A VAR csak tovább rombolta a focit! (Liverpool-Manchester City 1-1)


Nem abban kívánok állást foglalni, hogy tizenegyes volt-e az az esemény, amelynek során egy City-játékos mellbe talpalt egy liverpoolit a tizenhatoson belül. Ez tulajdonképpen ténykérdés, hiszen a a jelenet számtalan szögből megnézhető, és a szabályok ismeretében eldönthető. Vagy nem, ugyanis a labdarúgás nevű játék valósága nem írható le szövegesen, minden pillanatnak külön kontextusrendszere van, amelyet régebben az egy darab játékvezető joga és kötelessége volt megválasztani a saját lelki pillanata alapján.

Amit látott és észrevett, azt értelmezte a szabályok szerint, amit meg nem látott, mert rosszul helyezkedett vagy a játék csak simán kibabrált vele az egyszerűen nem létezett a számára (ha csak a partjelzői ki nem segítették). És a „spori” pedig viselte ennek minden következményét, ugyanúgy, ahogy a csapatok és a játékosok az ő döntéseinek, hibáinak következményeit.

A játékvezető nem csak a pálya tartozéka, hanem a játék része is volt. Olyan gólt kellett rúgni, amelyet a játékvezető ott és akkor megad, úgy kell szerelni, labdát szerezni, hogy a bíró tovább engedje a játékot. Ilyen egyszerű.

A foci azonban mindig játékon kívüli erőterek hatása alatt is volt, politika és üzlet, mindig bele akartak szólni, amibe lehet, összeállítás, bíróküldés, kitanított labdaszedők, minden, mert a labda pattanásába objektív okból valós időben nagyon nehéz beleavatkozni. Csiszolgatták a szabályokat, de az alapvető konzervatív megközelítés megmaradt, egy ember, a bíró dönt és ha csak nem szándékosan csal, sőt sokszor akkor is, a pályán elért eredmény marad. A foci olyan, mint az élet, és az élet ilyen.

A foci gigaüzletté válásával azonban ezt a játékot is elérte a progresszió legostobább követelése a kiküszöbölhetetlen emberi hiba kiküszöbölésének vágyálma. Nem követtem, hogy végül is mivel indokolták összességében a VAR bevezetését, de el tudom képzelni. A szakértők ott lesznek, és számtalan nézőpontból megnézhetik, kilassíthatják a problémás eseteket és felhívhatják a téves, vagyis a szabályoknak nem megfelelő ítéletekre a játékvezető figyelmét. Az meg mondjuk kikocog a képernyőhöz és eldönti, hogy jól ítélt-e elsőre.

Ahogy azt Móricka elképzeli. A felelősségcsökkenés már első rátekintésre sem szokott jót tenni a „bíráknak”, például gondolhatják, érezhetik azt, ott lappanghat valahol a tudatalattijukban, hogy a hang a fülükben többet tud a meccsről, mint ők, és így hallgatni kell rá. Aztán a VAR-szobában rejtőző szakértők is gondolhatják azt, hogy ők látják jól, hiszen van róla felvétel. Ami eddig a látványos nagy vitát kiváltó ügyekről nyilvánosságra került, az egy kirívóan ocsmány szubkultúrát mutat, amely pontosan úgy működik, ahogy azt a FIFA-tól és az UEFA-tól megszoktuk. A bíró esetében legalább látjuk, hogy mi történt egy-két szempontból és látjuk, hogy a játékosok és a bíró milyen színházat ad elő az ítélet után. A VAR-szoba egy rohadt fekete doboz, amiben minden emberi gyengeség jól el van rejtve.

Aki már látott focit közelről, az például pontosan tudja, hogy pár méterről, akár a pálya széléről a párharcok nagyon másképp hatnak, mint a tévében, a hanghatás és a szem által tapasztalt dinamika teljesen más, mint a „visszajátszás”. A bíró van a legközelebb az eseményekhez.

Oké tehát van VAR, a kérdés az, hogy vajon nőtt vagy csökkent a nyilvánvalóan problémás játékvezetői ítéletek száma? A lényegesen nagyobb információmennyiségből és nagyobb időkeretben, csapatban dolgozó VAR hatékonynak bizonyult-e? Hát nem, marhára nem. Azt most hagyjuk, hogy széttöredezi időnként a játékot, nyomást gyakorol a játékvezetőre vagy csak a szimplán kétes esetekben kiveszi a kezéből a döntés lehetőségét, mellébeszéléssel, sugallt értelmezésekkel.

A VAR-nak hála a téves, a kétes döntések sokkal látványosak lettek és még tágabb teret engednek a szabályok kreatív értelmezésének. Ehhez még az sem kell, hogy olyan seggfejek üljenek a VAR-szobákban, amelyek ülni látszanak néha. Tele vagyunk a nevetségesen magyarázhatatlan VAR alapú döntésekkel. A balhé a foci része, nem lehet úgy megcsinálni a játék teljes kiherélése (kimiskárolása) nélkül a játékvezetést valós időben, hogy ne legyenek olyan esetek, amelyekbe bele lehet belekötni. De ezeket is el kell dönteni valós időben, ha azt akarjuk, hogy legyen folyamatos játék és ne percekkel később keljen megállni tizenegyest vagy szabadot rúgni. A játékvezetőnek elnézhető volt, hogy téved időnként, de a VAR-nak, mint technológiának már sokkal kevésbé.

