleg nyitottak, bizonyították.

Gundel Takács Gábor hosszú írásában elismétli az összes tudományosnak látszó közhelyet, amit csak ebben a kérdésben össze lehet hordani, hogy arra a rendkívül tanulságos következtetésre jusson, bármilyen kérdés jogos, ami kifejezi bizonytalanságunkat arról, mi is a család. 

Idézet következik:

Ebben az írásban rengeteg kérdés szerepel, és remélhetőleg még többet vet fel. De egy biztos: amíg a társadalmi fogalmaink – férfi, nő, anya, apa, férj, feleség, gyermek, egyén, társadalom – nem egyértelműek, addig az ezekre a fogalmakra épített családfogalmunk sem lehet egyértelmű.

Én sem nézem ki belőle, ahogy ő se magából, hogy bármilyen érdemi választ legyen képes adni a kérdésre, de nem is ez volt a cél, hanem a bizonytalanságának kifejezése. És persze az, hogy nyomást gyakoroljon mindenkire, aki ilyesmiben elbizonytalanítható. A liberalizmus alapvetése ugyanis mostanában ez; semmi sem biztos, csak az, hogy az egyén azt csinál, gondol, érez, amit akar, nincs semmiféle közösség, amely normákat, célokat határozhatna meg. És abban biztos van valami, ha egy ilyen empatikus médiafejnek kétségei vannak.

Gundel Takács Gábor ezzel a kis cikkeccskéjével kifejezte hűségét a progresszió nemzetközi és hazai erői felé, illetve biztosította a megfelelő életszínvonalát, ha esetleg tavasszal az ellenzék nyeri a választásokat és a normális emberek érvényesülési esélyei drasztikusan csökkennek majd a „szabad” médiában. „Én sem vagyok normális!” – kiabálja bele az ellenzéki médiatérbe, hogy mindenki számára legyen világos, el tudja ő képzelni magát a Retek Klubnál is, ha kell.

A mi Gáborunk azt is pontosan tudja, hogy ebben a fene nagy diktatúrában, amiben élni és senyvedni kénytelen, semmilyen következményei nem lesznek annak, ha ilyen ostobaságokat irkál, és ideológiai szélsőségesek szekerét tolja, legfeljebb lehülyézik (ahogy most én is). Ahogy azt is, hogy a normalitásnak viszont nagyon kellemetlen következményei lehetnek, ha a toleránsak véletlenül nyernek.

Persze az is lehet, hogy tényleg ennyire buta.

1990 környékén és egy rövid ideig menő volt liberálisnak lenni. Sokan kerültek akkor a liberalizmus hatása alá, az SZDSZ liberálisaival történő találkozás azonban, mivel nagyképű buta barom volt mindahány (tisztelet a tényleg öt alatti számú kivételnek), szinte mindenkinél elmulasztotta ezt a fiatalkori kommunistáskodáshoz nagyon hasonló módosult tudatállapotot.

De ez az ember majdnem hatvan éves. Most tesz fel magának alapvető kérdéseket? És ilyen szarul?

A mi Gáborunk ráadásul volt akkora marha, hogy a könnyen jött népszerűséget egy 24.hu-s interjúval is kihasználja.

Gundelen látszik, fürdik abban az életérzésben, hogy életében kb. harmadszor független értelmiséginek érezheti magát.

Egyébként az interjú minden kérdése szerepelhetne a Hogyan ne készítsünk interjút című tankönyv töltött kérdésekről szóló fejezetében. Van tanulság is.

Ez az ember buta, iszonyúan buta. Nem zakkant (is), mint mondjuk Márki-Zay, hanem csak egy éppen átlagember, aki azt hiszi, hogy ő értelmiségi és mély gondolatai vannak.

És nem élvezet nézni, ahogy a liberális propagandisták szaros zászlóként körbehordják, annak bemutatása céljából, hogy mekkora karrier vár arra, aki nem tudja definiálni a férfi és a nő, az anya és az apa fogalmát. Mondjuk ez is lehet egy karriercél, de jó lenne, ha ezután a médiapiac más szegmensei tartanák el.

Mondjuk ki már végre, ha valaki intellektuálisan nem alkalmas.

Kérdezgessen, bizonytalankodjon valahol máshol. Szerintem most éppen jó helyen van.