Nevetségessé teszi a Nemzetközi Büntetőbíróságot a Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnökre kiadott letartóztatási parancsa

Na persze a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) már korábban is nevetséges volt – a baj csak az, hogy sokan úgy tesznek, mintha komolyan vennék. Az ICC is egy a kilencvenes évek világkormányzást célul kitűző szervezeteiből, amelyekben semmirevaló hülyék és pszichopaták dolgozhatnak együtt a pszichiátriai tüneteik megvalósításáért.

Akkoriban, ahogy sajnos mostanában is, egy csomó gazember kiválóan álcázza azzal az általa preferált összeesküvést, hogy az egész bolygóra joghatósággal rendelkezőnek tűnő szervezeteket hoz létre és működtet. Ilyen ez a nyomorult ICC is, és ilyen a WHO mostani járványügyi kezdeményezése is, de az EU is pont ilyen projektté vált az elmúlt tíz évben. Elvenni a hatalmat a helyben azt birtoklóktól és feltolni azt valami teljesen beazonosíthatatlan, névtelen szakértői szintre. A hatalom tehát létezik, csak a birtoklói tűnnek el a ködben.

És hát valljuk meg, felebarátaink egy megrázóan nagy része annyira hülye, hogy nem fél az olyan önkénytől, amelynek nem ismeri a forrását. Végül is miért is ne bíznánk meg jobban egy gyógyszergyártó pénzén hizlalt WHO-tisztviselőben, mint a saját orvosainkban, külföldi ügyészekben, mint a sajátjainkban? Vagy mi baj lehet abból, ha számunkra teljesen ismeretlen EU-s biztosok, hatóságok sok ezer kilométerről döntenek a legelemibb életfeltételeinkről?

Az ICC szépsége az, hogy abban a valóságtól teljesen elszakadt idióták és korrupt aljadékok – és ez a két tulajdonság sokszor teljesen jól megfér egymással – első közelítésben komoly jogászoknak, bíróknak és ügyészeknek adják el magukat és jogrendszeresdit játszanak. Manapság a jogász egyik legfőbb definíciója sajnos az, hogy az illető az elemi valóság minimális ismerete nélkül, tekintet nélkül előzményekre és következményekre, szimplán jogi kontextusokban leírhatónak gondolja a világ teljességét, beleértve a gravitációt és a kvantumkémiát, és (ez a legviccesebb) az összes létező emberi kultúrát, illetve az össze emberi konfliktust, legyen az egyedi vagy csoportos, kulturális vagy vallási. És mindegyikről végül is lesz megfellebezhetetlen álláspontja.

Én is azok közé tartozom, aki a katonaságnál szerezte némely életre meghatározó élményeit. Az előbbiekkel kapcsolatban mindig eszembe jut a következő rövid történet: egyik katonatársunkról – itt most lényegtelen okból – kiderült, hogy nem okos. Katonatársam, aki optimizmusból azt megelőzően feltételezte róla, hogy azért van némi agyműködése, a szomorú tények kiderülése után hozzám fordult, mint az eset egyik kárvallottjához, és elkövette valószínűleg élete egyik legőszintébb mondatát: én tényleg nem gondoltam, hogy ennyire hülye! Nem kárhoztathattam, én sem gondoltam, hogy ennyire.

Na, az elszabadult jogászok pont ilyenek. A valóság le van szarva, csak az én jogi álláspontom érvényesüljön. A jog vége, nem erkölcsi vagy etikai alapon, hanem a valóság miatt az, hogy ha teheti, a győztes felakasztja a vesztes állam vezetőit, meg akit még kedve van, emberiségellenes bűnökért. Ugyanolyanokért, amilyeneket maga is elkövetett szakmányban. Ha meg nem teheti, mert nem győzött eléggé, akkor a nemzetközi helyzettől függően magában vagy nyilvánosan sajnálkozik rajta, hogy elmaradt ez a kedves aktus.

Bizonyára Önöknek is rendelkezésére áll az a tény, hogy szeretett bolygónkon viszonylag kevés nép él azon államhatárok között, amelyen méltóztatott evolúciósan kialakulni. Ha a dínók jogképesek lennének, biztos lenne ügyvéd, aki perelne bennünket, hogy adjuk nekik vissza a bolygót. A jelenlegi jogrendszer ezt ugyanis nem zárná ki. Mi az a pár százmillió év?

A túlélésünkhöz azonban alapvetően következményetika kell, hogy a cselekedeteink valószínű következményei befolyásolják a döntéseinket, különösen, ha azok láthatóan szétcseszik a világot.

Jelen esetben a hülye ICC nemcsak az izraeli miniszterelnök, hanem a Hamász némely vezetőinek letartóztatását is elrendelte. Mondjuk igazán felsorolhatták volna név szerint Izrael lakosainak 80–90 százalékát, akik abban azért egységesek, hogy a Hamászt mindenestől likvidálni kellene. Meg a Gázai övezet lakóit hasonló arányban, akik kiirtanák az összes zsidót. Vegyük őrizetbe az összeset. Pont annyira reális, mint Netanjáhú őrizetbe vétele.

Az ICC már Putyin esetében is kilépett a nemzetközi jogból, azon vágyálom mentén, hogy ő tudja ott a megoldást, ahol a politikusok és a katonák nem. Izgatottan várom például, hogy azért is köröznek valakiket, mert nem hajlandóak tűzszünetre, egyáltalán tárgyalni, legalább minimálisan reális keretek között.

Tegyük fel, hogy letartóztatják az izraeli miniszterelnököt. Mekkora balhé lenne abból? Most tekintsünk el attól, hogy az USA mit reagál, de mondjuk Putyin milyen kéjes örömmel állhatna ki Netanjáhú mellett, az antiszemita nyugati fősodor ellen. Azon meg nem az én dolgom elgondolkozni, hogy az oroszok humorérzékére hivatkozhatok, miközben a nyugatiaknál ilyen már rég nem fedezhető fel.

Arról nem is beszélve, hogy onnantól bármelyik állam bármelyik politikai vezetőjét, sőt, akár diplomatáját őrizetbe lehet venni bárhol, ha valahol valamilyen bíróság kiadott ellene egy nemzetközi körözést. Semmivel nem lenne kevesebb indokuk, mint a mostani esetben.

Persze ezeket a marhaságokat azért erőltetik, hogy hozzászoktassák a nyugat-európai embereket a hatalom teljes személytelenítéséhez. Kínát, Indiát – ahogy az afrikaiakat sem – ezek az ostobaságok nem érdeklik. Ez nekünk szól, hogy megszokjuk: a mi vezetőinket is bármikor elviheti valami hatóság nagyon fentről, hiába választgatunk itt mi magunknak, nem úgy van az.

A legédibb az, hogy Franciaország támogatja az ICC döntését. Az a Franciaország, amelynek mindenkori elnöke rendszeresen ad parancsot – például az Idegenlégiónak – Afrikában végrehajtandó tisztogató hadműveletek végrehajtására, védendő a francia gazdasági, politikai érdekeket. Milyen rendes a nyugati sajtótól, hogy az itt legyilkolt négerek számát nem írja meg, ahogy azt sem, hány gyerek és egyéb ártatlan arra járó volt éppen az áldozatok között.

Minden francia elnök minimum pont olyan tömeggyilkos, mint az amerikai, és egyikük sem mondhatja, hogy aktuálisan a saját országa területét és lakosságát védi, amit viszont az izraeli miniszterelnök mindig elmondhat magáról.