Fesztiválozó vagyok, vagyis vásárló


És politikai propagandát egészen biztosan nem akartam vásárolni. Az ugyanis ingyen van a dolog jellegéből adódóan. 1989 környékén a nyugati média elfoglalta a magyar nyilvánosságot és a jobboldali kormányok idején – a köztévét leszámítva – mindenhonnan tovább ömlött a kommunista propaganda, amit akkoriban még liberális, esetleg 1990 után ellenzéki propagandának neveztünk.

A liberálisok szerint a világ természetes rendje az, hogy csak komcsi, meg libsi, vagyis ultrabalos sajtó van, mert az egyszerűen a nagybetűs igazság; minden ami ettől, jobbra esetleg felbukkan, az fasiszta propaganda. Ez a tipikus bolsevik propagandafelfogás. Első közelítésben szerintük ugyanis nem az a baj, hogy Gyurcsány milyen beszédet mondott Őszödön, meg miket csinált, hanem az, hogy bárki rosszat mert írni erről az igazságbeszédről. És a Fletó rossz sajtója miatt volt balhé, és nem azért, mert a baloldali politikai elit, értelmiség és sajtó egy pszichopatát juttatott hatalomra és tartott ott majdnem öt évig. Szerintük, ha nincs jobboldali sajtó, akkor a Fletó még mindig sikeres miniszterelnök.

Manapság azonban már rá sem kell írni egy bármilyen fizetős esemény meghívójára, hogy politikai rendezvény is lesz. Dopeman még valami tüntetésen buzgalmi alapon rugdalta az Orbán-fejet, ma már a Sziget Fesztiválon rohadt sokat perkálsz azért, hogy az ügyeletes állázadó politikai performanszát megtekintsd. De így van ez majdnem minden fesztiválon, nyomatják a sztárocskák a politikai állásfoglalást ezerrel. Tisztelet a kivételnek. A baj csak az, hogy igen sokan nem ezért fizettünk.

Sőt, azért fizettünk, hogy pont elfelejtsük az egész rohadt miskulanciát, ami az adott attrakción kívül van. Nekem valaki két hangulati elem, dal, műsorszám, festmény között ne orbánozzon. Az összes liberális sztár szépen álljon össze és felőlem akár havonta is csinálhatnak egy Dögöljön meg a Fidesz! című fesztivált, ahol minden szám után és előtt elsírják, hogy mennyire el vannak nyomva és milyen rohadt szegény mindenki. Nem is járok például liberális beütésű színházba, mert nem érdekel a Hamlet LMBTQ-antifasiszta olvasata, különösen nem kétezredszerre. Arról nem is beszélve, hogy azért vannak tele ezek a rendezések mindig a náci egyenruhákra hajazó jelmezekkel, mert valami miatt az nagyon bejön a tudjuk, kiknek, akik itt bizony túl tudnak lépni a holokausztos asszociációkon. Nem kell nekünk Alföldi Róbert-rendezéseket nézegetnünk, hála Istennek, az ki van írva a plakátra, az pont elég figyelmeztetés. Aki egy ilyenre mondjuk elmegy, az pont tudja, hogy miért fizet.

De ha egy attrakcióért fizetek, illetve egy fesztiválon fellépők sorozatáért, akkor csak azért, és nem a fellépők igen alacsony színvonalú politikai nézeteiért. Szerintem joggal követelheti vissza bárki a jegyének az árát, ha egy koncerten politikai propagandát kap az arcába a kisbetűs művészet mellé. Az a kérdés is feltehető, hogy például a megrendelő, aki a koncertet szervezi, mit rendelt a kedves előadóktól? Bármit, vagy például egy konkrét fellépést, politikai kiegészítések nélkül? Nehezen hiszem, hogy bármelyik művésznek benne lenne a szigetes szerződésében, hogy szabadon politizálhat a színpadon. Mondjuk megnézném, milyen képet vágnának, ha valaki mondjuk Orbán Viktor politikáját dicsérné a világot jelentő deszkákon, esetleg azzal a tévképzetével traktálná a biológiailag irreleváns közönséget, hogy csak két nem van, a lány meg a fiú, és ő maga teljesen pontosan tudja, speciel a himbilimbijéből, hogy ő fiú. Ja, és abból, hogy csak nőkkel akar szexelni.

A szabad sajtó hetekig azon rugózna, amit fentebb írtam, visszakövetelnék a jegyet, LMBTQ-aktivisták kergetnék a szervezőket, D. Anna és Cs. Katka, meg a szakállas hülye napokig ilyeneket posztolna: Kifelé a propagandával a MŰVÉSZETBŐL! És jobbos fogalmilag nem is lehet „művész”!

És az ellenzéki oldalon senkinek nem jutna eszébe a kettős mérce. És akkor még nem beszéltünk ugyebár azokról a szerencsés emberekről, akik többek között nem a politikából való kikapcsolódás miatt mennek fesztiválra, hiszen már eleve ki vannak abból kapcsolva, hanem a katarzis miatt. Erre mondjuk eltévednek Krúbira, amelynek plakátjára sem a politika, sem az anális szex nincs felvezetve, és hirtelen egy kormányellenes tüntetésen találják magukat. Egy Krúbi-„koncert” ugyanis pont olyan, mint egy átlagos kormányellenes tömegtüntetés, csak a Krúbin sokkal többen vannak, de az egzaltáltság és a mindenféle gyorsító, lassító és lélektelenítő szerek százalékos aránya pont ugyanaz. Nem volt katások, az tuti.

Arról nem is beszélve, hogy az ellenzék saját kontextusában túlságosan gyakran bukkan fel az, hogy mennyire menő, ha születésszabályozásilag biztosra mennek a lyukkal. (Elnézést, tesztelem az algoritmus kreativitását is.) Én tényleg sokat gondolok a másik lyukra, de ennyit és ilyen összefüggésben biztos nem. Én mindig is úgy gondoltam, hogy alkoholista az, aki többet iszik az orvosánál, és ez minden más lényeges mennyiség arányára is alkalmazható. Na mindegy, fura fiúk ezek, a lányok meg nem is lányok, annyira furák, úgyhogy szerintem pereljen az, akit arcon fröcsölnek politikával bármilyen nem politikai rendezvényen. Pertársaság?

Vezető kép: Fesztiválozók a Quimby zenekar koncertjén a Fishing On Orfű fesztivál első napján, 2019. június 19-én. Fotó: MTI/Sóki Tamás


A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Percekre voltam tőle, hogy oroszokra vadásszak!

  Olybá tűnhet, hogy a költő túloz, de nem, egy teljesen igaz történetet fogok most elmesélni, …

5 hozzászólás

  1. A Sziget nagy. És ha nem akarsz Krúbi koncertre menni, akkor elmész más koncertre. Ilyen tök egyszerű.

  2. A Szigetre eleve nem kéne kimenni, ha van propaganda, ha nincs.

  3. Bárcsak én írtam volna! (Bár tudnám, micsodám hiányzik ehhez!)

  4. Egy előző rendszerben a szerző valószínűleg ugyan ezt írta volna Hofira is. Miért fizessen azért, hogy hallgassa, ahogy a kommunistákon, Kádáron, a rendszeren poénkodik?

    • Karácsony Márta

      Annyira azért nem poénkodott.. Ő volt a levezető szelep, Kádár által engedélyezve, végszó időnként „az irány helyes, Vörös Csepel”..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük