A tudatlanság és alkalmatlanság ámokfutása, avagy a XXI. századi forradalmár kórtörténete (áltudományos elemzés)

Észrevétlenül beszivárogtak az életünkbe a forradalmárok. Az 1870-es évektől, a Párizsi Kommün körüli tömegmészárlásoktól kezdve, legfőképpen Marx tanainak elburjánzás után a forradalmárok határozták meg a világ arculatát.

A forradalmár az az ember, aki szerint minden rosszul van, viszont ő tudja, hogy miként lehetne minden jó, és ez utóbbi cél elérése érdekében kész bármilyen árat megfizettetni az emberiséggel. Ugyanezen személyiségtípus jellemzője, hogy habár fennen hangoztatott célja minden ember felszabadítása és teljesen boldoggá tétele, az emberáldozatokban jelentkező járulékos veszteségeket rugalmasabban kezeli, mint az amerikai hadsereg.

Annak a mondásnak a mintájára, miszerint abból, hogy paranoiás vagy, még nem következik, hogy nem akarnak tényleg elkapni, nyugodtan mondhatjuk, hogy hiába érdeke mindenkinek, hogy a forradalmárokat elmebetegnek minősítsük, már aki nem akarja osztályellenségként, rasszistaként, ciszheteróként, transz- vagy homofóbként vagy egyszerűen fehér emberként agyonverve végezni a betonon, attól még a forradalmárok bizonyosan elmebetegek.

Mi, normálisok akkor követjük el a legnagyobb hibát, ha sokat hallgatjuk az elmebetegeket, vagy ne adj isten beszélgetni kezdünk velük. 

A forradalmár boldogtalan.

  • A forradalmár elégedetlen, kielégületlen, kielégíthetetlen és az anyukáján kívül senkit nem képes szeretni, de az se szerette viszont.
  • A forradalmár képtelen az intimitásra, mert számára csak az emberiség létezik, az egyes emberek nem.
  • A forradalmár ebből következőleg rendkívül irigy, természetesen tudat alatt. Mindazokra irigy, akik egy egyszerű élettel elégedettek, akiknek van kihez hozzábújni (ez vonatkozik még a macskás nőkre is), akiknek van valamijük, amiért megdolgoztak, vagy akin csak egyszerűen látszik, hogy szerette az anyukája.
  • A forradalmár bizonytalan a szexuális identitásában, nagyon gyakran cserélgeti a szeretőit és különösen nagy humanistaként tartja számon őt a környezete, ha a megunt szeretőit nem végezteti ki. Ha viszont a nagy forradalmárt unja meg a szeretője, akkor abból trockizmus vagy goldsteinizmus lesz, és az elhidegülés tömegmészárlásokkal végződik.
  • A forradalmár vérengzési hajlama fergeteges mértékben fokozódik, ha talál magának egy olyan embert, aki azért nem untatja az egyébként érdektelen biológiai jellegű szex után, mert a szerető maga is első osztályú tömeggyilkos.
  • Egy évszázaddal korábban sok forradalmár azért volt ideges, mert a „tudomány” fejletlensége okán még nem tudhatta, hogy ő egy olyan nő, aki férfitestbe született és azért szexel (eléggé szerencsétlenül) olyan férfiakkal, akik férfitestbe születtek, de nőibe szerettek volna, mert leszbikus akart lenni tulajdonképpen.
  • A forradalmárok most 2020-ban viszont azért idegesek, mert hiába képzeli mindenki annak magát, aminek akarja, még mindenki olyan pocsékul van, mint bármilyen korábbi forradalom előtt és után. 

Összefoglalva: a forradalmárok a forradalmak alatt is csak azért voltak jól, mert a „tömeggyilkosság fincsi” (ahogy azt Woody Allen olyan kiválóan megfogalmazta).

A forradalmárok tényleg mind egyformák, csak abban különböznek egymástól, hogy vannak, akik maguk szeretik elvégezni a piszkos munkát, illetve vannak olyanok, akik csak élvezik ha halálos ítéleteket írhatnak alá.