Egy-két év csak és a VAR szobában ülő okosokat majd a mesterséges intelligencia váltja majd. Az lesz a nap amikor végleg elfelejtem a focit. A látszat ellenére a tenisznek sem tett jót az emberi vonalbíráskodás kiiktatása, illetve az egyébként egyéniséggel és így jelenléttel rendelkező székbírók szerepének csökkentése. A túl steril körülmények, a túl fegyelmezett játékosok pont az emberit tüntetik el a játékból. A játék lényege pont az, hogy van benne bizonytalanság. Ne akarjunk olyan dolgokat uralni egy játékban, amelyeket a hétköznapi emberi képességeinkkel nem megy. Látni akarom, hogy a bíró dolgozik és vezeti a meccset és ő dönt. Akkor is akarom látni ha téved, ha „hülye a bíró”. Emberi döntéseket akarok.

Vezető kép: Liverpool, 2024. március 10. Darwin Nunez, a Liverpool (b) és Manuel Akanji, a Manchester City játékosa az angol első osztályú labdarúgó-bajnokság 2024. március 10-i játéknapján a liverpooli Anfield stadionban. MTI/AP/Jon Super


A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Az Európai Parlament gonosz emberekkel van tele

  Sajnos az emberi világ tele van olyan problémákkal, amelynek a világ szabályaiból következően nincs erkölcsös …

5 hozzászólás

  1. Királytigris

    Szerintem a VAR egy nagyon okos dolog! Ugyanis a VAR növeli a játkvezetés korrektségét. Miért baj az, ha korrekt lesz az ítélet?
    1. Gondoljunk az 1954-es VB döntőre, ahol a német második gólnál Rahn átkarolta Grosicsot, és az nem tudta elérni a beívelt labdát, amit aztán a németek a magyar kapuba fejeltek vagy lőttek. A You Tube-on megnézhető…
    Ugyanezen a meccsen a bíró Puskás második, a magyar csapat harmadik gólját les címén nem adta meg. Ezzel a két meg nem adott góllal buktuk a világbajnoki címet!
    2. 1962 chillei VB Magyarország-Csehszlovákia: Tichy bombája a felső lécról a gólvonal mögé vágódott, majd a felső lécről kapott perdület miatt a labda kipattant a gólvonal elé. A bíró nem adta meg a gólt, pedig a játék kimenetele szempontjából sorsdöntő lehetett volna. Ezzel kiestünk a további küzdelemből.
    3. 1986 Mexikó, VB meccs Argentína-Anglia. Maradona kézzel ütötte be a labdát a kapuba. A bíró megadta. Pedig Maradona csalt!

    Végül is el kell dönteni, hogy korrekt meccseket akarunk látni, vagy bírói tévedésekkel, netán megbundázott mérközéseket? A sport tisztaságáról már nem is beszélve!

    • béla szórád

      Jó a gondolatmeneted csak ott hibádzik,hogy azt feltételezed,hogy a VAR-ral biztos jó ítélet született volna.Sokszer bebizonyosodt már,hogy a VAR-ral is megtanultak csalni.

  2. A VAR jó dolog. Csak túlzottan szigorúan kezelik,főleg a leshelyzeteknél.
    30 cm-es eltéréseket nem kellene a támadó kárára itélni.
    S bizony ebben is benne van a részrehajlás lehetősége.
    Talán mégis hagyni kellett volna azt,hogy a labdarúgást emberek játsszák és vezetik.

  3. A várakoztatás percekre viszont,nem lehet ennek a technikának a megoldása.
    Egyébként én nem tudok olyan sportot munkát,szórakozást ami korrekt a mai világban.

  4. Jó dolog a VAR. De ezt is emberek kezelik, értékelik. És ezt a szubjektivitást ezzel az eszközzel sem lehet kiküszöbölni. Azonban tisztázni kellene sokmindent a szabályokkal kapcsolatban. Pl. a mostani törökök elleni barátságos meccs tizenegyese ! természetesen örülök, hogy legalább így legyőztük őket, de tisztázni kellene, hogy egy kézrepattant labda, melyben vétlen volt a védő és semmiben nem befolyásolta a helyzetet. Vajon valóban szabálytalannak szabad minősíteni, mely eldönthet egy mérkőzést és esetleg hosszú évek munkáját?
    Persze, azt is le kell fixálni, hogy ami a mezőnyben szabadrúgárt ér, az a bütetőterületen belül 11-es. Itt nincs mérlegelés, hogy „igaz, szabálytalan, de nem ért 11-est” (Simek „szakértő”)
    A kezezés szándékosségét vagy vétlenségét pontosan a VAR segítségével lehet helyesen megítélni.
    De most csak azt nézik, hogy „megnövelte-e a testfelületét”? Ez így kevés!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük