Az LMP haláltusája

Alakulása után és a pártszakadás után is szimpatizáltam az LMP-vel. Főleg józan gondolkodású, jóindulatú vidéki párttagsága okán, akik valóban üde színfoltot jelentettek a magyar politikában. Ez mára nyom nélkül elmúlt.

Schiffer András minden hibája ellenére egyértelmű úton vezette a pártját, olyan erkölcsi döntések mentén, amelyek valóban lehetővé tették volna, hogy az LMP a Fidesz enyhén baloldali, enyhén liberális és értelmesen zöld néppárti alternatívájává váljon. A tragikus káderpolitika, a valódi, ideológiamentes szakértői munka hiánya, illetve a csapatmunkára való képtelenség azonban ezt az esélyt teljesen eljátszotta és Schiffer visszavonulása után ez a lehetőség végleg elenyészett.

Az LMP ma már csak egy emlék. Jelenlegi verziója az SZDSZ elvtelenségét és gyűlölet potenciálját ötvözi azzal a profizmussal, amit az ember egy kommunikációs ávóstól, Ron Werbertől tanulhat el. Sok undorító dolog történt már a magyar politikában, de az MSZP 2002-es kampánya volt az, ami végleg minden tekintetben elvágta a lehetőségét annak, hogy a politikai oldalak egyáltalán beszéljenek egymással.

Aki Ron Werberrel áll össze, annak utána nem esik majd nehezére a nácikkal és a kommunistákkal sem összebútorozni. 

Szél és Hadházy a magyar politikatörténet legsötétebb figuráinak halvány visszfényei, mert Károlyinak nem elég méltóságteljesek, Kun Bélának meg gyávák. Persze kárt azért korlátlanul tudnának csinálni.

Nem értem az LMP vidéki tagságát, hogy miként asszisztálhat ehhez az ámokfutáshoz, miközben a politikai helyzet egyébként példátlanul előnyös lenne az LMP számára. A vezetőik politikai tehetségtelensége még a jellemtelenségüket is elfedi, pedig az még második rátekintésre is lehetetlennek tűnik.

Az LMP, ha jól politizált volna simán az ellenzék vezető erejévé válhatott volna, hiszen minden ellenzéki párt szavazóinak lehetett volna mondanivalójuk.

Kivéve persze a DK-át, de ki mondta, hogy a zárt osztályon is kell kampányolni?

Az LMP ugyanis arcvesztés nélkül tematizálhatta volna a Fidesz témáinak egy részét, mutathatott volna némi nemzetiesedést, érzékenységet a közbiztonságra, felvállalhatott volna egy középosztály-barát adópolitikát, és csak azt kellett volna mondania, hogy a nyilasokkal, meg a kommunistákkal nem. És megpróbálhattak volna két nem elmebeteg ámokfutóra hajazó politikai dilettánsból vezetőt csinálni. Ezt nem azért mulasztották el, mert a lehetőséget nem vették észre, hanem azért, mert a pártot már „titokban” magyargyűlölő, haragoszöld, teljesen erkölcs nélküli, valószínűleg belpesti banda vette át, akinek az SZDSZ már kezdett nagyon hiányozni. Ez az a politikai csoport, amely harminc éve mindent megtesz, hogy a magyar középosztályt elpusztítsa.

Az LMP-nek vége, már csak számszerűleg sem bírnak ki még egy pártszakadást, és a csalódott vidéki tagok kénytelenek lesznek szembenézni, hogy sok évet tettek bele megint egy rakás pesti hülye, meg egy rakás pesti hülyévé válni akaró idióta politikai karriertörténetébe.

Az LMP által erőltetni kívánt ideológia tulajdonképpen nálunk nem is létezik. Még azelőtt elenyészett, mielőtt gyökeret verhetett volna, mert meghaladta az idő. Jelenleg néhány elmebeteg, a nyilasok, a kommunisták meg a liberálisok veszekszenek azon, hogy milyen káoszt hozzanak létre, amelyben kiiszapbírkozzák, hogy melyikük lesz majd az új Kun Béla.

Gyurcsány Ferenc már azt a viccet is elsütötte, hogy az ellenzék győzelme azt jelentené, hogy új választás lesz. Ez minden normális magyar választópolgár álma nyilván, totális politikai háború és káosz hat hónapig, hogy aztán szeptemberben 80 százalékkal nyerjen a Fidesz. Gyurcsány persze azt nem mondta, hogy a második választáson a demokrácia kiteljesítése érdekében a Fidesz már nem indulhatna.

Az az egyetlen, amiben meg tudnak egyezni: egy kis liberális diktatúra, amely a liberális demokráciát előzi.

Az, hogy ebben az LMP is aktívan szerepet vállal, kis kitűzőként Simicska hózentrógerén, megmutatja, hogy nálunk nincsenek jelenleg alternatívái, még csíraállapotban sem, a centrális erőtérnek.

Sajnos sosem a legjobb vagy a legrosszabb következik be, hanem mindig a legundorítobb. A Fidesz majdnem kétharmaddal nyer, de a DK, az LMP meg az MSZP-PM minimálisan megugorja a limitet, a Jobbik lesz a legerősebb, de jelentősen meggyengült ellenzéki párt és még négy évig nézhetjük ezeket a barmokat. A kétharmad hiányozni fog, ezek meg tobzódnak tovább.

Pedig lehetne egy 4.9, 4.9, 9.9 sorozat is, amihez csak egy kis szavazó éleslátás kellene.