A forradalmárnak ugyan lehet foglalkozása, lehet értelmiségi is. Forradalma válogatja, hogy a forradalom utáni, konszolidációnak hívott tömeggyilkosságok során az értelmiségiek mészárol(tat)ják le azokat az elvtársaikat, akik az utcai kibelezések és gyilkosságokkal végződő nemi erőszakok segítségével győzelemre vitték a forradalmat, vagy az értelmiségieket verik agyon az osztályellenség voltukra ráébredve. Nem meglepő módon, az értelmiségibb forradalmár elvtársak sok esetben még egyet is szoktak érteni a saját likvidálásukkal, például mert hirtelen rádöbbennek, hogy nem képesek elég hatékonyan fellépni az osztályellenség ellen (rosszul lesznek például miközben kínoznak valakit), és ezzel gyengítik a forradalmat.

A forradalmár egyébként egyszerű lélek is, igazából eredendően csak egy rablógyilkos, aki megértett valamit a propaganda alapjaiból, és tapasztalja, hogy egy csomó ember körülrajongja, ha forradalmárnak nevezi magát és holmi igazságtalanságokról hablatyol. Akkor is, ha a rajongóit ugyanúgy kirabolja, megerőszakolja és legyilkolja, mint bárki mást. 

A véreskezű forradalmár különösen undorító alfaja a gyáva forradalmár, aki valamilyen értelmiségi munkakörben uszítással keresi a kenyerét, üzemszerűen ugrasztva egymásnak rasszokat, etnikumokat, társadalmi csoportokat. Ez az a fajta, aki „civil szervezetben„ illetve újságnál adja elő magát, felső középosztálybeli életszínvonalon él. És forradalom idején ő állja körbe a lincselőket, hogy üdvözült mosollyal tapsoljon. Majd megírja, hogy a meglincselt áldozat egy micsoda szemét rasszista volt. 

Ez a típus sem veszélytelen, ha a hétvégéjén már sokadszorra nem jön össze a szánalomszex. És ha a jobb ízlésű forradalmárok még megerőszakolni sem hajlandók, akkor képes egy kisnövésű rendőr mögé lopózni és hátba is lőni, akkor is, ha az illető rendőr nőnemű és mondjuk fekete is. Mert mindenért, ami vele történik a strukturális, rendszerszintű elnyomás a felelős, amit a rendőr testesít meg.

A baloldali forradalom általában tömeggyilkosság, a hivatásos, fizetett forradalmárok pedig mindig kivétel nélkül tömeggyilkosok. Náluk csak azok nagyobb gyilkosok, akik fizetik őket. 

Volt boldog 20-30 évünk, amikor azt hihettük, hogy elértünk a boldog posztforradalmi korba, amikor az akcionista elmebetegeket féken tartja a gyógyszeres kezelés. De nem. Ott tartunk, mint száz éve: utcai harc, erőszak, lincselés, gyújtogatás és a buli végén az elmebetegek hazamennek anyucihoz, kipihenni a fáradalmaikat és a törvény nem tesz semmit.

Különbség azért persze van. Akkoriban az állam, például a weimari Németország, érthető okokból gyengült meg. De most azért nem cselekszik elég hatékonyan, mert elbürokratásodott egykori forradalmárok ülnek a politikai hatalomban és az államszervezetben, akik élvezik, hogy törvényesíthetik az őket követő generáció terrorját. 

Amerikában jelenleg a Demokrata párt támogatói és támogatottjai próbálják meg a szó szoros értelmében terrorizálni a lakosságot. A dolog működni látszik, és ha a dolog így marad pillanatokon belül importálni fogják hozzánk is ezt a módszert.

A helyi humán erőforrás (elmebetegek, „forradalmárok”) megvannak hozzá.

Facebook hozzászólások

A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Már több mint ezer magyar “pszichológus” tett hitet a genderideológia mellett!

Hatalmas port vert fel egy olyan mesekönyv, amely nagyon eltér a szokásostól. A folyamatosan „fejlődő” …

17 hozzászólás

  1. Homoródkarácsonyfalváért

    Tökéletes írás.

