Ne haragudj, de nem érdekelsz!

Valami hatalmas félreértés van itt. De te nem érdekelsz. Nem érdekelnek a problémáid, nem érdekel a létezésed. Sosem találkoztunk, érzékelhetően nem voltunk hatással egymás életére. Nem jártunk egy osztályba, egy táborba, egy sportegyesületbe, nem laktunk egy utcában. Nem olvastuk ugyanazokat a könyveket. Nem tudok semmit rólad, azt sem tudom, hogy létezel. Nem dolgom, hogy tegyek valamit érted. Isten tudja, hány milliárd ember él a földön, de én csak néhányért szeretnék felelős lenni, de azokért tényleg. Arról beszélhetünk, mit tehetünk mindenkiért, de arról nem, hogy mit tehetek érted.

Magyarországon, feketék hiján (magyarul négerek) az eltörléskultúra feminista alakban jelent meg. Sértődött művésznők alakjában. Sok van belőlük, nem csak most tudnak mindent jobban, hanem visszamenőleg is. A velük találkozó, korábban elbizonytalanodó, de most már besokaló férfi életérzését igyekeztük megragadni monológ formájában. Azért monológ, mert beszélgetni velük teljesen lehetetlen:

Férfi vagyok, a nők jobban érdekelnek, mint te, ne haragudj, de a világ ilyen. Szép nő vagy? Jobban érdekelsz, mint a csúnyák, ne mondd, hogy tőlem tudtad meg, hogy szép vagy. Én sem tőled tudom meg, hogy nem vagyok különösebben jóképű. Kövér vagy? Te így érzed jól magad? Na ne hülyíts, én 6 kiló plusztól rosszul vagyok, te hogy lennél jól 30 kilogramm felesleggel? Ha magadnak is hazudsz, nekem se mondasz igazat, fel se merül, hogy érdekelj. Nincs veled semmi baj, de nem szeretem a szagodat, mert nem illat nekem. Nem vagy büdös, de annak a másiknak más a szaga és ez elég, hogy ne veled akarjam leélni az életem.

Ez nem igazságos? Ki mondta, hogy bármi igazságos itt? Én nem sértődöm meg arra az emberre, akit nem érdeklek, ez a legelemibb emberi jog, hogy ne kelljen mindenki után érdeklődni, hogy választhassunk. Bármilyen alapon.

Nem érdekelnek a problémáid, ne haragudj, nem is értem őket. Csak annyival tudok hozzájárulni a szabadságodhoz, hogy békén hagylak, légy szíves, te is hagyj békén engem. Elnyom valaki? Ver a feleséged? Neked kell megfőzni a vacsorát? Fájdalmas a szülés, a tökönrúgás, szar volt a katonaság? Nem áll fel? Lenne kedved, de nincs kivel? Nem hideg a sör? Túl erős a pálinka, pocsék a tévéműsor? Lassú a net, nincs wifi a wc-ben? Szorulásod van? Szörnyű a multinál dolgozni? Frontérzékeny vagy? Féltékeny a férjed? Nem érdekli a férjedet, hogy mit csinálsz? Nincs férjed? Nem szeret senki? Nem ünnepelnek eléggé? Mi a fene közöm van nekem ehhez?

Nem tudod, hogy fiú vagy-e vagy lány? Mondd, én honnan tudhatnám? És ne haragudj, nem is érdekel. Csak annak a néhány nőnek az identitásai érdekelnek, aki tetszik. Nem, nem vagyok hajlandó lelkiismeret-furdalást érezni, mert csak azért feküdtél le velem, mert eggyel több koktélt fogadtál el egy másik pasitól, mint kellett volna. Nem, nem fizetem ki a taxidat haza. Nem, nem viszlek haza. Nem akarom tudni, hogy hol laksz. És azt sem akarom, hogy te tudd, én hol lakom. Nem, nem vagyok fenn a Facebookon.

