Most sem szerettük meg az ellenzéket

Az ellenzék, vagyis az ideiglenesen Magyarországon állomásozó liberálisok több módon viszonyultak Trianon 100. évfordulójához. Voltak, akik nemzettestvéreikkel, a románokkal ünnepeltek, voltak, akik megpróbálták elmagyarázni nekünk, hogy tulajdonképpen jól jártunk, és voltak, akik a szimpla szavazatmaximalizálási célból úgy tettek, mintha éreznének valamit. A kedvencem az a kretén, aki ugyan más kontextusban (feketék jogai Amerikában), arról értekezett pár napja, hogy Sárközi negatív szereplő az Egri csillagokban.

Mindig az a nehéz, hogy olyan viselkedéseket, érzéseket és érzéshiányokat értsünk meg, amelyeket magunk egyáltalán nem ismerünk. Ilyen a hazátlanság és közösségnélküliség minősített esete, amikor valakiknek semmiféle identitása nincs. Személyisége, jelleme se, csak külső, jól hangzó elvek alapján szervezi az életét és azt az üres valamit is, amit saját magának gondol.

A migránsválság és az azt követő politikai változások látványosan szakították ketté a politikai közéletet, és tulajdonképpen elválasztották a magyarokat azoktól, akik, állampolgárságuk és ideszületésük okán, csupán Magyarországon élnek, de élhetnének bárhol másutt is.

Az mondjuk nem vigasztal bennünket, hogy ezek az emberek bárhol másutt is ilyen ellenszenves, nagyképű, undorító hülyék lennének, akik gyűlölik a helyet, ahol élnek, és megvetik és gyűlölik azt a népet, amely van szíves nekik otthont biztosítani. És onnan se költöznének el, mert lusták, mint a dög, és a lételemük, hogy a bennfentes pozíciójából rombolhassanak egy kultúrát és egy közösséget, miközben persze orgazmushoz közelítő lelkesedéssel tudnak rajongani olyan kultúrákért, amelyeknek a koncentrációs táborokat, a gyarmatosítást és az iparszerű környezetpusztítást köszönhetjük például.

Kedvencem a belga kultúra, amelynek csodás vívmánya volt az, hogy a beszolgáltatást nem teljesítő feketék gyermekeit élve feldarabolták, még bő száz éve is. Akkor, amikor nálunk már a deres is száműzetett a büntetések sorából. De a belgák azóta biztos megjavultak, mi viszont teljesen elállatiasodtunk, hiszen megpróbáltunk megmaradni a saját országunkban, ahelyett, hogy nálunk különb, sokkal különb nemzeteknek és kultúráknak adtuk volna át a földünket és a házainkat. Gondolom önként rabszolgának kellett volna állnunk hozzájuk, hogy a létezésünkkel elkövetett fertelmes bűnből ledolgozzunk valamicskét.

Másképp fogalmazva: magyar beszéd Budapesten, az strukturális erőszak, míg nemi erőszak bármilyen nem magyar által magyar ellen, csupán az egyenlőség iránti vágy egészséges kifejeződése.

Az ellenzék hozzáállása Trianonhoz egyszerre fejezi ki mindazt, amit egész életükben ezek az emberek csinálni merészeltek nálunk. Legelsősorban ezek az emberek, ha ugyan azok, de inkább „liberálisok”, teljesen érzéketlenek a mi érzéseink, bánataink iránt. A teljesen ebben az esetben teljes empátiaképtelenséget jelet, ami a liberalizmus kitalálása előtt még nagyon komoly pszichiátriai problémának számított, ma viszont már az egészséges liberális személyiség jele. 

Ugyanezen személyek egyébként a saját problémáik tekintetében egész elképesztően érzékenyek, és nácinak tartanak mindenkit, aki nem azonosul teljesen az ő bajaikkal. Például ahogy fő liberálisaink képesek bármelyik elnyomott nemzetiség horrorisztikus sorsával azonosulni a Kiegyezés utáni Magyarországon (ez az az időszak, amikor annyira tehetségtelenek voltunk a kisebbségek asszimilálásában, hogy leszaporodtak bennünket a saját országunkban), de eszükbe sem jut részvétet nyilvánítani, amikor rasszista indokból megöl egy elmebeteg és néhány társa két fiatal kölyköt.

Egy normális országban egy főpolgármester a békítés hangjai mellett bizonyára felfigyelne az áldozatokra.