  2. A forradalmárok a háttérhatalom hasznos idiótái. Amerikai függetlenségi háború (igazából 0. világháború). Egyik oldalon Franciaország, Spanyolország, Holland Köztársaság, a másik oldalon Nagy Britannia, német segéderők. Mindkét oldalon: helyiek, őslakosok. A brit birodalom verségével ért véget 1783-ban. 1789-ben, hat évvel később, forradalom tör ki Franciországban és lefejezik a függetlenségi háborút támogató királyt. Véletlen egybeesés? A brit királyi titkosszolgálat keze?
    És mennyire volt spontán a 1848-as vagy a 1956-os forradalom?
    Amúgy a mostani BLM zavargásokhoz hasonló volt pl. 1967-ben és 1968-ban is az egész USA-ra kiterjedően. 1967: https://en.wikipedia.org/wiki/Long,_hot_summer_of_1967 (Hosszú forró nyár, erre reflektált Seattel polgármestere a Trumpnak címzett Twitter válaszban – “we could have the summer of love”). Eközben a vietnami háború ment. Mit érezhettek akkor az amerikai hazafiak?

    • Bocs, Seattle polgármestere a CNN ripotrének kérdésére válaszolta ezt. Trump ezt idézte.
      CNN’s Chris Cuomo on Thursday asked the city’s mayor how long CHAZ will remain in place.
      “I don’t know. We could have a summer of love,” Durkan responded.

    • A józan ember álmélkodik, undorodik, felháborodik, értetlenkedik, fohászkodik, miközben dühödten fél és retteg, mindegy, hogy merre van hazája.

  3. Az új kommunista téboly azonos a régivel: Egyenlőség -> Kommunizmus -> Világforradalom -> Permanens világforradalom ->Világvége, mert az emberek nem értették meg az eszme nagyszerűségét. Hehehe.

  4. Tudományos libsizmus

    Gondoltuk volna 30 évvel ezelőtt, hogy egyszer majd nyugatról fog támadni a bolsevizmus és a kelet fog ennek ellenállni? Tébolyda.

  5. Egyet tehetünk mi itt Magyarországon. Óvjuk, védjük azt a normalitást, ami nekünk még megmaradt. Látható, hogy a liberalizmus káoszhoz, értéktelenséghez, céltalansághoz vezet. Ugyanis ha már minden családot, vallást, szokást, törvényt sikerült eltaposniuk a “forrdalmároknak”, akkor mi marad ? Az elbutult, gondolkodásra képtelen, céltalan tömegnek ekkor marad a rombolás és az anarchia. A szobordöntögetés után, jön majd a régi filmek letiltatása (már ez is folyamatban van), aztán a könyvégetés, aztán a lincselés. Az ellenzékünk ebbe az öngyilkos zsákutcába akarja Mo-t is bevinni.

  6. Rossipietro

    És ne felejtsük el Che Guevarát, a pszichopata gyilkost, mint a forradalmárok eszményképét. Csodálom, hogy az ő ábrázata még nem tűnt fel sehol a forradalmi tömegben, igaz, liberális mércével mérve rasszista és homofób volt.

  7. Jól megadta.

    T Közíró,

    Az alábbi zárójeles kitétel ugye vonatkozik a macskás pasikra is?

    “A forradalmár ebből következőleg rendkívül irigy, természetesen tudat alatt. Mindazokra irigy, akik egy egyszerű élettel elégedettek, akiknek van kihez hozzábújni (ez vonatkozik még a macskás nőkre is), akiknek van valamijük, amiért megdolgoztak, vagy akin csak egyszerűen látszik, hogy szerette az anyukája.”

    • Nem…
      bővebben: a nők azok, akik élen járnak a mai változások előidézésében, gyűlölettel rikácsolnak, jogokat és egyebeket követelnek, élharcosai a mai anarchiába forduló világnak és ezek a főleg a családnélküli, macskáikkal együttélő ronda szingli mozgalmárok

  8. Remek a cikk, és lényegében a pszichopatákat írta le benne kedves egyáltalánnem Paradionunk. Nem azért jövök állandóan ezzel a pszichopatázással mert az életben amúgy ezzel kelek és fekszem, csak azért mert a mai társadalmi bajaink fő oka, hogy mértéktelenül elszaporodtak. Korábbi és minél kisebb társadalmakban nem volt ilyen nagy az arányuk és az elmebetegek is kevesebb százalékban voltak mert az orvostudomány és a társadalom nem tudta ezeket a defekteseket tolerálni, pláne munka nélkül eltartani.
    Sokak, és szerintem is a homo sapiens szellemileg napról napra visszafejlődik. Ennek oka épp a Darwin leírta biológiai szelekció hiánya. Manapság már olyan elmebetegek is életben maradnak és szaporodnak, akiket korábban félelemből kiközösítette a társadalom, nem ok nélkül mert
    veszélyesek voltak.
    A mai elit és hozzájuk dörzsölődő veszettek láthatóan egyre bomlottabb agyúak, és a világtörténelemben sohanemlátott orvosi, technikai fejlettségünk okán élhetnek betegségektől, társadalmi megvetéstől, kirekesztés, éhínség vagy halálbüntetés veszélye nélkül.
    Márpedig ha valaki nem fél a mindennapi kihívásoktól, nem köti le energiáit, hogy élelemhez jusson, egyáltalán élve maradjon, mások megvédik, eltartják, akkor unalmában is hajlamos a többiek baszogatásával szórakoztatni magát.
    És ez mégcsak az átlagos hasznos idióta libsire vonatkozik.
    Ha pedig a társadalom még piedesztálra is emelve, nenyúljhozzámként tiszteli is az olyat, akinek a szex örömtelen és az biztosít neki csak élvezetet, hogy másokat kéjesen összeugraszt, meggyilkol, tömegesen pusztít vagy halálbüntetést aláír, vagyis a pszichogyilkosokat, akkor azok vezetik Európát, és akarják visszaszerezni Amerika fölött a hatalmat, akiket anno még kivégeztek életképesebb régi társadalmi csoportokban puszta önvédelemből is.

    • Kedves Naprózsa!

      “És ez mégcsak az átlagos hasznos idióta libsire vonatkozik”
      Az utóbbi időben a hasznosságuk nagyon is megkérdőjelezhető!
      A névsor túl hosszú….

    • Fábián Ferenc

      Kilencven éve fogalmazta meg elég pontosan Kosztolányi

      Forradalmár

      Itt jár közöttünk. Áldott, szende lélek.
      Nagyon szelíd. Krisztus-szakálla rojtos
      gubancba lóg. Véres, meleg szivét
      künn a kabátján hordja, láthatólag,
      mint futtatáson lóverseny-jegyet.
      Fáj néki ez a “szörnyű Ázsia”,
      e “drága ország”, melyet tönkretesznek
      s nem engedik, hogy ő tehesse tönkre.
      Ifjúkorában elvett egy csunya,
      kicsiny leányt s egy szép nagy bankbetétet.
      Azóta ez kitartja s ő egészen
      “eszméinek élhet”. De mégse boldog.
      A termetét kissé rövidre szabták,
      orrát piszére, szűkre homlokát.
      Egyenlőséget kíván mindenütt,
      egy nagy fölosztást, abban a reményben,
      hogy néki is jut ekkor egy derék,
      délceg gerinc, egy főúri sasorr,
      s az agy-tőkésektől egy kis velőcske.
      A célja nem kisebb és nem nagyobb, mint:
      az Emberiséget megváltani.
      Csak ezt imádja. Mit neki család,
      mit gyermek és mit árva asszonya,
      olyan goromba véle, mint a pokróc
      s az anyja is padlásszobába kuksol,
      míg ő utazgat és habot zabál.
      Az Emberiség szent barátja ő.

      Ha hallja, hogy egy konferencián
      az Emberiség tyúkszemére hágtak,
      vagy egy kicsit náthás, szívére gyászt köt
      s nem bír aludni, olyan izgatott.
      Úgy látszik, ők ketten megértik egymást.
      Az Emberiség végtelen szerény,
      nem nyit be hozzá, nem kér tőle pénzt,
      cipőt, meleg ruhát, mint Péter és Pál,
      s így véle ő békésen éldegél.
      Örök szerelme nem is fogy soha.
      A koldusoknak, kik feléje nyújtják
      sovány kezük, sosem ad alamizsnát,
      de mindegyikkel szívesen kezet fog,
      mint ember az emberrel. Ez az elve.
      És közbe készül a leszámolásra.
      Mikor vasárnap lengenek a burzsuj
      erdők s virulnak a burzsuj virágok
      és hektikás, kis díjnokok söröznek
      és nénikék, nyugdíjas özvegyek,
      akik egész héten padlót suroltak,
      kávéjukat kevergetik s fiúcskák
      és kisleányok ünnepi ruhában
      sóskifliket rágcsálnak és az úton
      léggömböket eregetnek kacagva,
      ő zordonan szemléli dőzsölésük
      és a barátjait meglökve, így szól:
      “Itt vér fog folyni nemsokára, vér”.
      Mert amikép ábrándozol te arról,
      hogy egykor a saját szőlődben ülsz,
      vagy olvasol egy csöndes este, ő úgy
      játszik magában vérrel, lámpavassal,
      parasztkaszákkal, rémekkel, halálos
      társasjátékot és feketelistát
      vezet, amelybe mindenkit beír,
      hullát szagol és csöndesen akasztat.
      Nem gyűlöletből, ám “történeti
      szükségességből”. Közveszélyes őrült.
      Nem önveszélyes. Hisz magának ő
      sohasem árt. Ez minden érdeme.
      Máskép vele a fene se törődik
      és ez dühíti egyre jobban. Egyszer
      volt boldog. A korzón utánament
      szelíden egy angyali detektív,
      mint ápoló a mániás után,
      hogy egy kicsit vigyázzon életére,
      hogy meg ne üsse oktalan fejét.
      Ekkor kitört, tombolva hátrafordult,
      botrányt csapott és Isten, emberek
      előtt a művelt és szabad világhoz,
      a csillagokhoz föllebezve, vérben
      forgó szemekkel és tág orrlikakkal
      ekkép kiáltott: “Ez reakció!”

      1930

    • fürgerókalábak

      Kár hogy nincs “tetszik” gomb 🙂

    • Naprózsa: nem találok rést kettőnk véleménye között. Gyanúnál alig alaposabb okom van, amiért a pszichopaták elszaporodását a közéletben, nem csupán a nagy számok törvénye (nagyobb tömeg, több szörnyeteget produkál) érvényesülésére fogom, s nem is (pusztán) a természetest megerőszakoló (re-kontra)szelekciónkra az utolsó kb. 3600 évben, amióta pénzt használunk.
      (Ne dőljön be senki, a természetes szelekció NEM EGYEDEKET válogat, hanem populációkat! A túlélők nem egyszál magukban álló, senkihez tartozó indivíduumok. Különösen nem az ember esetében.)
      Gyanúm, hogy a lélektelen gépi termeléshez nem tudtuk egyéb módon hozzáilleszteni az emberi társadalmakat, mint ilyen pszichotikus felemelkedése árán, de ennél többet valóban nem nyújthatok, mert az egész gyanúm mindössze ennyi. HA AZONBAN IGAZOLNI TUDJA VALAMI ezt a gyanúmat, az az lesz, hogy a gépi intelligencia kiterjedésével mind kevesebb szükség lesz ezekre az összekötő (fércelő?) pszichopatákra. A gépek sokkal jobban meglesznek az ő eddigi „segítségük” nélkül, sőt.
      Gyanítom, hogy már el is kezdték kiszorítani, eliminálni őket; ilyen „árulásra” a gépi tényezőtől pedig nem számítottak, innen a hisztériás kapkodás, amibe mindenkit igyekeznek belekényszeríteni; hadd hibázzon más többet, mint ők. Szarrá darálnák az érző embert, mert nem bírnak EGYSZERRE vele és az elszabadult gépek növekvő képességeivel. (Az imádott termelői bázis gépeit CSAK NEM LEHET VISSZAalacsonyítani!) Velünk próbálkoznak. Inkább, mint a gépekkel, azok voltak már buták, s nem maradtak meg olyannak.
      (Irány hát a »Jogegyenlőség címén államiról bolygószintre lenyomott üres „szavazati demokrácia” intézménye«; legyen »A tömeg-nyomorított embertípus [..] a fejlődés netovábbja, magasztalttá a közönségesség, közmegvetés tárgya az értő színvonalasság. Miközben egyre többekre és többekre jut[…] egyre kevesebb a fogyóban levő igazi minőségből, forrásokból, nyersanyagokból, hozzáértésből, és így tovább.«)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük