Az ellenzék megint csak égette magát ebben a jó kis 2023-as háborús évben is

Végső megoldásként például meghallgattam még karácsony előtt jóval két ellenzéki felszólalót az Ukrajna uniós csatlakozásáról szóló vitában. Nem a momentumos versenyzőket, mert újabban nagyon rosszul bírom a szekunder szégyent, hanem az első kettőt. Mondjuk sokkal jobban nem jártam, de edzettnek kell maradni, bármikor előugorhat egy Fekete-Győr (akit a Gelencsér lök meg éppen) a bokorból. Háborús évértékelő következik.

A parlamenti munka figyelemmel kísérése során az embernek először is el kell vonatkoztatnia attól a stílustól, amivel az ellenzéki képviselők jelentős része szennyezi a környezetet. Nekem már az sem esik jól, hogy a kormánypárti képviselők rendszeresen kénytelenek beleszőni a „hazaárulás” kifejezést a mondandójukba, még akkor sem, ha általában igazuk van. A hazaárulás egy olyan bűn, amit nem szabad a túl sokszori ismételgetéssel bagatellizálni, mert még a végén az idegen csapatok behívására sem lesz rendes szavunk. Pedig háború idején nem így kellene.

Az ellenzéki képviselők jelentős része persze előbb volt hülye, mint hazaáruló, de ez nem menti őket, sem azokat, akik képesek voltak rájuk szavazni. A baj továbbra is az, hogy képesség híján az ellenzék nem végzi el a demokráciában szükséges munkáját. Ez még akkor is a lehető legnagyobb baj, hogy ez manapság az összes demokráciában így van, manapság a politika inkább tömegverekedés, nem disputa. Háború idején különösen jó ez.

Pedig az Ukrajna EU-hoz történő csatlakozásának mikéntje, egyáltalán a csatlakozás lehetőségének felmerülése, nem csak Magyarország, hanem minden EU-tag számára a legfontosabb geopolitikai kérdés. Persze vannak értékdimenziói is, de a probléma nagyságához képest azok súlytalanok. 2022 februárjában Oroszország ugyanis megválaszolta azt a kérdést, hogy eltűri-e Ukrajna amerikai kézre kerülését, vagyis a mindenkori orosz birodalom egyik legfontosabb részének végleges elvesztését. Háborút is kész vállalni miatta.

Háborúban és a politikában nincsenek biztos dolgok, de már akkor világos volt néhány dolog, a NATO szinte bizonyosan nem akar háborúba bonyolódni az oroszokkal (ami ugye atomháború végül), az amerikaiak sem, és egy ukrajnai proxiháborúban rettenetesen nehéz, mondhatni valószínűtlen legyőzni az oroszokat. Azóta kiderült, hogy a szankciók nem működnek és elfogyóban az a pénz, amit az USA kerülő úton a saját fegyvergyáraira akart költeni. És az a pénz is Amerikában van már, amit az USA velünk, az EU-val el tudott költetni az ukrajnai háborúra. Persze a csodavárás még utolsó lehetőségként ott van, az ukránok még áttörhetnek, a hideg végezhet az oroszokkal, Putyin elveszítheti az elnökválasztást, a szankciók is beerősíthetnek. Abban is biztosnak lehetünk, hogy Putyin nem akar felmutatni egy jelentős győzelmet még az elnökválasztás előtt és marad az állóháború az idők végezetéig. És persze nem szabad elhinni az orosz előrenyomulásról szóló híreket, pont abból az okból, amiért az ukrán sikereket nyáron elhittük. Mert háború idején a nyugati sajtó pont olyan lelkesen hazudik, mint bármikor máskor.

Bárki bármit gondoljon erről, szűk két évvel később nem úgy tűnik, hogy az oroszokat legyőzte volna valaki is, különösen nem az ukránok. Ebből az következik, hogy minimum középtávon, de valószínűleg még évszázadokig az orosz birodalom szomszédságában lesz kénytelen túlélni a magyar nemzet és az ország, a magyar állam. És nem kellene háborúba keverednünk, sem most, sem máskor, az orosz birodalommal.

Ha az EU felveszi Ukrajnát, orosz birodalmi területeket ölel a keblére. Persze csak de facto oroszok ezek a földek, de keleten ez elég szokott lenni pár száz évre. Az oroszok biztos viccesnek fogják tekinteni, hogy Oroszország egyes részei az EU tagjai lesznek, persze csak de jure. De ezen ugyanúgy meg lehet sértődni, mint bármi máson. Akár még háborús indoknak is megfelelő lehet.

