Gyermekeink terhére

Nekiesett a baloldali média Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár minapi nyilatkozatának, azon hőbörögve, hogy az államtitkár asszony ki akarja rekeszteni a homoszexuális párokat a.. nos, abból az izéből…, abból a valamiből… abból a… na, hogy is… Azt hiszem, a baloldali publicisták arra gondolnak, hogy a melegeket az államtitkár asszony a normális életből akarja kirekeszteni, de nem ezt írják. Nem is lenne hiteles, mert abból szerencsétlenek már régen kirekedtek.  

Ehelyett ilyeneket ír például a Mérce: „Sikerült a többséget elnyomó, túlreklámozott kisebbségnek bélyegeznie a homoszexuális embereket, akiknek nagyjából azt az üzenetet közvetítette szavaival, éldegéljenek csak szépen csendben, lehetőleg láthatatlanul, házasságról vagy gyerekről pedig ne is álmodjanak.”

És milyen igaza van az államtitkárnak! Vagy lenne, ha ezt mondta volna a Családok éve alkalmából rendezett minapi fórumon.

A közelgő melegfelvonulás apropóján talán érdemes elmondani, hogy az államtitkár által emlegetett jelentéktelen kisebbség elképesztő agresszióval küzd a saját érdekeiért. Annak ellenére, hogy érdekei szemben állnak minden közösségi érdekkel. Novák Katalin úgy fogalmazott, hogy fennáll a veszély, hogy miközben „egy maroknyi kisebbség jogaiért harcolnak egyesek, elfeledkezünk a többségről.” De tisztázzuk: nincsenek olyan jogok, amikért a melegek harcolnak.

Nem jogokért küzdenek az LMBTQ-aktivisták, hanem fikciókért.

Ráadásul aggasztó fikciókért.

Gyermekbántalmazás

Mostanában két téma körül csúcsosodik ki a meleg-lobbi buzgólkodása. Egyfelől a meleg párok örökbefogadási jogát szeretnék elismertetni, másfelől a melegházasság intézményesítéséért küzdenek. Szögezzük le – Novák Katalin kérésének megfelelően, aki azt mondta, „szabad bátran beszélni nyilvánvaló kérdésekről” – szóval szögezzük le: mindkét projekt durva társadalomellenes agresszió.

Az örökbefogadásra kár sok szót vesztegetni. Nagyjából olyan követelés az, mint az involuntarily celibate eufémikus névvel illetett nyomorult lúzerek igénye a mindenkinek alanyi jogon járó szexre.  Csak a szexpartner beleegyezése, a női önrendelkezés szempontja hiányzik az intézményesített nemi erőszak elképzeléséből.

A meleg párok örökbefogadási lehetősége ugyanilyen bájos dolog lenne: éppen a gyerekek jogai hiányoznak belőle.

Hiányzik az ötletből az a nyilvánvaló és magától értetődő elvárás, hogy a gyerek nőhessen föl normális családban, apa és anya mellett, nota bene, legyen lehetősége arra, hogy szüleitől ellesse a normális nemi szerepeket, s legyen belőle férfi vagy nő, aminek született.

Szerintem elég sokan vagyunk ma Magyarországon, akik gyermekbántalmazásnak tartjuk a liberális világban felbukkant gendersemleges nevelési elveket.

Eltitkolni a gyerek elől, hogy ő fiú vagy lány, végső soron valamiféle megcsonkítása az embernek. Elvenni tőle az apját vagy az anyját, egynemű szülők mellé kényszeríteni akkor is fogyatékossá tevés, ha amúgy jó dolga lenne örökbefogadói mellett.

Potyautasok

Hasonlóan társadalomellenes követelés a melegházasság bevezetése. Az egy dolog, hogy az együttélés tényét, pusztán adminisztratív ügyek kényelmesebb vitele kedvéért ismerje el az állam. Ebben a tekintetben Magyarországon a melegeknek nem lehet okuk panaszra. Az élettársi viszony nagyjából lefedi az elismert együttélés tárgykörét, mindent megad, ami indokolt.

De a házasság? A házasság az valami egészen más dolog.

A házasság nem szentség – legalábbis a modern, szekuláris társadalmakban nem az –, hanem olyan rendszer, ami a gyermekvállalást hivatott támogatni. Előnyeit a megszületendő gyerekek érdekében kínálja a közösség, jogi és anyagi biztonságát a gyerekek védelmében garantálja az állam, azaz végső soron a házasság a gyermekek érdekében létezik.

Persze előfordul, hogy gyermektelen marad egy házasság, előfordul, hogy felbomlik, és természetesen elég sokszor sikerül rosszul. De a házasság biztonságát éppen az adja, hogy mindezek dacára is óriási erőforrásokat rendel a társadalom a hagyományos családmodellhez, remélve, hogy azért elég sokszor lesz boldog és gyermekekkel áldott az együttélés.

A hangsúly itt és most az erőforrásokon van. Nyilván szembetűnőbbek az anyagi támogatási formák, legyen szó adókedvezményről, családi pótlékról, vagy bármi más pénzben kifejezhető támogatásról. Ezek biztosan a megszületendő gyerekek mikrovilágát védik. De ne gondoljuk, hogy az adminisztratív könnyebbségek, amelyeket egy-egy család megkap a magányos egyén meg nem, hogy ezek mögött nem áll erőforrás. Minden eljárás, minden ügymenet, ami kilóg a hétköznapi rutinból figyelmet, munkaidő-ráfordítást, azaz erőforrást igényel.

És ezeket az erőforrásokat végső soron a gyerekek kapják, amikor a családoknak adja a társadalom.

És akkor ebben az összefüggésben mi lenne a melegházasság? Nos, nem nehéz felismerni: parazita projekt, amely a gyermekeink számára fenntartott erőforrásokon élősködik.