Undorító „nők” a televíziós sorozatokban

A tengerentúli teniszversenyek következménye, hogy két meccs között az ember éjjel elkezd kapcsolgatni és rácsodálkozhat a legújabb sorozattermésekre. A liberalizmus világméretű győzelme itt is érezteti a hatását, sokkoló, hogy milyen világképet reklámoznak a gyanútlan fogyasztónak.

Tudományos érdeklődésemet az keltette fel, hogy a nyomozócsoportos sorozat két „női” rendőr karakterének csak öt perc kellett annak elintézéséhez, hogy minden rokonszenvem a nemierőszakolós sorozatgyilkosé legyen. Ezt mégis gyanúsnak találtam, feltételeztem, hogy csak nem ez lehetett az alkotói cél, és bekapcsoltam agyam azon 99,99 százalékát is, amely nem kell a sorozatnézéshez. Amennyire ezt manapság meg lehet állapítani, a két hisztériás, depressziós, agresszív picsa karakterleírásában az szerepel, hogy ezek heteroszexuális nők, akiknek nehéz élete volt a férfiak miatt, de a nyomozócsoportban elfogadó környezetben vannak. Ahol második közelítésre talán heteroszexuális férfinak is vélhető puhapöcsök veszik körül őket. Ha a két nőt férfiak, a többi faszit pedig nők játszanák, akkor agresszív barmoknak tekintenénk a két elvileg női karaktert, a férfiakat helyettesítő nőkről meg azt mondanánk, hogy még a hatvanas évek nőfelfogásához képest is túl visszahúzódóak.

Alapból senki nem tűnt normálisnak az egész társaságból. 

Jó pár évet dolgoztam szinte csak nők között és több női főnököm is volt már. Egyik sem emlékeztetett még csak nyomokban sem ezekre a luvnyákra. Igazából senki sem emlékeztetett hús és vér emberi lényekre ezekből, a történet és a környezet pedig a valóságra nem. A realitásfaktort az is fokozta, hogy a maximum 50 kilós nőcik olyan természetességgel agyalták a százkilós, zömében Árja Testvériség tag fehér gyanúsítottakat (vagy ez már egy másik szar, de ebben is), hogy csak na. Azért van egyébként súlycsoport minden küzdősportban, mert a nagyobb általában leveri a kisebbet, a különbség nagyságával arányosan nagyobb valószínűséggel. Egy ötven kilós nő akkor sem csapja falhoz a száz kilós csávót (különösen ha a csávó ellenkezik), ha öt dannal többje van, mert izomból és fajlagos izomerőből is sokkal kevesebb van neki. Halkan jegyzem meg, hogy külön legendáriuma van annak, hogy az ilyen módon eltévedt rendőrnőket mennyire teszi helyre az élet, ha olyan bűnözővel futnak össze, aki nem tiszteli a rendőröket, a nőket meg a rendőrnőket (és ebből egy is elég). 

Röpke két óra alatt a következő teljesen életszerű és épeszű sorozatokba futottam bele:

  • Haditengerészeti kommandós, az egység közvetlen felettese egy civil nő, közvetlen műveletirányítója egy nőnemű tizedes. 
  • Swatos, az egység irodai közvetlen parancsnoka egy nő és természetesen nő is van az egységben. 
  • Harmincas években (tán Amerikában) játszódó női magánnyomozócsapatos, természetesen az egyik nő az fekete, a másik meg kövér.
  • Vagy ebben vagy egy másik hasonlóban esküszöm, hogy fekete nőnemű bobby szerepel (a harmincas években!!!). Talán ebben valami tökös nőci valami metroszexuális felügyelő helyett nyomozza ki.
  • Nőnemű rendőrfőnök, többségében nőnemű és latinó vagy fekete kiképzők! 
  • Nőnemű tűzoltók, szigorúan 60 kiló alatt. 
  • Nőnemű gyilkossági nyomozócsoport vezető. 
  • Nőnemű nyomozó, nőnemű kórboncnokkal párban. 
  • Nőnemű magánnyomozó valami szépfiúval. 
  • Nőnemű nyomozócsoport vezető leszbikus beosztottal, meg egy rakás férfinak mondott hülyével. Ez a ribanc mindenkivel úgy beszél, mintha őt gyanúsítaná és női intuícióval oldja meg az ügyeket, általában egy ártatlan hosszas vegzálása után.

 

Tulajdonképpen egyiket sem jó nézni, mert egyik sem viselkedik nőként, hanem úgy, ahogy a férfiviselkedést a feministák elképzelik. Érdekes, hogy a feministák a hülye, elviselhetetlen férfiak viselkedését vették mintának, és nem a normálisakét. Mondjuk ennyi erővel persze a normális női viselkedésre is rácuppanhattak volna, csak az még ennyire sem ment nekik.

Egy olyan sorozat nincs, ahol a nők és a férfiak együttműködnének egyenrangúan, ahogy az életben rengetegszer, mindenki a specifikus és a neki testileg és lelkileg megfelelő képességeit használva.

Miért gondolják ennek a lélektelen, gyerektelen, szeretetlen és szerethetetlen karrierista nőtípusnak a preferálói, hogy a talán sikeres, de garantáltan boldogtalan férfiak „karrierjét” kell lemásolnia egy nőnek? Hogy a biológiai preferenciáink kiteljesítése alacsonyabb értékű, mint a társadalmi siker? Ha valami joggal nevezhető társadalmi konstrukciónak, akkor az a karrier, a társadalmi „sikeresség”, az „önmegvalósítás”. Íme az amerikai álom! Boldogtalan nők sikeres nőket alakítanak a sorozatokban, akik megtévesztésig hasonlítanak a boldogtalan és reménytelen férfiakra. 

Az megvan, hogy Miss Marple-nek nem volt szüksége semmi bűvészkedésre, hogy elkapjon bárkit? Öreg néniként addig nyomult, amíg életerős férfiak le nem teperték azt, akiről megállapította, hogy az a gyilkos. Nem kellett az egyenjogúságra hivatkoznia. Agatha Christienek nem volt szüksége kompetens női főszereplő létrehozásához arra, hogy női kvóta legyen. A saját jogán lett sikeres, de attól tartok ezt a sikert bármikor elcserélte volna egy kis boldogságra. 

Facebook hozzászólások

A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

75 évnyi csodás béke tanulságai, avagy sokadik találkozásunk a csodás Németországgal

Kevés viccesebb van annál, hogy Németország ma olyan, mintha az NDK annektálta, okkupálta volna az …

15 hozzászólás

  1. Nnnna!

    Akkor mit kezdjünk a Lindával?
    😀

    • Megjegyzem, már Linda is aprigatta a férfiakat, csicskáztatta apját, vőlegényét. A vőlegényével legfeljebb jutalomból szeretkezett, de azt is félbehagyta egy üldözéses bunyóért. Azért némi szeretet átjött az irányukban, meg némi nőiség is. De azért akarva-akaratlan, már benne volt a pakliban. 80-as évek közepe.

      • Teitalálat az írás.Undoritó ami a filmcsatornákon folyik! Érzékenyitő agymosás .
        Tegnap is végigmentem éjjel az 55 sátáni csatornán mindenhol a Pc a fehér keresztény hetero ellenesség .Egyetlen 1 film volt ami egydrogterjesztő fehér fiatal sodrodásán át mutatta be a reménytelenértéktelen drogfüggő newyorki fiatalság tragikus önpusztitó bulis partis rohadását.

    • Az egy paródia volt, nem? Nevettetési szándékkal (cirkusz a népnek).

  2. Manapság már nem csak női, néger, latinó, muszlim, zsidó, homoszexuális stb. kvóta van a filmekben, hanem egyenesen túl vannak reprezentálva, sőt olyan is van, ahol már alig szerepel “undorító képződmény”. Már várom, hogy a következő James Bond, egy leszbikus néger nő legyen, aki egy világméretű keresztény heteroszexuális férfi összeesküvést leplez le. Úgy látszik a háttérhatalomnak mi vagyunk a leginkább útjában.

    • Idézet egy alig fél évvel ezelőtti cikkből: “…Most azonban még ennél is nagyobbat húztak, ugyanis végül egy színes bőrű színésznő, Lashana Lynch lett a tuti befutó Bond szerepére. Lynch a magyar nézőknek leginkább az idén márciusban bemutatott Marvel Kapitányból lehet ismerős, ahol egy vagány pilótaként ismerhettük meg.”
      Arról, hogy a jelölt kielégíti a felsoroltakból a leszbikusságra vonatkozó “igényeket”, egyelőre még nem szól a krónika.
      🙂

  3. Az emberi civilizáció legalja a permanens,harc, a végső soha el nem érhető győzelemig. Ezt tudja csinálni minden elmebeteg társaság, máshoz nem nagyon ért. Az a vicc, hogy ezt a harcot csak addig lehet vívni, amíg van kiszipolyozható társaság. Utána a teljes szétrohadás jön. Ilyen volt a kommunizmus és ilyen lesz a liberális berendezkedés is. Ma már a liberalizmus a liberalizmusért harcol, azaz célját vesztve, önpusztít.

  4. Nekem már immunitásom alakult ki a fehér nyomozócsapat fölött szokásos néger túljátszással örökké fintorgó, dresszírozó gyakran de nem mindig nő nyomozófőnöktől. Sőt a tárgyalótermi kövér, pofákat vágó, unott néger bírók láttán is, ahol a tulajdonképpen szellemi, fizikai munkát mindig a fehér alárendeltek ill. fehér ügyvédek végzik, náluk van az ész.
    Ilyenkor legyintek: tudjuk: aki ért hozzá az csinálja, aki meg tehetségtelen az bírálja, és ő a főnök.

    A másik herótom meg a nyugati gyerekvállalás. Jócskán – még kifestve is – 45 körül járó színésznőcskék a filmbeli feministák még mindig karriert építgetnek, de család, gyerek, az pfúj!
    A valóságban mi keleti nők – hisz kötelező volt dolgoznunk az átkosban hivatalosan, de megélhetésért azóta is – érdekes módon találtunk párt magunknak, s munkát is össze tudtuk egyeztetni a gyerekneveléssel.
    Akkor mi vagyunk a szuperanyuk? Mert mit látunk? Nyugati nő vagy önmegvalósít, a gyerek meg háta közepére sem köll neki, vagy háztartásban játssza a született feleséget, aki mindig nyafog, hogy a férje nem foglalkozik vele, a gyerkőcök meg úgy lefárasztják addig a pár percnyi házimunkával míg (iskolában étkezve nappal) este kinyitják a készételt és “én most főzök” felkiáltással beteszik a sütőbe felmelegíteni és az örök krumplipürét meg nyers borsót feltálalják a családnak.
    Aztán ott vannak a keleti, nyugat-európai csadoros unatkozó lusta tenyész luvnyák akik egész nap a plázákban vásárolgatva tolják a nagy hasukkal a babakocsit benne az előző évi alommal.
    Hát csoda, hogy mi haladunk 5%-os GDP-vel mi kelet-európaiak, és már sokadszor húzzák le a bőrt rólunk, hogy ezeket a lusta nőket is mi fehér hetero nő és férfi képződmények tarthassuk el?

  5. Én nem nézek TV-t kb 2011 óta. Letöltögetek egy-egy filmet.
    A minap letöltöttem egy Jennifer Lopez filmet (Wall street pillangói), melyben a lányok stripperek, de nem élnek meg jól 2008 után, ezért leitatják és bedrogozzák az alkalmi lúzer pasikat (ezek természetesen olyan brókerek, akik maguk is tolvajok- bővebben nincs kifejtve), majd lenyúlják a pénzüket a klubokkal összejátszva.
    Egyszerűen akármennyi jó segg is volt benne, nem tudtam végig nézni, mert mintha férfiakat hallottam volna, picsa akcentussal, miközben önigazolni próbálták a tetteiket, a lopásaikat: “kellett a pénz és én mindent megteszek a lányomért”. És még J LO panaszkodott is valamelyik esti műsorban, hogy nem jelölték Oscarra, pedig, milyen sok dicséretet kapott….
    EZ A MINTA A FIATAL LÁNYOKNAK!

  6. Hát, mikor a 200E buszon – kikértem magamnak egy polgártárs”nő”, velem szembeni, agresszív macsó stílusát, közönségsikert arattam.

  7. Nagyon jo cikk, most ez megy regggel,délben,este.
    Ez olyan mint a WWII filmekben minden német hülye volt egy
    időben.
    Amerika kb.2009,nöi rendőr bejön az
    orvoshoz.Egy bárban két 140kg s férfi
    verekedett,a nö kb 62 kg, kék zubbonyban
    közéjük lépett.Agyrázkodás,állando hányinger,
    füle cseng, nem tud dolgozni.
    Ilyen hihető hogy egy női rendőr vagy katona
    felér egy férfival testi erőben.Az ész az más
    téma.

  8. “Harmincas években (tán Amerikában) játszódó női magánnyomozócsapatos, természetesen az egyik nő az fekete, a másik meg kövér.”
    Ha ezt a felállást meglátom, már kapcsolok is tovább, vagy kikapcsolom a készüléket.
    Agatha Christie krimijei a mai napig szórakoztatóak, Miss Marple verhetetlen és az angliai környezet megnyugtató.
    Ezt a felsorolt sok szennyet nem is lehet egy percnél tovább nézni.

  9. Elkapott párbeszéd a szentendrei Hév-en:
    – … és fegyverzeti szakon végeztem. (Hölgy, vasággyal együtt hatvan kiló)
    – Hogy veszed ki egyedül a záréket a D-20-ból? (Pasi, egy mázsa negyven pucéron. A zárék hetvenöt kiló, felfelé kell kihúzni a csőfarból, inkább fogás és ügyesség, mint erő a lényeg.)
    – (Orr felhúz, megsértődik. Tipikus.)
    … Pedig ha van benne annyi szakmai érdeklődés, hogy megkérdezi amit nem tud, egyből elkönyvelték volna fejlődőképes, tanulni akaró szépreményű profinak. Így maradt a “kvóta3,14csa” besorolásban. Még hogy tűsarkúban hátrafele.

  10. “Érdekes, hogy a feministák a hülye, elviselhetetlen férfiak viselkedését vették mintának, és nem a normálisakét.”

    Ez nem érdekes, hanem törvényszerű. Mivel feministák jelenlétét – úgy esztétikailag, mint szellemileg – kizárólag buzik képesek elviselni, nyilván soha nem is találkozhattak normális férfiakkal.

Hozzászólás a(z) gyozo2018 bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük