Karácsony Gergely megmutatja nekünk, milyen lehetett az ifjú és nem mellesleg maoista Demszky Gábor, és lesz melegbár a városháza aljában

Hiszek a Mikulásban, a manók aranyfelkutatási képességében, abban, hogy a visszaeső bűnözők megjavulnak, abban, hogy Gyurcsány Ferenc megtartja az adott szavát, még abban is, hogy tudja, mi az az adott szó. Naiv vagyok, na.

De abban nem hiszek, hogy Karácsony Gergely lesz Budapest főpolgármestere.

Karácsony Gergelynek az a szuperképessége, hogy bármilyen helyzetben képes tovább rongálni a saját renoméját. Akkor is, ha az már objektíve tűnik lehetetlennek. Rejtő Csülök nevű hőse mondta azt az örökbecsű mondatot, hogy „egy okos embert legfeljebb kétszer lehet becsapni.” Karácsony Gergely erre született, hogy ezt a mondatot ismételgesse újra és újra magának bátorítólag.

Gyurcsány Ferencnek abban teljesen igaza van, hogy Karácsony Gergelyt teljesen alkalmatlannak tartja főpolgármesternek. Sőt, abban is, hogy főpolgármester-jelöltnek is tökéletesen alkalmatlan. (Ez onnan is látszik, hogy főpolgármester-jelölt-jelöltnek, aki még csak az előválasztáson indul, annak is alkalmatlan.) Ezt a gondolatot csak az árnyalja némileg, hogy saját magán és esetleg Klára asszonyon kívül mindenki mást alkalmatlannak tart bármilyen pozícióra.

(Klára asszonyt is csak azért, mert neki nem meri megmondani, hogy őt sem, de akkor az anyós a saját nevére venné a Gyurcsány vagyont.)

Karácsony Gergely ráadásul kompromisszumkészségnek tartja a beletörődést a megváltoztathatatlanba. Gyurcsányék árulására, amelyet jól láthatólag egyébként a disztingvált Klára asszony volt szíves boszorkánykonyhailag megkotyvasztani, egyetlen adekvát reakció létezett volna, az, hogy az öszödi géniuszt elküldi oda ahová való, és azt mondja neki, hogy nem indul el az előválasztáson, az igazin viszont igen. Megnéztem volna akkor a Gyurcsány házaspár elkent száját, ugyanis a két potens jelölt (haha) ebben a felállásban azonnal politikai hullát csinál egymásból. Ami még mindig jobb eredmény az MSZP-P számára, mint az, hogy Kálmán Olga mögött fölsorakozva, kvázi mikropártként viselik a vereség következményeit, vagy gyakorlatilag nem részesülnek a győzelem gyümölcseiből.

Mondjuk nem tudom mit kell csinálnia Gyurcsányéknak a többi ellenzéki párttal ahhoz, hogy azok végre ne álljanak vele szóba.

Habár azután, amit kormányfőként, pártelnökként csinált velük, igazán nem lehetnek meglepve. Döbbenetes, de Szanyi Tibor látja a legtisztábban a Gyurcsány-jelenség lényegét, ki is fogja emiatt tenni a szűrét az MSZP. Tök logikus nem?

Karácsony Gergely jó liberálisként, némileg belezavarodva a polgármesteri-főpolgármesteri hatáskörök erdejébe, jobboldaliakat sújtó vagyonadó bevezetésével kampányol. Az osztályellenség elleni gyűlölete a legszebb időket idézi, biztos túl sok időt töltött MSZP-s társaságban. Kezdetnek csak a fél milliárdnál drágább (500 Misi) ingatlanok megadóztatását tervezi, mert azok biztos mind a NER kedvezményezettjeinek tulajdonában vannak. Nem tudom, ez a próba-Gerő mennyire nézett körül a városban, amit vezetni akar, a hírek szerint Csepelt még keresi, de a milliárdos ingatlanok alapvetően nem a NER-lovagok birtokában vannak, hanem az MSZP és az SZDSZ egykori háttérembereinek tulajdonában, akik 2010 után elfelejtették támogatni azokat, akik segítettek nekik meggazdagodni. Ebben az értelmezésben ez nemes bosszú a szoci gazdasági eliten. Mert csak nem feltételezünk olyan ócska demagógiát egy liberálisról, hogy szabadrablással kampányol.

Amúgy persze a „programjában” újrahasznosítja a „miniszterelnöki” ambíciójához összeállított közhelygyűjteményt.

A budapestieknek hálásnak kell lenniük az ellenzéknek, hiszen lehetőséget kapnak az időutazásra, arra, hogy újra éljék a kilencvenes éveket és a századelőt, Demszky Gábor csodás éveit. Semmire sincs szüksége Budapestnek jobban, mint olyan négy évre, amikor a főpolgármester és az önkormányzati többség minden döntésével a konfliktust keresi a kormányzattal, és előkészíteni reméli Gyurcsány Ferenc vagy Dobrev Klára visszatérését a főhatalomba.

* **

A függetlenobjeltív haladó sajtó azóta kitárulkozott, teljes erővel tolja a gyurcsányi vonalat, hiszen ilyen mondatokat engednek elmondani neki:

„A nyugat-európai példákat követve nyitott városházát üzemeltetnék, amelynek a kertje nem parkoló, hanem közpark, ahol a civil szervezeteknek is van irodájuk, ahogyan kávézóknak és egyéb közösségi tereknek jut hely. Amúgy a ljubljanai polgármester kifejezetten kérte tőlem, hogy mondjam el Tarlós Istvánnak, hogy ott a Városháza aljában egy melegbár működik. Eddig nem volt módom átadni ezt az üzenetet.

Most eljut az üzenet, az biztos. (Index)

„Az ő meglehetősen idejétmúlt szemléletével ellentétes a nyitott városháza–nyitott város szellemisége, amellyel én a városvezetést elképzelem.”

Tényleg nem hiányzik más Budapestnek, mint egy „melegbár” a Városháza aljában.