A gyermekszerető országok a szüleiktől és persze az anyaságtól és az apaságtól akarnak megfosztani minden embert

Szeretik a magyar gyerekeket. Bepereltek bennünket. Azok, akik már prepubertás előtti korban lévő gyermekeknek szeretik rázogatni magukat öltözetlenül (dolgoztassuk meg az algoritmust), és arról is szeretnek mesélni nekik, hogy a nagyot is be lehet dugni a kicsibe, és nem baj, ha ez érzetileg is megjelenik a befogadói oldalon. Én kérek elnézést.

Bizonyára tetszenek ismerni azt az egyébként egy boldogabb korban és más kontextusban született viccet, hogy mi a különbség a pedagógus és a pedofil között? Hát az, hogy az utóbbi legalább szereti a gyerekeket. Ez a vicc addig volt életképes, amíg sem pedofilt, sem gyereket gyűlölő pedagógust nem láttunk.

Végtelen számú baj volt a szocializmussal, de pedofil és gyermeket gyűlölő pedagógus tetszetősen kevés volt benne. Ez a tapasztalatom persze a „nagyvárosra”, Budapestre nem vonatkozik, mert gyermekkoromat szerencsésen tanyán, falun, illetve egy nagyobb vidéki városban töltöttem. Ami egyébként a biológiai racionalitás elsajátításához szükséges és elégséges feltétel. Van abban tehát valami végtelenül falusi és értelmes, hogy például a szexualitás megközelítése a szaporodás iránti vágy és a szaporodásra való képesség irányából történik.

Azzal az egyeddel, aki nem akar szaporodni, azzal valami lényeges baj van, aki meg akar és nem sikerül neki, az nagyon rosszul járt. Előbbit nem értjük, utóbbit sajnáljuk. Ezt a gyermekként elsajátított nézetemet egyébként később a nagyvárosi hülyékkel való találkozásaim ellenére sem volt szükséges felülvizsgálnom.

Persze, ha azt akarjuk, hogy a lányaink és a fiaink között az ösztönösnél mélyebb, komplexebb viszony legyen, akkor a falusi lét során szerzett tapasztalataikat ki kell egészítenünk némi plusz kulturális tudással, illetve némi tágabb összefüggésrendszerrel. Érdekes, hogy amikor az SZDSZ kezében volt az oktatás, akkor sem sikerült összehozni egy olyan szexuális felvilágosítási rendszert, ami nem az anális behatolással kezdődik, hanem azzal, hogy a gyerekek megismerjék a nemükből következő lehetőségeiket és azt, hogy mit nyerhetnek azzal – és úgy általában mindenki, a közösség is –, ha azokat kihasználják.

Mondjuk a jobboldalnak is van rendesen adóssága a szexuális felvilágosítás ügyében: mi is hibásak vagyunk abban, hogy nemzedékek élnek abban a tévedésben, hogy a pornó az szex, és az intimitás nem is szükséges az utóbbihoz. Ne is csodálkozzunk, hogy a pornónézést és a jó dolgában csak a kielégülést hajkurászó Nyugat minden irányban ki akarja terjeszteni a kielégülés határait.

Pár éve volt egy olyan eset, hogy egy nyugati nagyvárosban egy iraki „menekült” berántott az uszodában a kabinba egy nyolc éves kisfiút és olyat tett vele, amit egyébként mindenki megtekinthet a pozitív önkiteljesedéseket felsoroló listán, amit a nyugati haladók a saját nyolc éves gyerekeiknek átadnak szexuális felvilágosítás, vagyis érzékenyítés címén. A migráns arra hivatkozott, hogy nagyon kielégületlenné vált a hosszú menekülése során és nem bírt magával. A kisfiú meg még nem volt elég haladó. Pedig már igazán tudhatná, hogy mindenki azt akarja, ott és akkor és bárhogy. Hiszen ezt már biztos bemutatták neki.

A nyugati fősodor semmivel sem különb ennél a magát fegyelmezni nem tudó, de inkább nem akaró humán erőforrásnál.

Semmilyen emberjogi chartából nem vezethető le ugyanis az, hogy az óvodás kortól a gyerekeket tájékoztatni kell arról, hogy egyes elmebetegek milyen szexuális kielégülési formákra gerjednek, illetve ezzel párhuzamosan milyen identitászagyvalékok elismerésére tartanak igényt.

