Öregem, vannak jobboldali celebek is!

Rengeteg olyan dolog van, amit az ember nem akar tudni, de a „közösségi média” valahogy mégis az arcába tolja. Én körülbelül egy éve tudtam meg, hogy a Tóth Gabi és a Tóth Andi nem ugyanaz a személy, és újra és újra meg kell tudnom, mert mindig elfelejtem. Ugye jól tudom, azt is, hogy vannak ilyen énekesnők? És volt közöttük valami fennforgás. Nem hallgatok aktuális könnyűzenét, bármit is jelentsen ez, tulajdonképpen sohasem hallgattam, hozzám még nem ért el annak a tragédiának a híre sem, hogy feloszlott a „Pikasszó Brancs” (húsz éve kb.). Nem tudom, hogy írták, nem nézek utána és nem tudom, hogy honnan tudom, hogy volt ilyen popzenei formáció. Már ha egyáltalán ez popzene.

Mert nekem egyébként minden egyformán popzene, ugyebár. Nekem eddig az volt meg, hogy Németh Szilárdot próbálták mémesíteni és celebesíteni, az ellenzéki sajtó ármánykodott, a saját hozzájárulása nélkül. De ez nem igazi celebség, ő ugyanis például az eredeti értelmében művelt ember, illetve tud rendesen főzni, tényleg nem látványkaját, hanem tud fizikai munkához, árokásáshoz is alkalmatos ételt készíteni, tehát fogalmilag nem lehet celeb. Meg az Ákost fikázza mindig a baller, libsi zenész és celeb világ (ez náluk el se különül), mert hát anélkül sikeres, hogy velük kápszizna. Egyébként persze a celebségtől még lehet valami értékeset csinálni, de hát az már nem szokott kiderülni az RTL-en.

De a pápalátogatás kapcsán elszüremlett hozzám is valami a védvonalaimon keresztül, hogy a balos sajtó betámadta azokat, akik bármilyen módon is örülni mertek a szentatya okán és egyébként bármennyire is lehetetlen, hogy valaki a celeb létből isten felé mozduljon el. Ez azért izgi, mert ez is pontosan kifejezi, hogy mit is gondolnak a liberálisok magukról. Azt el tudják képzelni, hogy valaki a kereszténységből elmozdul a szexuális perverziók és a drog, a celebség irányába, de hogy egy bármilyen celeb ellenkező utat járjon be, azt nem.

Semmit nem tudok a Tóth Gabiról, de gondolom egy énekesnő, aki már csak az életkora miatt is, belecsúszott a celeblétbe, ami nélkül ma nem lehet felszínen maradni. Amikor elege lett ebből, akkor nem a drog felé mozdult el, ahogy ezt a libek szerint kell, meg nem coming outolt, hogy ő tulajdonképpen bármi, csak nem normális nő, hanem megpróbált normálisan élni. Sajnos a szerelmek és a házasságok nem tartanak örökké, most épp válik, ha jól dekódolom a libsi sajtó kéjelgő győzelmi jelentéseit. Én személy szerint nem szeretem a válást, de az egyrészt magánügy, másrészt minden ember saját felelőssége, nehogy már kívülről megítéljek egy számomra teljesen ismeretlen ügyet konkrétan. Ez a libek kedvelt erkölcsi módszere, mindenfajta erkölcs és etika teljes hiányában ítélkeznek mások felett, úgy, hogy semmit nem értenek a kereszténységből sem. Teljesen hülyék, gátlástalanok és aljasok, ezt tudjuk, de hát ez a jelenlegi végtelenül felszínes „liberalizmus” nem az eredeti politikai filozófiai liberalizmusból pusztult ilyenné, amilyennek most tapasztaljuk, hanem sokkal inkább annak a médiacelebségnek a nekrotizáló végterméke, ami az ötvenes-hatvanas évek angolszász sajtójában jött létre. A szabad sajtó lehetősége nem a közösségi média totális technológiai uralmával szállt sírba, hanem már akkor, még a pszichopaták 1968-as „forradalma” előtt.

Szóval minket konzervatívokat joggal lep meg, hogy ha vannak véleményvezéreink, meg híres embereink, akkor a XXI. század kényszeréletformáinak legkegyetlenebbjében, a celebségben létezni kénytelen emberek között is lesznek olyanok, akik rájönnek, a kereszténység vonzóbb életcélokat és ha már itt tartunk, vonzóbb bűnöket is kínál, mint az emberi nyomoron tenyésző liberális embertelenség.

A liberálisok a saját celebjeiket megpróbálják az emberi lét csúcspontjaként bemutatni, persze azért cserébe, hogy azok minden szexuális perverziót és pszichiátriai tünetet bevállaljanak (remélem csak szavakban), hogy ne kelljen dolgozniuk. Mert a posztolgatás a celeblétről akkor sem munka. De közben pontosan tudják, hogy ez mindennek az alja, a teljes elembertelenedés.

És ezután jön a jó kis liberális csavar. A liberális újságírók és értelmiségiek annyira pontosan tudják, hogy az általuk létrehozott és fenntartott celebség mennyire undorító, hogy megpróbálják a jobboldali közszereplőket pont olyan celebként bemutatni, mint a saját ikonjaikat, miközben pontosan ugyanazt, amit a sajátjaikban csodálnak, a lehető legrosszabb dologként aggatják gyűlölt ellenségeikre. Sőt a kormányoldal környékén még az is elképesztő, felháborító, hogy ott bárki is nyaral, vendéglőzik, házasodik, sőt néha válni merészel.

Ha egy drogos libsi celeb éppen válik vagy szakít, akkor az a szabadság, a továbblépés libsi ünnepe, ha egy kormánypártival történik ilyesmi, az akkor a NER álszentsége, mert szegény libsik szerint, csak ebben az egy esetben egyébként, nem az ő erkölcseik érvényesek, hanem a konzervatívokat a legbigottabb szélsőséges kálvinista álláspont alapján kell megítélni. Kb. úgy, hogy egy jobbos még gyermeknemzés közben sem élvezheti a szexet, tulajdonképpen előjáték nélkül kellene csinálnunk szerintük, hogy mindkét érintettnek a lehető legrosszabb legyen. És ez igaz az élet minden örömére is, igazából még nyaralni sem mehetnénk a Balatonra, és a gyermekeinket is csak merő gonoszságból kényszerítjük az életre. De szerintem mindenki érti már miről is van szó.

Ha nem tartozol a balliberális akolhoz és művész, zenész, színész vagy, nagyon veszélyes igénybe venni a sajtó celebek számára nyújtott szolgáltatását. A dolog jellegéből adódóan nem azt fogják írni rólad, amit te igaznak gondolsz. Ahogy a jobboldali politikusokról se írnak soha igazat. Az újdonság legfeljebb az, de csak akkor, ha az elmúlt pár évben nem figyeltél, hogy a saját celebjeiket, híres embereiket is kicsinálják, ha éppen olyanjuk van, vagy ha az eszme érdeke úgy kívánja, vagy ha valaki fizet érte. A bulvárból semmit sem szabad komolyan venni, ha csak azt nem, hogy a halálos balesetnél be volt-e kapcsolva a biztonsági öv. De hát pont azt meg sem írják, mert annak nem lenne kattintásban mérhető haszna.

Én azt se szeretem, ha balosok magánéletéről írunk, de hát ez háború ugyebár, ahol mindent szabad, amit már az ellenség megcsinált velünk. A celebség eredendően nem normális dolog, aki kénytelen ezt az eszközt használni a munkájához, az a lehető legocsmányabb terepre téved. A jobboldali politikusok egyébként eddig nagyon ügyesen használják a közösségi médiát és a celebsajtót, azok nem tudták őket celebbé tenni, pedig nagyon szerették volna ezt elérni. De aki a politikán kívüli nyilvánosságból kifejezi a kormányoldal iránti szimpátiáját, azt celebbé teszik és celebként is akarják kicsinálni. Ezt nem lehet megúszni, általában még a legistenfélőbb élettel sem, hát még egy olyan normális embernek, aki azon nehézségek között bukdácsol a mindennapokban, amiben mi átlagemberek szoktunk.

Vezető kép: Csapás az ideológiavezérelt étkezési kultúrára. Könnyen kitalálhatják kinek az Facebook oldaláról. 🙂

(Könnyed bio-ebéd Csíkban, minden a kertből, a legelőről való.