Kit érdekel a németek szexuális élete?

Még a németeket se, bizonyára ezért igyekeznek olyan elkeseredetten megismertetni minket a legújabb szexuális tárgyválasztásukkal. Az ébredő és egyébként a hatalmában bizonytalan diktatúrák szokása, hogy folyamatos kampányokkal, kötelező ideológiai befogadni valókkal bombázzák az állampolgáraikat és mindenkit, aki arra jár. A legújabb hacacáré a szexuális perverziókról szól.

A legenda szerint a Führer lelkesen űzte ezeket, vagy nem űzött semmit, de kognitív disszonancia nélkül pártolta a releváns szaporodásbiológiai praxist, mert sok német gyermeket akart. Sőt, akár csinálta, akár nem, nagyon nem akarta, hogy mások csúnya dolgokat csináljanak és így az LMBTQ+ embereket is felvette a kiirtandók egyébként is felettébb terjedelmes listájára. Akkor még nem nagyon léteztek, leginkább csak konzervatív homoszexuálisok voltak, akik igazi és nem transz homoszexuálisokkal csinálták a weimari köztársaság langymelegében. Az SA vezetésének felszámolása is felfogható egy radikális melegellenes intézkedésnek, amelyet a szokásos német alapossággal hajtottak végre.

Ez azonban sokáig nem zavarta a liberális és kommunista propagandát, mert kevésbé felvilágosodott állapotában többek között azzal akarta lejáratni a nácikat, hogy homoszexuális hírbe keverte Hitlert. De csak 1941 után. Ugyanis most tudtam meg, hogy a húszas évek Szovjetuniójában Hitler nagy megbecsülésnek örvendett, mint hős és bizonyára heteroszexuális munkásmozgalmi vezető.

Szóval a Führer halott, és Németországban újra önként mondja mindenki pont ugyanazt. Mással nem magyarázható, hogy ma este a magyar válogatott nem egy német nemzeti színekben kivilágított stadionban játszik Münchenben, hanem szivárványszínűben. A gonosz UEFA miatt ugyan ez csak a szeretettel teli német szívekben lesz így, de sok ezer kezében lesz ott az „ingyér”osztogatott szivárványos zászló, ami a befogadást, a toleranciát, a szeretetet és az ungabungát fejezi ki. Leginkább ez utóbbit.

A szó jelentését megmagyaráznám.

Három európai férfit elfog valami vad törzs valami kietlen helyen. A törzsfőnök megkérdezi az első pasastól, hogy mit választ, a halált vagy az ungabungát? Az a maga fehéremberes naivitásában az ungabungát választja, mert az biztos jobb, mint a halál. Erre a törzs férfi tagjai mindannyian bemutatják rajta a befogadás, a tolerancia és a szeretet rítusát. A férfi iszonyú hosszú szenvedések után meghal. Ebből okulva a másik férfi inkább a halált választja. Erre a törzsfőnök szigorú arccal azt mondja: Rendben, de előtte még egy kis ungabunga! A történetet a harmadik férfi elmondásából ismerjük.

Régebben, a kevésbé toleráns időkben, sem az emberek, sem az országok nem érdeklődtek egymás magánügyei iránt. Manapság azonban Európa némely országának miniszterelnökei főműszakban foglalkoznak más országok belügyeivel, mintha ott is valami választott főfontosok lennének.

A történet lényeg most az, hogy ezentúl az iskolai szexuális felvilágosítás órán, meg az óvodain is, azt kellene ismertetni a gyerekekkel, kamaszokkal, hogy a németek mit is gondolnak a szexről.

Felelős szülő, ismerve a németeket, nem lehet boldog ettől az elképzeléstől. Mondjuk érdekes kérdés az is, hogy egyáltalán mi köze van például a németeknek vagy a hollandoknak a magyar gyerekek szexuális felvilágosításához? Különösen, mert az Európai Bizottság szerint az európai belső piac szabadságát is sérti a pedofil törvény. Azt senki ne kérdezze meg, hogy pedofília szabad áramlása miért lenne érdeke bárkinek is és miért lenne szabadságjog piaci alapon. Leszámítva azt a lehetőséget, hogy a Németországban talán nem elég szabad szexuális tárgyválasztás ügyében akarnak új kínálati piacokat biztosítani azoknak, akiknek még a szivárvány sem elég színes? Nincs elég LMBTQ gyermek Németországban? Mennyi a kvóta? A kvóta ugyanis nagy kedvence az EU liberálisainak. Talán a nemváltásokból, nemváltó műtétekből is van valamilyen kvóta, ha nem, akkor majd lesz? És ha azt nem teljesítjük, akkor gyűlöljük az LMBTQ embereket? Így országszinten? És azt is az EU vagy a német kormány jelöli ki, hogy kinek kell nemet váltani? Mert már erre is vannak jelek.

Szerintem elérkeztünk a határhoz. A teljes, totális őrület határához. Elmebetegekkel van dolgunk. Ezek szinte semmiben, csak egy dologban különböznek a náciktól és a kommunistáktól, csak abban, hogy másba őrültek bele. Milyen szépen is mondja ezt a magyar nyelv. Beleőrülni.

Pedig csak irigyek. Még mindig túl szépek a magyar nők, és ezt az élményt el akarják venni a nőktől is és a férfiaktól is. Mert az LMBTQ-nak ez a végső és látványos eredménye: mindenki úgy néz ki végül, mint egy nagyon randa, mesterségesen elcsúfított nő. Ez olyan németes, ugye?