Némelyek lelkesen ünneplik, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága olyan ítéletet hozott, amiből elvileg az következik, hogy az anya nő, az apa meg férfi. Attól tartok, ki kell ábrándítanom a lelkeseket. Ezek a jeles jogászok csak szójelentéseket pontosítottak, ugyanis a teljes jogrendszert szétzilálná az, hogy a férfi és a nő szó jelentése, fogalma megszűnne és semmilyen biológiai állandóba nem lenne lehorgonyozva többé. Ezt akarták megelőzni, de azt a jogát senkinek nem vonták kétségbe, hogy kikényszerítse a környezetétől, az államtól és a társadalomtól, hogy a képzelgéseit jogalapnak, sőt, tulajdonképpen jogforrásnak fogadják el.

Tehát bármelyik elmebetegnek továbbra is joga lesz a pszichiátriai tüneteit közokiratba foglaltatni. Ahogy minden elmebetegnek joga lesz a gyermekét a biológiai nemét lerombolva nevelni, a gyermeket a biológiai valóságot eltagadva eltorzítani. Csupán annyi történt, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta: ha valaki megszült egy gyermeket, akkor ő az anyja, függetlenül attól, hogy aktuálisan azt képzeli, hogy ő ennek a gyereknek az apja vagy az inkubátora vagy bármi. A terhesség ma már nem feltétele persze még a biológiai anyaságnak sem, béranyát is lehet fogadni. Tulajdonképpen még csak azt sem mondta ki a bíróság, hogy az a gyermek biológiai anyja, aki csak X kromoszómákat adott át neki.

Egészen meglepő számú olyan konkrét esetet lehet találni, ahol ha bezavar egy rendes pszichiátriai tünet, semmiféle logikus megoldás nem lehetséges.

Hiszen ugyebár a magyar szabályozás, miszerint az anya nő, az apa férfi, azt jelenti ki tulajdonképpen, hogy alapesetben minden gyermek rendelkezik két biológiai szülővel, ami nemcsak a természet rendje, hanem olyan joga minden emberi lénynek, amitől nem lehet megfosztani.

A pedofil országok, amikor perelnek bennünket, minden majdan megszülető gyermeket attól a jogától is meg akarnak fosztani, hogy lehessen anyjuk és apjuk. Ha létezik tökéletes embertelenség, akkor ez az. A genderuniverzumban minden mindennel összefügg, minden elmebajból következik minden más elmebaj. Azért elmebaj, mert minden levezethető belőle, bármi, és nemcsak lehetséges, hanem tökéletesen lehetetlen dolgok is. És mindezt azért, hogy a populáció elenyésző kisebbségét kitevő szexuális-szadista elmebetegek, pedofilok és társaik kellően érzékenyített, összezavart áldozatokra találhassanak, akiket szimplán csak a saját kielégülésük érdekében akarnak megszerezni. Semmiféle szeretet, kapcsolat, barátság, emberség nem játszik itt szerepet, csak az áldozati szerepre készítik itt elő a gyerekeket. Az, hogy a genderelmélet lelkes híveinek nagy része csak buta, nem menti fel őket. Pont annyira bűnösök, mint akik lefogják az áldozatot, hogy a társuk a kedvét tölthesse.

Új definíciója van tehát a pedofíliának. Pedofil az az ember, szervezet vagy ország, amely csecsemőkortól 18 éves korig terjedően a gyermekeket és fiatalkorúakat egyes emberek, csoportok, szervezetek szexuális kielégülést vagy a kielégülés elmaradásából következő feszültségoldást szolgáló viselkedéseinek elfogadása érdekében befolyásol.

A genderelmélet egy csomag, ami minden szörnyűséget egyszerre tartalmaz. Pedofília, szexuális szadizmus, hergelt, tüneteikben megerősített pszichiátriai betegek (akik ugyanúgy áldozatok, mint bármelyik hormonkezelt kamasz), áltudományból megélő egyetemi tanszékek és áltudósok,  politikai kalandorok. A liberális őrületnek nincsenek mérsékeltjei, nem gondolják azt a képviselői, hogy bármilyen kompromisszumot kellene kötniük bárkivel. Ha alkalmat adsz nekik rá, akkor megerőszakolnak, vagy elintézik, hogy másnak joga legyen hozzá.