Elnyomottnak érzed magad? Most látlak először. Ki nyom el? A férfiak, a nők? A patriarchátus? Az anyád, az apád, a pasid, a csajod? A transzmacskád, aki kutyának képzelte magát, mielőtt macska lett volna? Ha jól érzed magad, miért vagy ennyire ideges? Ha állítólag nő vagy, miért viselkedsz úgy, mint egy idegesítő egoista férfi? És miért férfimunka üzemben tartani egy autót, a gázkazánt? Van lovad vidéken? És te törted be? Értem, már készen vetted. Herélt? Gondoltam.

Ne haragudj, de nem érdekelsz. Nem akarom tudni, hogy ilyesmi, mint te, létezik. Tőled függetlenül akarok létezni. Én értem, hogy te nem tudsz úgy létezni, ahogy szerintem egy nőnek kellene, de mint megbeszéltük korábban, én nem vagyok hatással az életedre. Nekem te nem vagy nő, én neked nem vagyok férfi. De ha te nő vagy, akkor úgy definiálod magad, hogy figyelembe veszed a férfiak létezését. Ha nem veszed, akkor nem vagy nő, mert a nőiességed minden értelmét elveszíti. Nem találtál magadnak férfit? Nem a te férfiakról alkotott képeddel van valami baj? Keresed az igazit? Az megvan, hogy nem az elképzelt, hanem a létező férfiak közül lehet válogatni? Tudod, a valóság…

Téged ki kell érdemelni? És milyen versenyen kell nyernie annak, aminek te vagy az első díja? Ismered a régi viccet? Első díj, egy hét Clevelandben, második hely, két hét Clevelandben, harmadik hely, három hét Clevelandben…

És aki téged kiérdemel, az ezt érdemli? Tehát te nem indulsz semmilyen versenyen, te nem nyersz semmit, te csak a nyeremény vagy? És mondd, meghirdették ezt a versenyt egyáltalán? Voltak nevezők?

Szabad akarsz maradni? Szabad maradsz. Mondd, jól érzed magad? Boldog vagy? Milyen szabadon? Biztos jól érted a szót? Szabad leszel mindig, mert minden mindig előtted lesz, amiért élni érdemes. Sosem leszel túl semmin. Örökké fiatal maradsz? Ezt ki ígérte meg neked? Én azt ígérhetem meg neked, biztosra, hogy hamarosan öreg leszel.

Nem akarsz gyereket? Kivárod, amíg ezt is megoldja a technika? Veszel egyet készen? Ne sajnáljalak? Dehogy sajnállak! A sajnálatomat azoknak megtartom, akik önhibájukon kívül jártak rosszul. Nem tetszik az életed és még gondolatkísérletként sem akarok a részese lenni. Zavar az elégedett mosolyom? Nem csodálom. Én szerencsés voltam. Például nem akartam másképp élni, mint a szüleim, nem akartam „meginnoválni” az emberi létet. Beletörődtem, hogy férfinak születtem. És kerestem egy nőt, aki beletörődött, hogy ő meg nőnek született. Tudom, úgysem hiszed el, de ez működik. Miért? Talán az evolúció miatt? Isten akarata? Mert szimplán logikusnak tűnik?

Igazából bele se kellett törődni. Ha senki, tényleg senki nem akar bevenni a világába, akkor nem neked kellene elgondolkozni azon, hogy neked kellene valamit változtatni?

Tökéletes vagy a sok tökéletlen között? Mondd, és mire mész ezzel?

De a te nagy bajod az, hogy pontosan érzed, senkit sem érdekel, hogy létezel, hogy mit érzel. Az élet nem igazságos, van, aki úgyis így jár, hogy tényleg nem tehet róla. De te szabadon választottad a függetlenséget és a szabadságot. És így veled pont igazságos az élet. Azt kapod, amit választottál. Mert téged nem is lehet választani. Mert szabad nem téged választani.