Ukrajna csak egy értékalapú gesztusként lehet az EU tagja egy évtizeden belül, a szabályok betartásával még akkor sem. Az EU-t nem ilyen hihetetlen gazdasági és társadalmi különbségek kezelésére tervezték. Az EU már a görögöket sem tudta kezelni rendesen, a románokról és a bolgárokról nem is beszélve. A Romániába reménytelenül szerelmes ellenzék persze nem nagyon tud szembenézni azzal a ténnyel, hogy az EU mennyire kevéssé Balkán-kompatibilis. Ez a magyar bővítési álláspont legnagyobb problémája is, de Ukrajna minden tőle kb. nyugatra elhelyezkedő országtól is fényévekre van. Tán még Transznisztriától is, pedig ott még mindig 1990 van. Amit pedig a jelenlegi ukrán rezsim a magyarokkal művel, arra nincsenek is szavak. Ráadásul minderre a nettó gyűlöleten kívül semmi okuk sincs. Mintha valaki egyenesen azt mondta volna nekik, hogy a magyarokat szabadon lehet elnyomni, úgysem lesz következménye. Mert ebből ugyebár sohasem lesz háború.

És ezek csak a nagy kérdések, a szakpolitikák még szóba sem kerültek. Láthatólag arról sem volt sok gondolatuk, hogy miről is szólnak a csatlakozási tárgyalások. Vitázni arról is kellett volna, hogy vajon Magyarország milyen helyzetbe kerülne Ukrajna felvétele után. Erről azonban semmiféle valódi mondanivalója nem volt a baloldali ellenzéknek. Az ellenzék úgy tesz, mintha az EU mindig a mi javunkat akarná, pedig az általában úgy jár el, hogy csinál egy (sok esetben hatalmas) problémát, majd a romok eltakarítása hirtelen tagállami hatáskörbe kerül. Meglátjátok, háború esetén különösen így lesz.

Nem is próbálnak meg úgy tenni, mintha értenék az EU működését. Annyit vettek le az egészből eddig, hogy azt kell csinálniuk, amit mondanak nekik. De még erre is csak alapfokon képesek, putyinoztak, kommunistáztak (ők!), hazaárulóztak egyet, aztán irány a büfé. Mert a büfé még háborúban is a béke szigete ugyebár.

Bele sem merek kezdeni abba a problémalistába, ami a sajnálatosan elmaradó ukrán győzelem miatt szakad majd a nyakunkba. Mert ugye mi magyarok tudunk már egyet és mást a szar békékről.

Az ellenzék az izraeli-palesztin háborút sem értette meg, minden részvétük a Hamász diktatúrája alatt élő palesztin népé, akik a Hamászt a csúnya zsidók miatt kénytelenek elviselni. Most jó, hogy sok millió arab és/vagy muszlim él Európában, nincs szebb dísze a multikultinak, mint az importált antiszemitizmus. De a Jobbik legalább a baloldalon végre szabadon lehet antiszemita, most ott tutira nem szólják őket meg érte, sőt a régi dolgaiknak is lesz újra egy kis forradalmi, progresszív bukéja. És ebbe a háborúba milyen rizikómentesen be lehet szállni, elég hozzá zsidókat vegzálni 4-6-oson és máris antiimperialista hős lehet bárkiből.

Nem tudott olyan történni 2023-ban sem, amiben létrejött volna a nemzeti egység, de mint tudjuk, az ellenzék ufo-támadáskor is kész lenne az ufok szempontjainak megfontolására, hiszen biztosan kevésbé fasiszták, mint a jelenlegi magyar kormány.

Jövőre meg két választás is lesz, az elmebaj házhoz jön majd. Csak a háború ne jöjjön.

Az ellenzék „arcai”: Gy. Németh Erzsébet alelnök, Molnár Csaba ügyvezető alelnök, Dobrev Klára európai parlamenti képviselő, Gyurcsány Ferenc pártelnök, Komáromi Zoltán országgyűlési képviselő és Varju László alelnök (b-j) a Demokratikus Koalíció (DK) budapesti születésnapi rendezvényén 2023. október 22-én. MTI/Hegedüs Róbert