Budapesti liberális körökben magyarok halála nem empátiára okot adó esemény. Nem arról van szó, hogy nem éreznek részvétet, hanem sokkal inkább arról, hogy azt érzik, hogy ezt mi magyarok megérdemeltük, és az jó, hogy most kettővel kevesebb van belőlünk. Szerintük amúgy is sokan vagyunk és elnyomjuk a nemzetiségeket megint, amiért egy újabb Trianont érdemlünk majd. Mondjuk Brüsszelben, ami egyébként Trianonhoz (Versailles-hoz) közel fekvő muszlim nagyváros, mindent meg is tesznek ennek az előkészítéséhez (is).

A magyarországi ellenzék teljesen gesztusképtelen, érzéketlen, embertelen. Imád a nemzet sebeiben vájkálni, élvezi, hogy mindig a másik oldalra állhat. Ezek egy temetésen is képesek megtámadni az özvegyeket és az árvákat, ha abból anyagi vagy politikai hasznot remélhetnek, vagy csak akár egy vállveregetést valakitől, aki szokott nekik pénzt adni.

Egyetlen dolgot tehetünk. Nem kötünk velük kompromisszumot, nem teszünk úgy, mintha lehetne, hanem mindig az eszünkben tartjuk, hogy a halálos ellenségeink, akik mindig el fogják árulni az országot és a nemzetet. Ahogy az elmúlt bő száz évben minden lehetséges alkalommal meg is tették. Mindig az ellenséghez kell számítani őket, oroszhoz, némethez, törökhöz, osztrákhoz, nyilashoz, kommunistához, liberálishoz. Mindig az ellenséghez. 

Facebook hozzászólások

A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Már több mint ezer magyar “pszichológus” tett hitet a genderideológia mellett!

Hatalmas port vert fel egy olyan mesekönyv, amely nagyon eltér a szokásostól. A folyamatosan „fejlődő” …

20 hozzászólás

  1. Remek a cikk. És végre-végre itt tartunk, hogy kimondhatjuk! Eddig ugyanis nem mondtuk ki, hogy ezek soha nem válnak magyarrá, de nem válnának románná, írré, tuszivá vagy hottentottává ha ott élnének sem. Egyszóval soha nem válnának érző homo sapiensé.
    Végre elkezdjük pedzegetni, hogy élnek köztünk olyanok, akik embernek látszanak, de nem azok, mert valahol az örömérzetük fordítva van huzagolva, ezeknél a pusztítás, a kár okozás és mások szenvedésének szó szerinti kéjes élvezete idézi elő e mentális agyi deformitást.

    Tudom, már sokszor leírtam: az emberiség egyik, manapság a legnagyobb veszélyei közé tartozik eme pszichopaták térnyerése és ezzel együtt az irántuk való fura Stockholm-szindróma, ahol pár kedves betanult szótól emberek tömegei azt hiszik, hogy igazak, ezek mégis jó emberek, hogy az ilyenek bármit is képesek értük, értünk tenni, és egyszer emberré válni.

    Legalább mi ne legyünk ilyen naivak, és ha sokszor mondjuk az ellenzékiek kritikátlan híveinek vagyis szavazóinak, hogy ezek nem rendelkeznek se bűntudattal se lelkiismerettel és soha ne várjunk tőlük, hogy valaha is jót akarjanak másoknak, nekünk. Pont úgy, ahogy egyikük minap a Fidesz szavazókat gyíkaggyal gondolkodóknak minősítette, használjuk rájuk a hüllőagyú embergyűlölő képződmény minősítést, és folyamatosan mondjuk ki: ezek semmit sem szeretnek ami emberi, beleértve az összes védettjüket, a cigányt a szegény, a négert és muzulmán bevándorlót se.
    Nincs mivel szeretniük, mert az lelket feltételez, ami ezeknek nincs.

  2. “A kedvencem az a kretén, aki ugyan más kontextusban (feketék jogai Amerikában), arról értekezett pár napja, hogy Sárközi negatív szereplő az Egri csillagokban.”

    Sárközi a maga törvényei között élő, boldogulni akaró,
    olykor együgyűnek, gyermetegnek tűnő, valójában a túléléshez kelőképpen ravasz,
    természetes eszű, alapvetően tisztességes ember,
    az alapértékrendje harmonizál a természet törvényeivel,
    tudja, hogy ki az ellenség, s amikor ott az idő, akkor tesz is ellenük.

    • Vazze, ő menti meg a várat, és így Dobó (vagyis Gárdonyi) szerint a hazát is. Na, ha ilyen hazamentő cigányt mutat bárki bármelyik irodalomból, lecopom.
      Más: Nem pontos, hogy “leszaporodtak” minket a nemzetiségek. Épp a magyarság dinamikus növekedése nyomta meg náluk a vészjelzőt!
      1880-tól 1910-ig 12%-kal nőtt a magyarság aránya, ami, még ha leszámítjuk is a számlálóbiztosok elfogultságát, elég szép. Ezzel a trenddel 1940-re változatlan területen kb. 67% köré menne fel az arány, és akkor még nem beszéltünk a modern, részben szocialista eszközökről: kitelepítés, kiirtás, egyházak üldözése, a kisebbségek anyagi ellehetetlenítése stb.

  3. ” akik, állampolgárságuk és ideszületésük okán, csupán Magyarországon élnek, de élhetnének bárhol másutt is.”
    .

    ŐK A BELPESTI VILÁGPROLIK.

    .
    Nem jó itt nekik.
    Nagy a világ. Van, ahol tárt karokkal várják őket.
    Persze ők innen, az akolmelegükből tudják és húzzák a tuttit,
    mondják meg, hogy másoknak mi a jó. De ők nem akarnak
    annak a “jónak” a következményeiben részesülni.

    Pedig nem zárjuk el tőlük a határt. Mehetnek,
    Isten hírével.

  4. “Egyetlen dolgot tehetünk. Nem kötünk velük kompromisszumot, nem teszünk úgy, mintha lehetne, hanem mindig az eszünkben tartjuk, hogy a halálos ellenségeink, akik mindig el fogják árulni az országot és a nemzetet. ”

    Ezt sűrűn kellene emlegetni a kormánynak, Tarlósnak.

    A vállveregetős, lojális stílustól, és valamelyik idiótának az ötletétől, a
    “kérjenek bocsánatot” rinyálástól az embernek felforr az agya.

  5. Kis tévedés: Nem pontos, hogy “leszaporodtak” minket a nemzetiségek. Épp a magyarság dinamikus növekedése nyomta meg náluk a vészjelzőt!
    1880-tól 1910-ig 12%-kal nőtt a magyarság aránya, ami, még ha leszámítjuk is a számlálóbiztosok elfogultságát, elég szép. Ezzel a trenddel 1940-re változatlan területen kb. 67% köré menne fel az arány, és akkor még nem beszéltünk a modern, részben szocialista eszközökről: kitelepítés, kiirtás, egyházak üldözése, a kisebbségek anyagi ellehetetlenítése stb.

  6. Csak azzal a fejléccel nem értek
    egyet hogy.. egy normális országban..
    Az ország igenis normális ,csak a
    fennt emlitett réteg,főleg a fővárosban és
    az egyetemeken áloktatásban
    tevékenykedők sorolhatok
    a másik kategoriába.

  7. Teljes mértékben egyetértek a cikk minden szavával – kiváló írás, gratulálok a szerzőnek!
    Csak most már igazán jöhetnének az ilyen kemény hangú szövegek gyakorlati változatai is – ez persze már nem az Újságírók (és olvasók) dolga lenne, és végképp nem az utcai hőbörgőké.
    Tudjuk mind, hogy a kormány mást sem tesz, mint állandó küzdelmet folytat az itt pontosan meghatározott ELLENSÉGGEL szemben, ám valahogy az eredmény igen vékonyka még mindig. Gondoljunk csak pl. a Szakács Árpád által pontosan és részletesen elősorolt – immáron két kötetet kitevő, kulturális és művészeti élet terén tapasztalható – folyamatos “ellenség-simogatásra”. Várjuk már nagyon, hogy most már igazán a libsik orrára koppint (bár szívesebben azt írtam volna, hogy véglegesen, egyszer-s-mindenkorra pofán veri ezeket) egy ilyen minden képzeletet felülmúlóan nagy támogatottságú, immáron tíz éve hatalmat gyakorló kormány.

  8. “A magyar beszéd Budapesten, az strukturális erőszak, míg nemi erőszak bármilyen nem magyar által magyar ellen, csupán az egyenlőség iránti vágy egészséges kifejeződése.”
    Hehehe.
    Ez nagyon jó.

  9. Miért is kellene szeretni őket,akik mint tudjuk:”mi jobban gyűlölünk benneteket mint….”

  10. Szuper, mint mindig. Sajnos, nem lehetséges az együttműködés az ellen erőkkel. Most nagyon elszaladt evlük a ló, nyilván okt. 13.-a után úgy érzik, ez a durva nyíltság a nyerő. Nem, biztos, h. jól gondolják.

  11. Kriptokomcsikkal bizony nehéz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük