Az ellenzék általános támadást indított a magyar iparfejlesztés ellen!

Természetesen lehetne értelmes vitát folytatni a magyar iparfejlesztés irányai és szerkezete tárgyában, ha valaki akar, kereshet is hozzá értelmes beszélgetőpartnert, nem nehéz. Szerintem még az ellenzéki szavazók fele is pontosan tudja, hogy bonyolultabb ez, mint ahogy a téma leképződik a Szabó Timcsi fejében található gonoszságfelhőben. A jelenlegi beszélgetés tárgya ugyanis nem a magyarországi beruházások milyensége, hanem az ellenzéki politikusok elmegyengesége és hazaárulása.

Minden ipari beruházás támadható, mert átalakítja a környezetet. Minden technológia elavul egyszer, és tényleg, a kapitalisták jelentős többsége egy szemét. Viszont minden tárgy, amit a nyüves ellenzéki férgek használnak, beleértve a telójukat, a vudubabák döfködésére használt tűket és a drogokat is, ipari termék. Valaki keres velük, valaki rohadt sokat, és az ebül szerzett pénzének egy nem kis részét a magyar ellenzéki genyókhoz hasonlatos bérférgekre költi, hogy más kapitalistákat, más országokban lévő termelőkapacitásokat, bérmunkásokat, politikai erőket a finanszírozó érdekei mentén tönkretegyenek. Ilyen a globális kapitalizmus. Ez van, ezt kell meghekkelni valahogy, mert különben éhendöglünk és/vagy kénytelenek leszünk tízéves okostelefont használni, két óra akkuidővel.

Az ellenzék új utasítást kapott, talán mert kénytelen volt új gazda után nézni, mert a régi gazdi új bélférget talált magának. Ezt a vélekedést az ellenzék elmúlt 12 sikerekben gazdag története meg is alapozza.

Tehát most azok pénzelik a jelek szerint a piacon szabadon bérelhető ellenzéket, cakompakk, akik a saját országukba és a saját érdekkörükbe akarják vinni az eddig Magyarországra irányuló befektetéseket.

És persze ellehetetleníteni azokat, amelyek még nem épültek fel, habár már döntés van róluk. És ezt persze el lehet adni politikai harcnak is, hátha csurran-cseppen a régi irányokból is valami lé, mert magas életszínvonalat szoktak meg a mi hazaárulóink.

Ez a buli, mint mindegyik korábbi is persze vérre megy. Mi átlagmagyarok érdekeltek vagyunk az újraiparosításban és nem mellesleg szívesen meg is vitatnánk, hogy részleteiben mennyire is szeretjük a kormány egyedi döntéseit, de erre egyszerűen nincs lehetőségünk. Az ellenzék ugyanis semmiféle munkát, sem politikait, sem szakmait nem végez. Agyilag képtelen rá, egyedül csak őrjöngeni tud. Ez passzol az általuk használt kokszokhoz is, valamint gyanítom alhasi melegség érzést okoz jó részüknél, ami azért a bepislilésnél egy fokkal jobb. Csak mondom, hogy az USB töltős vibrátorban is akkumulátor van, hátha néhányan rádöbbennek mit veszíthetnek.

Magyarország számára számtalan előnnyel jár, ha az akkumulátorgyártás jelentős része összpontosul nálunk. Természetesen környezeti károk nélkül. Laikus szinten az ipari létesítmények környezeti terhelése nem mérhető, csak az aktuális projektben jártas szakemberek szava lehet mérvadó. De a szakemberek nem tűnnek fel az ellenzék egén, mert komoly ember nem szakért ezeknek. Meg hát ugye pont az ellenkezőjét tudná mondani, amivel valamelyik bérenc éppen telehisztizi az internetet.

Milyen szép is lenne egy olyan világ, ahol az ellenzékben meg a független belpesti tudósokban is meg lehetne bízni. Például mert csak olyan ügyekbe állnának bele, amit értenek is, meg amiért nem kapnak táskába pénzt isten tudja milyen külföldi ágensektől. Az lenne az igazi demokrácia. De nálunk minden fordítva van, a parlamenti ellenzék a demokrácia meg az ország legnagyobb ellensége.

Természetesen sem a magországoknak, sem Brüsszelnek nem kellemetlen a magyarországi ellenzék új akcióinak iránya. A magyar gazdaság sokkal jobb állapotban van, mint ahogy azt Brüsszelben szeretnék. Sem a járvány, sem a háború, sem az infláció nem rengette meg a kormányzat, a jobboldal pozícióit, a magyar gazdaság sokkal kevésbé van rászorulva az uniós pénzekre, mint ahogy azt Brüsszelben gondolták. Nem akarnak ezek a kurrens ágazatokban versenyképes magyar konkurenciát, lázadozó gyarmat vagyunk nekik, nem más.

Az uniós pénzek és a jelentős külföldi beruházások és így a fennmaradó növekedés együtt még azt üzennék az éppen lassuló gazdasággal szembesülő nyugati országok közvéleményének, hogy nem a szankciós öngyilkosság a helyes gazdaságpolitika.

Szeretett nyugati szövetségeseink és szeretett ellenzékünk tehát közösen tesz meg mindent, hogy a magyar átlagembernek minél rosszabb legyen.

Az is fontos kérdés egyébként, hogy amúgy kivel ellenőriztessük le a kormány munkáját, ha nem az ellenzékkel, a másik meg az, hogy mi a francnak tartjuk ezeket a főállású ellenségeket? Hatalmas gazdasági nehézségekkel szembesülünk éppen, aszály, háború, posztkovid tünetek. A jobboldali kormányok az ilyen helyzeteket megoldják, együttműködve a társadalommal, az emberekkel, ellentétben a baloldali kormányokkal, amelyek tökéletesek, viszont mindig a körülmények áldozatául esnek valahogy. Ők mindig inkább külföldi segítséget igényelnek, meg  egy kis költőpénzt. És most már nem politikai célokat követnek, hanem csak ténylegesen rombolnak.

Nincsenek hatalmon, csak azzal foglalkoznak, hogy a jobboldali kormánynak és az országnak ártsanak valahogy. A hiedelemmel ellentétben az ellenzéknek nem ez a dolga. Lenin elvtárs híres gondolata ez, és ezt magáévá tette az ellenzék is, a helyzetnek előbb romlania kell, hogy később javulni tudjon, és ezek mindig az első lépésnél tartanak, a romlásnál. Az ellenzék egyetlen esélye a katasztrófa, vagy valami külföldi hadsereg, akkor talán hatalomra kerülhetnek valahogy, ha az ország nem figyel oda. 

A haza ellenségei pedig nem részei a demokráciának. A Fletó jól mondja ezt, mindig is a magyarok ellenségeként definiálta magát és a haverjait. Vajon a szavazóik mikor veszik észre, hogy ezek a magyar gazdaságot bármikor bárkinek odaadnák ingyért, ha cserébe hozzájutnának a hatalom látszatához? Az ellenzék végtelen primitívsége és gátlástalansága okán jó lehetőségünk adódik megértetni az ellenzéki szavazók jószándékú részével, hogy kikkel is keveredtek egy táborba. 

Vezető kép: Hatlaczki Balázs