Száll egy pofon a szélben

Sallai R. Benedek (továbbiakban SRB) ráment Hadházy Ákosra (továbbiakban H. Ákos). Nem tudjuk pontosan, mi történt. Csak ízlésünk szerint érezzük a szánalmat, hogy az a nagydarab ember bántotta szegény Ákost, vagy a színtiszta, őszinte kárörömöt, hogy megkapta az a gazember, amit érdemelt. Szél Bernadett a rá jellemző politikai éleslátással természetesen azonnal H. Ákos oldalára állt.

Az LMP haláltusájának értelmezése azért megérdemel egy mélyebb áttekintést is, függetlenül attól, hogy az említettek együtt tették tönkre a pártjukat.

Az LMP zöld, globalizációkritikus és a hazai politikai élet végzetes megosztottságát meghaladni kívánó alapértékei nem voltak ördögtől valók, a párt ugyanúgy a gyurcsányizmusra adott reakcióként jött létre, mint a Jobbik. Óriási tehertételként nehezedett azonban rájuk, hogy budapesti alapítói között többségben voltak azok a kriptoszadeszos alakok, akik nem fértek hozzá az SZDSZ törzsgárda irigysége folytán a politikai és az anyagi javakhoz.

De mindazokat a szörnyűségeket behozták az LMP-be, ami az SZDSZ-t a magyar történelem legocsmányabb, legkártékonyabb és legembertelenebb bűnszervezetévé tette.

Az alapítók és különösen a vidéki LMP-sek szándéka szerint a párt erkölcsi alapvetése egyértelmű volt, soha semmi együttműködés az MSZP-SZDSZ konglomerátum szervezeteivel és 2006 személyes felelőseivel. Az LMP története azóta szinte mindig arról szól, hogy bizonyos csoportok és személyek (kívülről és belülről is) megpróbálják a pártot erről az útról letéríteni és beolvasztani a liberális ellenzéki csoportot alkotott mindenkori antiorbánista csürhébe.

A törésvonal általában mindig Budapest-vidék ellentétet is megtestesített, de Budapesten is lehetett annyi elvhű elempést találni, hogy a 2013-as első pártszakadáskor szűken többségben legyenek az elvtelen összefogás ellenzői.

Az LMP belső működése mindig is kaotikus volt, olyan bázisdemokráciát működtettek, amelyben nem lehetett kezelni a minden pártban felbukkanó elmebetegeket és karrieristákat.

Schiffer András minden hibájával együtt képes volt elvezetgetni és életben tartani őket, de képtelensége az egymás iránti lojalitást fontosnak tartó csapat építésére lehetetlenné tette a stabil személyi struktúrák létrehozását.

Az első párszakadás idején is felmerült némi tettlegesség, dobálódzás, de a drabálisabb vidéki tagokba végül is nem mertek belekötni a Párbeszéd Magyarországba távozó metroszexuális nyikhajok. Szerintem egyébként Karácsony Gergely igazat mondott, amikor kijelentette, hogy jobban utálja az MSZP-t, mint a Fideszt.

A baj az, hogy a karrierjét viszont mindennél jobban szerette, mint minden nem igazán tehetséges és gyenge, de nagyravágyó ember.

A vidéki elempések ekkor még azt hitték, vége a kavarásoknak, de nagyot tévedtek. Schiffer még a 2014-es választások előtt jól megkeverte a lapokat, majd rájött, hogy neki van élete enélkül is, így Szél Bernadettre és H. Ákosra hagyta a pártot.

Két elvek nélküli emberre hagyott egy olyan pártot, amelynek tényleg voltak elvei.

Lehet, hogy hülye elvei, de olyan elvei, ami alapján szavazók tömegeit, akár középpárti mértékben is meg lehetett volna szólítani. Fontos tudni, hogy a tagfelvételek során rendszeresen vettek fel olyan tagokat, akik a párt alapelveit, különösen a 2010 előtti garnitúrától való elzárkózást nem vették komolyan.

A régi és valódi elempések döbbenten figyelték a vezetőik ámokfutását. A kampány lendülete egyben tartotta őket, de sokak számára vált világossá, hogy Szél és különösen H. Ákos teljesen gátlástalanul használja a pártot a saját karrierje építése érdekében. Kívülről világos volt, hogy ez egy rossz irány és hatalmas lehetőséget hagynak ki, de minden szakértő menekült az önjáró és teljesen politikai érzék nélküli vezetők ámokfutásának közeléből. Azt is tudta már mindenki, hogy H. Ákos rutinszerűen árulja el a pártot, és mindenféle felhatalmazás nélkül egyezkedik mindenkivel, aki szembe jön.

Az is egyértelmű, hogy most megpróbálják kiszorítani a régi elempéseket a pártból és a bukást hozó választás felelőseinek megfelelő formára szabni az LMP-t.

SRB indulatát ebben a kontextusban kell értelmeznünk. SRB a régi elempések szerint jó srác, habár politikusként ugyanannak a gyűlölködő, kompromisszumképtelen, személyeskedő politizálásnak a hatása alá került, ami végül is Gyurcsány meg a Jobbik karjaiba taszajtotta a pártját. De neki vannak elvei és láthatólag rosszul tűri, ha a pofájába hazudnak. H. Ákos pedig a választások után azonnal megpróbálta kicsinálni az elvhű elempéseket és leszakítani a pártot Schifferről.

Vannak azonban emberek, akik az ilyesmit rosszul tűrik.

Rövid időn belül eldől, hogy az LMP kibír-e még egy szakadást, tagrevíziót, belháborút. Ha Szél és H. Ákos nyer, akkor az LMP nem lesz más, mint néhány ember egyébként teljesen reménytelen politikai álmainak szervezeti háttere és nem fogja túlélni a következő választást.

Az LMP azzal, hogy egyenlőségjelet tett Orbán és Gyurcsány közé ostobaságot csinált, karanténba zárta magát. Amikor összeállt Gyurcsánnyal és Vonával, akkor öngyilkosságot követett el. Tényleg nem látszik belülről, hogy a gyűlölködés nem politizálás?

De nyilvánvaló, hogy ezerszer inkább SRB, mint H. Ákos.