Láttam a két utolsó hollandot, mielőtt még megrontották volna őket

Kellemetlen tapasztalata az elmúlt harminc évnek, hogy a kommunisták egyetlen dologban mondtak igazat. Amit a kapitalizmusról mantráztak, az sajnos szinte teljesen igaznak bizonyult, pedig elengedték a fantáziájukat. Mondjuk az is teljesen igaz volt, amit a nyugatiak mondtak a kommunistákról, de ezt mi amúgy is tudtuk már. De ez az írás történetileg egy nudista strandon játszódik, úgyhogy lesznek talán kellemes részei is. Vagy talán nem is, mert hollandokról lesz szó.

2000. augusztus 19-én reggel 7 óra 3 perckor kimásztam a balatonakarattyai nudista kempingben a sátorból, csendben, hogy ne ébresszem fel a barátnőmet, és lebotorkáltam a partra. Korán kelő vagyok és jól láthatóan mindenki más későn kelő volt ebben a populációban, így boldog magányban élveztem a napfelkeltét. Semmihez nem hasonlítható érzés az, amikor a hajnali, de már meleg szél átfúj ott, ahová egyébként alapesetben nem jut el. Ekkor 7 óra 7 perckor halkan, gyakorlatilag szinte lendületből begurult egy ősrégi Volkswagen terroristabusz (t2-es) autentikus rozsdafoltokkal, virágokkal és worldpeace jelekkel telerajzolva, holland rendszámmal. Tán 8 óra előtt nem is lehetett autóval bejönni a kempingbe, nem is értettem, hogy engedték be őket. Tőlem talán öt méterre megálltak és elkezdtek kikászálódni a járműből. Akkoriban mi is bogárhátúval jártunk (most is van egy) és egyébként meg még egy gépjárműfajta vált ki belőlem lelkesedést, a régi transzporter. Így szeretettel vizsgálgattam a romot, azon tűnődve, hogy vajon menthető-e még.

Ekkor az anyósülésről egy figyelemreméltóan nem szép, mondhatni megrendítően elhasznált néni kászálódott ki. Olyan sebességgel vetkőzött meztelenre, hogy nem volt időm behunyni a szemem vagy illedelmesen elfordulni. Semmilyen formában nem lehetett visszakövetkeztetni a szebb napjaira az aktuális állapotából. Amikor egy hasonló lényegű apó felbukkant a jármű másik oldaláról, szintén a teremtettség közvetlen állapotában, azt hittem, hogy egy olyan nyugdíjas pár idézi fel a hatvanas éveket, akik már akkor sem voltak fiatalok. A mozgásuk, a hangjuk alapján azonban nem tűntek hetven évesnek, át kellett értékelnem az álláspontomat. Így csak akkor lehet megöregedni, ha kemény drogokkal tartod magad karban. Az élet és a szépség mulandósága feletti szomorúságomon dolgozva eloldalogtam két bokorral arrébb a partra, feltételezve, és remélve, hogy ők sem kívánják a társaságomat. Évekig dolgoztam ágy mellett az egészségügyben, sokat tudok az emberi test pusztulásáról, de erősen reméltem, hogy soha többé nem látok közelről ennyire fonnyadt embereket. Még tudományos érdeklődésből sem.

Ekkor fiatalabb hangok és némi családi perpatvar hangjai szűrődtek át a bokrokon és fél perc múlva egy nagyon zavarban lévő, elkeseredett arcú kiskamasz, valamint egy szintén nagyon zavarban lévő, pirosló fejű 16 év körüli lány jelent meg mellettem a parton, természetesen mindketten szintén anyaszült meztelenül. A közhiedelemmel ellentétben a nudista strandon sem kötelező mindig meztelenül flangálni. Az alapfeltevés az, hogy olyanok jönnek ide, akik szeretnek meztelenül napozni és akiket nem zavar a saját és mások meztelensége. De ha normálisan viselkedsz nem vetkőztetnek le azonnal. A kukkolókat, a leselkedő férfiakat egyébként komoly hatékonysággal szűrik ki, ugyanis azokat általában vagy zavarja a saját meztelenségük, vagy nagyon látványosan zakkantnak tűnnek már első közelítésben. Az a férfi, aki meg hoz magával barátnőt, az meg jobbára ártalmatlan. Felettébb kellemes tapasztalat egyébként, hogy a nudista strandon a bunkók jelenléte felettébb ritka, mintha nem is lennének.

A két fiatal hollandus azonban nem látszott boldognak. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a lány a validált 10-es pontrendszerben körülbelül 9-es lehetett, nagyjából 1 méter 70 magas, a nemi érés nagyon jól látható jeleivel. Nagyon brutálisan jól nézett ki. Nem voltam felkészülve erre a találkozásra. Én is zavarba jöttem. A nudista strandon nincsenek, pontosan ritkásan vannak zavarban lévő emberek, kivéve bizonyos hason fekvő férfiakat, akik éppen egy tanulási folyamatban vannak benne, ami az önkéntelen testi reakciók tudatos szabályozásáról szól.

Nem mintha ők fel lettek volna készülve arra, hogy valaki van a bokrok másik oldalán, csak szerettek volna messzebb lenni a két felnőttől, akik feltehetőleg a szüleik lehettek. Az a benyomásom támadt, hogy a vita a ruhaviselési, illetve nemviselési szabályzatról szólt. Nem csak a lányos zavar nem része a nudisták viselkedési repertoárjának, hanem a szégyenkezés sem. Hirtelen megértettem, hogy a nudista kempinget a szülők forszírozták és a két gyereket kitörte a frász attól, hogy legtesképzavarosabb és hormontúltengéses életidejükben meztelenül kellett mutatkozniuk idegenek vagy bárki előtt. Hirtelen én is kényelmetlenül, még kényelmetlenebbül kezdtem érezni magam. Amennyire meztelenül ez lehetséges volt, méltóságteljesen elsiettem a helyszínről.

Egyszerű ennek a sztorinak a tanulsága, még akkor is az, ha hajlamosak vagyunk csak a szépre emlékezni.

A szépség könnyen tönkretehető. A lazaság, a hippiség, a haladárság, a progresszivitás, a szabadság, minden túlzásba vihető, mindent lehet ostobán, bigottan, másokkal nem törődve csinálni. Kis kamaszok, serdülő leányok Hollandiában sem akarnak nudista strandra menni a szüleikkel, sőt lehet, hogy azok nélkül sem. Mindenkinek megvan a maga útja, ahogy felépíti a saját testképét, a szexualitását. Ez önmagában is elég nehéz ügy, ne kelljen ezt már elmebetegek társaságában és az ő útmutatásaik alapján csinálni.

Nem csak holland, német sajátság is ez, valaki nemrég mesélte, hogy egy hölgyismerősét valami koedukált NDK csereüdülésen 14 évesen kötelezően elvitték egy nudista strandra és erőszakkal levetkőzetették, hogy aztán meztelenül zavarhassák bele a 15 fokos tengerbe. Mondjuk legalább nem lőtték le.

Máig nagyon sajnálom azt a két szerencsétlen holland kölyköt, nem lepődnék meg rajta, ha ma szegény lány már 50 évesnek látszana és szakálla lenne, és azon sem, ha az a szerencsétlen fiú már húg lenne és nem öcsi. És mindketten előadásokat tartanának arról, milyen csodás volt ráébredni arra, hogy egymás testébe születtek és hogy akár cserélhetnek is. Vagy bármi más. De persze ez csak utólagos okoskodás, látva, hogy mivé lett Hollandia. Az is lehet, hogy mindig is ilyen volt, csak nem vettük észre. Az biztos, hogy a két fonnyadt múmiának a szégyen, a szégyenkezés, a szemérmesség, az empátia fogalma már akkor sem volt meg. És ezt a nemtudást sikeresen átadták a következő generációnak is. Akik már nem is hollandok, csak haladók.