Mi és az iszlám, valamint a jobboldali sajtóvita örömteli megjelenése

Trombitás Kristóf (aki egyébként a Mandiner rendszeres és kiváló szerzője) a jobboldalellenes cenzúrájáról ismert Facebook nevű közösségi oldalon tett közzé egy írást április 16-án, amelyben a jobboldali média iszlámmal kapcsolatos viselkedésének bizonyos elemeit kritikusan vizsgálta. Majd tegnap a Pesti Srácok egy korábbi cikkének anyagát bírálta ugyanott, valamint újra kitért a PS és a jobboldal általa érzékelt iszlámellenességére.

Mindkét írást a Mandiner szemlézte, és alapvetően helyes és üdvözlendő, hogy a jobboldali újságírók és publicisták végre egymásra is figyelnek, ténybeli tévedéseink, túlzásaink lenyesegetését helyesen várjuk magunktól és egymástól, és nem liberális negyedbarátainktól. A PS cikk tényanyagában nem vagyok kompetens, így azt a beszélgetést másra hagynám, de az iszlámhoz való viszonyunkról szóló, egyébként rendkívül fontos vita megnyitását támogatom, és rögtön bele is kezdenék.

Trombitás első írásában a következő mondatokkal (is) határozza meg azt az értelmezési tartományt amelyben az iszlámot értelmezi:

„…hogy modernista, baloldali érveket hoznak fel, saját, jobboldalinak vélt álláspontjuk alátámasztására és sorolják az iszlámmal szembeni, progresszív indokaikat. Mindig elmondom, ezzel alapvetően nincs probléma, de miért akarják bárkinek is bemesélni, hogy ezzel jobboldali elveket fogalmaznak meg?”

…

„…akik annyit hivatkoznak Európa keresztény gyökereire, egy fénykorában létező, szakralitással átitatott, valóban keresztény kultúrkörben is nagyon kellemetlenül éreznék magukat.”

Majd Durics Hilmi Huszein, budai főmufti 1931. augusztus 20-án elhangzott beszédéből idéz:

„Mi, szláv anyanyelvű, de magyar érzésű muzulmánok is tagjai vagyunk az egykori ősi turán-iráni közös népcsaládnak, ezer évig ősi földünk Szent István koronájának dísze, ékessége volt, mi magyar hazánkat az utolsó leheletünkig szeretjük, s ha kell, mint azt a világháborúban is megmutattuk, életünkkel és vérünkkel is meg fogjuk védeni.
A Korán parancsolja az Isten és a Haza szeretetét, s mi követjük Allah parancsait. Az élő, hatalmas, könyörületes egy igaz Isten hitét a Sátán hordái fenyegetik, vallástalanná, Isten nélkülivé, erkölcstelenné, hazátlanná akarják tenni a népet, Isten helyett gépeket állítanak, az erkölcs helyett becstelenséget, felebaráti szeretet s különös megbecsülés helyett egyenetlenséget, becsület helyett sivár anyagi érdekeket hirdetnek, megbontják a családi élet hagyományait, gyermeket a szülő ellen lázítanak, megbontják a tekintély tiszteletét, s fel akarják állítani a Dedzsel országát. Lerombolnak mecseteket, templomokat, imaházakat, iskolákat, s az erkölcstelenségnek és istentagadásnak építenek oltárokat.
Akár Keletről, akár Nyugatról jön ez a sátáni támadás, az iszlám vétót kiált! Az Isten köré kell sereglenünk, hogy megdöntsük a sátán és segédhadai hatalmát, s visszavezessük a népet az istenfélelem, tekintélytisztelet, becsület, hazaszeretet és irgalom útjára. Isten nélkül és Isten ellen nincs élet, nincs haladás, nincs boldogulás!”

És végül Orbán Viktortól:

„…Európában ma nagyon sok helyen az iszlámtól félnek, sőt van, ahol ellenségnek is tekintik. Magyarország nem ilyen ország. Magyarország az iszlámot az emberiség egyik nagy szellemi és lelki alkotásának tekinti, amely sok százmillió embert segít hozzá, hogy az emberi élet létezésének magasabb értelméhez eljuthasson. Ezért mi az iszlámról is a tisztelet hangján beszélünk, és kívánjuk Egyiptomnak, hogy a saját kultúrája és vallása alapján sikeres lehessen.”

Második írásában pedig a következőket írja:

„Végül – anélkül, hogy a szükségesnél többet ismételném magamat – muszáj újfent megjegyeznem, hogy ez az ordító és egyébként megalapozatlan iszlámellenesség a nyugati kultúra végfázisba jutott bomlásának egyik jele. Egy tradíciót érzelmileg megítélni, különösen úgy, ha az bizonyos cselekedetekből indul ki, teljes tévút. De leegyszerűsítve mondhatnám úgy is, hogy a keresztény tradíciót és tagjait sem a kétségtelenül elkövetett bűneik alapján ítéljük meg – bár egy tradíció bűnt elkövetni fogalmilag nyilvánvalóan képtelen -, hanem azok alapján, amit hoztak nekünk és a kultúránknak.”

Mindebből egy olyan megközelítés látszik kibontakozni, miszerint az iszlám egy vallás és vallásként is kell megítélni, valamint értelemszerűen vonatkozik rá a vallásszabadság európai fogalma és annak szabadságjoga is.

Először is a főmufti beszédének mélyebb értelmét kell kihámoznunk.

Sajnálatos módon ennek Trombitás által ajánlott olvasata inkább a marxista történelemértelmezés rejtett, de erős jelenlétét sejteti, mint a kor valóságának logikáját. A főmufti és az ő muzulmánjai a mindenkori magyar király alattvalói, a Szent Koronáé, akit aktuálisan éppen a Kormányzó képvisel, de ez az alapvető viszonyokon semmit sem változtat. Az alattvalóság lényege pedig az, hogy az alattvaló minden joga abból következik, csak azért létezik, mert alattvalói kötelességeit elfogadja és azokat buzgón teljesíti.

A Magyar Királyság dicsérete egyébként, hogy világos viszonyokat teremtve úgy integrált muzulmánokat egy keresztény királyságba, hogy azok pontosan tudták a helyüket.

Vallásukat megtarthatták, de az fel sem merült, hogy olyan jogokat követeljenek maguknak, amelyek a magán vallásgyakorlás határain túlterjeszkednek.

A Magyar Királyság egy jó, gazdag és biztonságos hely volt az 1700-as évek első harmadától az ismert világ többi részéhez képest, erős hagyománya volt az értelmes vallásszabadságnak, megérte hozzá hűségesnek lenni. Az idézet legfeljebb azt támasztja alá, hogy a főmufti teljes mellszélességgel ígérhette meg az ő saját Allahjának támogatását a magyaroknak, mert tudta, hogy ez feltétele itteni boldogulásának. Akár még nemzeti érzései is őszinték lehettek.

Az Orbán idézet pedig diplomáciai gyöngyszem, ajánlom mélyebb befogadásra ezt a részletét: „és kívánjuk Egyiptomnak, hogy a saját kultúrája és vallása alapján sikeres lehessen.”

Mást jelent az iszlám ott és mást jelent itt.

A modern nyugati társadalomtudomány legnagyobb tévedése, ostobasága, hogy a fogalmait háttérfüggetlen abszolútumként használja más kultúrákra. A vallás, az ideológia, a politika fogalma, a mi folyamatosan változásban lévő kultúránk egy jelenségének, a magyarázó és kérdésfeltevő tudománynak a produktuma. Elkülöníthetőségük társadalmunk állapotából következik és nem csak mélyebb világtörvényekből.

Az iszlám egy olyan kultúra, amelyben a kultúra, a vallás, az ideológia, a politika, a jog és a tudomány gyakorlatilag nem különül el egymástól. Az iszlám nem vallás, mert minden más is egyszerre, legfeljebb vallás is. Spirituális hagyomány is, de minden más is, olyan zárt rendszer, amelyhez képest Kálvin Genfje egy Szodoma, ha a képviselőinek (hívőinek?) politikai, hatalmi érdek éppen úgy kívánja.

Mindezekből következően ez az iszlámellenesség nem vallás- és hagyományellenesség, hanem egy totalitárius ideológia elleni küzdelem.

Európai mértékkel mérni és európai gesztusokat tenni felé az öngyilkosság egy formája.

Arról persze beszélnünk kell, hogy miként értelmezzük az iszlámot, mert ez határozza meg viselkedésünket vele kapcsolatban. De beemelni az európai jogrendszerbe, mint jogalanyt, vallásként, önpusztító gyilkos ostobaság. Az iszlám nem kerülhet be Magyarországra, és nem terjeszkedhet itt, mert nem vallás, hanem ugyanolyan külső ágens, sőt sokkal veszélyesebb, mint a Soros-féle külföldi érdekeket szolgáló szervezetek.

Trombitás megközelítése épp a liberálisok etikai univerzalizmusának elfogadásáról tanúskodik. Ami ellen mi, konzervatívok minden erőnkkel harcolunk éppen.