A gáz ingyé’ van, ingyé’ is vót, csak a zOrbán aggya soké’!

A Kedves Olvasó látott már földgázt? Legfeljebb szagolt, de akkor meg honnan tudja, hogy az volt? Ez egy nagy átverés, csak falból van csővezeték, végül is onnan jön ki, hogy legyen mivel indokolni: Fizetni kell!!! Tudom, hogy nem szabadna a kommentelők szellemi színvonalából kiindulni avval kapcsolatban, hogy van-e értelmes élet a Földön. Dehát nincs! Az emberek általában olyan hülyék, mint a kommentelők. Teljesen természetes, ha egy normális ember kommenteket olvasva heves vágyat érez az erdőben lakásra vagy a pincébe történő végleges leköltözésre.

Kezdetnek egy közgazdasági alapvetést szeretnék felidézni, ha valami ma olcsóbb, mint amennyiért tegnap megvettük, nem szoktunk visszamenni a boltba követelni az árkülönbözetet.

Rövid gáztani ismertetőnk következik liberálisok, dékások és a felsorolásban korábban nem szereplő egyéb elmegyengék számára. A földgáz nevű energiahordozót az ősrobbanás, szupernova-robbanás, a naprendszer kialakulása, a bolygóképződés, a Föld nevű bigyó felszínén és annak közelében zajló mindenféle események, meg az élet hozták létre rohadt sok idő alatt. A földgáz jó mélyen van, de ki lehet imádkozni onnan, fúrás és repesztés útján (mi fúrunk, az amerikaiak inkább repesztenek). A földfelszínhez viszonylag közelebb lévő gázt, vagy a nem túl mély tenger alatti talajban található gázt viszonylag olcsón ki lehet szortyintani onnan és viszonylag olcsón, alapesetben csővezetéken el lehet szállítani messzire.

Az meg Isten akarata, esetleg az Univerzum bűne, hogy a gáz, meg az olaj általában mindenféle ocsmány, az LMBTQ+ jogok iránt érzéketlen országok alatt gyűlt meg valahogy.

Az USA alatt is sok van, csakhogy nagyon mélyen, rengeteg csúnyaságot kell csinálni a természettel, hogy a felszínre kerüljön az anyag, arról nem is beszélve, hogy nagyon messzi van és nincs csövünk se, ami elérne odáig. Azt hiszem, hogy az Atlanti-óceán meg túl széles és túl mély ahhoz, hogy csak úgy be lehessen alagcsövezni. Pedig az amerikaiakat nem lehet vádolni azzal, hogy nem rajonganak eléggé az LMBTQ emberekért.

A csővezeték persze maga nem olcsó, de miután viszonylag tartós és eszelősen sok gázt lehet rajta elszállítani, csak egészen csekély összeggel emeli meg az egy csészényi szójalatte elkészítéséhez szükséges energia árát. (Ezért érdemes felrobbantani.)

A gáz ugyebár gáz halmazállapotú, mondhatni légnemű, de össze lehet nyomni egészen kicsikére és úgy tuszkolják bele a csőbe, sőt utána rögtön újabb adag bepréselésével adják meg neki a kezdőlökést, hogy elérjen például Oroszhonból Némethonba. A nyomással, sűrűséggel, hőmérséklettel, áramlástannal nem terhelném Önöket, az a főlényeg, hogy a cső másik végén lehet vételezni a gázt. Valahogy úgy alakult, nyilván nem vesztegetés következtében, hanem csak adta magát, de az egész európai gazdaság úgy rá van csavarodva a gázra, főleg az orosz gázra, mint az óriáskígyó az őzgidára.

De van egy probléma. Mint említettem volt, rohadt sok gázt használunk, olyan sokat, hogy nagyon macerás lenne annyit úgy eltárolni, amennyit egy télen elhasználunk iparilag és fűtésileg. Ha valaki esetleg tudja, írja már meg, ki és mivel volt annyira megcsapatva, hogy az az ötlete támadt, több ezer kilométerről hozatja a téli tüzelőt?

Ezért adta magát az a frenetikusan zseniális ötlet, hogy olyan rendszereket építsünk ki, amelyek pont annyi gázt képesek szállítani a felhasználási helyekre, amennyi éppen kell.

Vagyis nincs nekünk otthon gázunk, pont úgy, ahogy villanyunk se eltárolva, csak a vezetékben van, de abban mindig, és ha mi használunk belőle a másik végén, meg a rendszer egyéb pontjain, mindenféle technikákkal fenntartják benne a nyomást vagyis a másik végéről megtolják, ha mi fogyasztunk.

Ez idáig rendben van, de kinek a tulajdona az a gáz, ami a vezetékben van? És főleg kinek a tulajdona volt? És mennyiért adják nekem és mennyi haszna van rajta másoknak? Valamiféle terméket két módon vásárolhatunk meg, elmehetünk valakihez ötletszerűen, aki árul valamit, ami nekünk kell és veszünk. Vagy szerződünk valakivel, hogy például a hét minden napján letesz az ajtónk elé egy literes tejet. Hosszú távú szállítási szerződés, ilyenkor szokott az ember kedvezményt kapni.

Így volt ez a legutóbbi időkig, amíg okos emberek ki nem találták, hogy mi lenne, ha a gázt azok, akik eddig árulták nekünk, nem a kitermelőkkel kötött hosszú távú szerződések alapján szállítanák nekünk, szintén hosszú távú szerződések alapján, hanem naponta a gáztőzsdén alkudoznának rá. Ez, szólt az érvelésük, biztos leviszi majd az árakat.

A liberális híresztelések ellenére a tőzsde nem egy szabadpiac, hanem általában a nyerészkedés helye, sőt olyan is van, hogy mindenféle okokból felfelé mennek az árak. Azt már hozzá sem teszem, hogy az egészet a covid idején bekövetkező gazdasági leállás, vagyis keresletcsökkenés idején lévő árakra számolták ki.

Annyira már nem láttak előre ezek a nagyon okos, korrupcióval kapcsolatba nem hozható emberek, hogy a lezárások után újraindul a gazdaság. Legyünk jóindulatúak, biztos azt hitték, hogy sikeresebb lesz a járvány.

A nagyon-nagyon buta emberek, tehát a liberálisok, ellenzékiek, piacfetisiszták, meg minden egyéb fogyik, most hogy éppen lementek a gázárak, azt kérdezgetik, hogy a ma reggeli gáztőzsdei árak miért nem jelennek meg az ő hóvégi számláikban. Arról az apróságról nem beszélnek, hogy ma nem azt a gázt fogyasztjuk, amit ma eladnak a gáztőzsdén. Hanem azt, amit valamikor máskor, sokszor sokkal régebben, mindenféle izgalmas árképzési számítások alapján, hosszú távú szerződések alapján (a magyar esetben) megvásároltunk már. Sajnos a hosszú távú szerződések is követik elég szorosan a világpiaci folyamatokat, de még mindig kedvezőbbek, mint a keresleti sokkból, illetve a hiányból következő tőzsdei árak. Mondjuk, a jelenlegi „alacsony” ár is többszöröse a magyar rezsicsökkentett árnak, de ez kit érdekel, egy ellenzékit biztos nem. Az átlagfogyasztás feletti ár valóban nagyon piaci és előfordulhat, hogy éppen magasabb, mint amekkora a tőzsdei ár volt pár percig, amikor a nyerészkedési feltételek éppen változtak. De épp ezért kell takarékoskodnunk, hogy gázhiány nélkül fenntartható legyen az átlagfogyasztó háztartásokra szabott rezsicsökkentett ár.

A magyar rendszer lényege, és lényegesen kisebb mértékű, de hasonló tompító rendszerek működnek Európa sok országában is, hogy a világpiaci mozgásoktól független áron garantálja a magyar háztartások teherviselő képességéhez igazított hatósági árat. A gazdaságot viszont eléri a hatalmas energiaár növekedés. Ami a háború, a szankciók és úgy általában a hülye politikusok tevékenységének következménye. Aminek például nagyon örülnek azok a kereskedő cégek, akik a jelenlegi piaci árakhoz képest jelentősen alacsonyabb áron lekötött gázt adnak el most piaci áron nekünk. Ezért van az energiacégeknek hatalmas haszna manapság. Mert az egyéb költségeik nekik is és a termelőknek is, nagyjából változatlanok. És persze ez a lényeg.

Meg az, hogy szigorúan ismeretlen tettesek így vagy úgy felszámolták, megsemmisítették, mindközönségesen felrobbantották az Európát ellátó vezetékeket. Ami nem ment erőszakkal, azt jogi eszközökkel nyírták ki végleg.

Nem gázhiány van globálisan, hanem jószándék és józan ész hiány.

Vezető kép: Zsana, 1979. január 28. Megfeszített munkával dolgoznak az ország minden részéből a helyszínre érkezett kitörésvédelmi olajbányász-brigádok a zsanai égő gázkitörés elfojtásán. MTI Fotó: Karáth Imre