Az ellenzék progresszív jövedelemadó-terve a magyar középosztály gyilkosa

Az ellenzék tulajdonképpen eddig csak két dologban értett egyet egymással, illetve önmagával, már persze azon kívül, hogy Gyurcsány Ferenc a vezetőjük és Dobrev Klára lesz a miniszterelnök-jelöltjük. Jelesül abban, hogy ha nyernek, akkor megszüntetik a többgyermekesek-gyermekesek adókedvezményeit és természetesen progresszív jövedelemadó lesz. Csak ez a két intézkedés minimum 30 százalékkal fogja csökkenteni a gyermekesek életszínvonalát; az átlagos magyar család akár még ennél nagyobb életszínvonal eséssel is számolhat, ha a baloldal szokásos áram- és gázáremelését is beleszámítjuk.

Mindent elmond a propagandájuk gátlástalanságáról, hogy ezeket pozitív, az „emberek” érdekében hozott intézkedésként nyomják le a saját, természetesen szintén érintett szavazóik torkán is. A baloldali és liberális politikusok ugyanis a rosszindulatuk mellett, teljesen tudatlanok a magyar átlagember szociológiai viszonyait illetően (is). Soha nem voltak képesek megbecsülni a családok, háztartások teherviselő képességét, mindig a magyar viszonyok között középosztálynak definiálható, éppen felfele tartó csoportok, rétegek rablásszerű megsarcolásával akarták megteremteni az ellopni való pénzt. Hiszen kormányra kerülésük esetén vissza kell adniuk azokat a javakat, közszolgáltatásokat, vállalatokat, bankokat a nyugatiaknak, amiket a Fidesz visszaszerzett tőlük, szavazatokat kell vásárolniuk a szegények és a lumpenek között, és újra gazdaggá kell tenniük azt a hordát, amely hatalomra segítette őket.  És persze „etetniük” kell azt a több száz kisebb-nagyobb oligarchát, akiknek sohasem a termelő szektorokban van tulajdonuk és akikről soha nem ír az ellenzéki sajtó. 

És akkor a pár százezer „menekült” költségeiről nem is beszéltünk, akiket a németektől kelle najd átvennünk, a németek iránti szolidaritás jegyében. A nettó hazaáruláson kívül persze ennek a rémálomnak alapvetően szociológiai, társadalomtörténeti indoka is van. Az ellenzék liberális része csupa olyan emberből áll, akik egész életükben vagy életük nagy részében, általában már családilag mindig a kivételezettek kasztjához tartoztak. Nem egyszerűen jól éltek, hanem a felső-középosztály szintű életmódhoz szoktak hozzá. Ez nemcsak az anyagiakat jelentette, hanem azt is, hogy a családi-baráti kapcsolatrendszerükön keresztül minden elérhető volt a számukra. Olyasmik, amiket nem lehet megvenni, sok pénzzel sem, olyasmik, amikről az átlagember még csak nem is hallott. Ez a kapcsolatrendszer még magasabb életszínvonalat, még jobb oktatást és állásokat szerez nekik, az ő lehetőségeik a szó szoros értelemben végtelenek. A brancson belülieknek természetesen a képességeik korlátai sem szabhatnak határt. Erkölcsi gátakról meg ugyebár nem is beszélhetünk.

Dobrev Klára egész életében végtelenül gazdag volt és soha nem állt semmilyen akadály a vágyai megvalósítása előtt. Fekete-Győr nagypapája is a diktatúra vezető funkcionáriusa volt és a papája sem tartozott a rendszerváltás vesztesei közé. Ezek egymás között házasodtak, egymás társaságát keresték és mindig nagyon megválogatták, kit engednek be maguk közé. Az ellenzéki pártok számtalan névtelen, de a pártok valódi működöséért felelős funkcionáriusa kötődik családi alapon a diktatúra harmadik vonalához, ahhoz a harmadik vonalhoz, amely valójában ellopta, a szó szoros értelmében is, a rendszerváltást. Ezeket a csoportokat megvédte az országos ismeretlenség homálya; ki a fene tudta, hogy ki a tanácselnök, a közepes állami vállalat párttitkára három megyével arrébb, és főleg azt nem sejthette senki, hogy szinte minden fontos pozícióban olyanok voltak, akik több árnyék-kapcsolatrendszerrel is rendelkeztek, rendelkeznek.

Ezek a családok átörökítették ezeket az „ismeretségeket” a gyerekeikre, az unokáikra is. Ezeknek a Joe bácsi, Hans vagy Vlagyimir nem egy külföldi titkosszolgálat ügynöke, hanem a papi, nagypapi barátjának a fia, unokája, aki csak egy üzletember, akivel együtt nyaraltunk valami egzotikus helyen gyermekkorunkban. Az ellenzék vezetői soha nem éltek közöttünk, alapvetően egymás között élték az életüket.

Az ösztöndíjak, a meghívó fél által finanszírozott meghívások, jól fizető állásajánlatok, konferenciák, workshopok világában szinte minden adómentes. Hiszen ez mind ajándék, vendéglátás, projektpénz, támogatás, jófejség, nagylelkűség, baráti segítség, hiszen akiktől kapják, azokkal annyira egy hullámhosszon vannak. Nekik természetes.

Ezeknek az embereknek pont annyi köze van Magyarországhoz, mind Bulgáriához vagy Brüsszelhez, semmi. Teljesen honvágynegatívak, a nemzetközi közeg az otthonuk, ahol senki sincs igazán otthon. Nekik az otthontalanság az otthonuk. Sosem éltek átlagos életet, érthetetlenek számukra azok a korlátok, amelyekkel a normális, „átlagos” emberek kénytelenek együtt élni. Ők az elit, ezt tanították nekik, és most meg éppen azt, hogy az átlag magyar nem elég szolidáris, túlfogyaszt, nem akar osztozni azon, amiért megdolgozott. Tréningen magyarázta el nekik egy CEU-s akárki ezt az egészet. Minden, ami nekik jó, az természetes, minden más diktatúra, elnyomás, rasszizmus, mucsaiság. A nyomorult Jobbik csak pórázon vezetett, direkt ocsmányra tenyésztett fajtakutya ebben a projektben. De fura módon nemcsak a közös ellenség köti őket össze, hanem az elithez való tartozás érzete is. Ugyanis Jakab Péter és társai valami teljesen felfoghatatlan okból azt gondolják, hogy ők is valaminek az elitjéhez tartoznak. Törődjünk bele, hogy van olyasmi, amit tényleg nem lehet felfogni.

Az ellenzék által javasolt progresszív jövedelemadó és a családi adókedvezmények eltüntetése tulajdonképpen egy biológiai fegyver. A középosztálybeli reprodukciós korban lévő, normális életet élő, dolgozó családok költségén akarják felneveltetni a legszegényebbek és a gazdasági menekültek gyerekeit. Meg persze ebből finanszíroznák a transzbudikat, a nemátalakító műtéteket, a hormonkezeléseket, meg gondolom, a melegbárt a budapesti városháza aljában, meg minden hülyeséget, ami még eszükbe jut.

Az ellenzék két bizonyosan megvalósuló programpontja a Bokros-csomag sokszorosát vonná el a gyermeket nevelő családoktól. Miután itt dolgozó és adózó családokról van szó, őket még az ezeknek az őrülteknek az agyában létező alapjövedelem sem érintené, mert dolgoznak. Még csak nem is arról van szó, hogy ezt ők el akarják titkolni, hanem arról, hogy előre menekülve inkább büszkék rá. Azért ígérgetnek könnyű szívvel nagy pénzeket mindenkinek, mert annak a többszörösét akarják elvenni mindenkitől.